JobAngel Az álláskeresők védangyala

A maximalizmus tud jó dolog lenni, mert a munkájukra igényes emberekkel elvileg jó dolgozni. De az igényesség és a maximalista, perfekcionista hozzáállás között bőven van különbség. Sokan, leginkább irodai állásokra pályázva rossz tulajdonságukként mondják a maximalizmust, mert azt gondolják, hogy ez nem annyira ciki, és még így is jó lesz a munkáltatónak. Joker rossztulajdonság, amiben hátha látszik a jó. Nem látszik. Irodai munkáknál ez kifejezetten nem jó. Van neked igazi rossz tulajdonságod is, amit fel is vállalhatsz: mivel mindenkinek vannak rossz tulajdonságai, nem ciki, ha neked is vannak.

A maximalizmus a munkatársakban általában idegesítő és lassítja a munkát. Vö. szépen csicsázott exceltábla, ilyenolyan színekkel, keretekkel, amibe ha beszúrsz egy oszlopot, már szétesik, vagy egy sima tábla kell, ami használható arra, hogy számadatokat láss összefüggéseiben? Kaptál már ilyen csini exceltáblát? Akkor érted. Küldtél már ilyet? Akkor többet ne küldj. 

A valóban ilyen embereket sok esetben az álláskeresésben is akadályozza a maximalizmus, nemcsak a napi munkáját keseríti meg magának. 

Megint felröppent egy hír egy (lehetséges) munkáltatói módszerről, ami fura érzéseket hozott elő belőlem. Miközben a technológiai fejlődés alapvetően nagyon jó dolog, társadalmilag-gazdaságilag hasznos, boldogabb világot hozhat(na), most bemutattak egy olyan szoftveres megoldást (valójában már 2017-ben is cikkeztek róla), ami mesterséges intelligencia segítségével mondja meg a munkáltatónak, ha a munkavállalója állást készül váltani. (cikkek róla pl. itt, itt és itt)

A megoldást a sajtóanyagokban „predictive attrition program” néven emlegetik, azaz a lemorzsolódást hivatott előre megjósolni.(„ predict employee flight risk and prescribe actions for managers to engage employees”) A technológiáknak továbbra is nagy rajongója vagyok, a kommunikált miértekkel és hogyanokkal van bajom. Már megint arra használnák az MI-t, ami miatt az emberekben ellenállást fog szülni. Főleg a munkavállaló viselkedésének megfigyelése lett kiemelve ezen megoldás kapcsán, mint afféle loyalty test eszköz, ami kellően rosszemlékű ahhoz, hogy ne szeressék.

Ahogy az önéletrajzot, úgy a motivációs levelet is újra kell gondolnunk 2019-ben. A munkaerőhiány, a szakemberhiány valóban nyújt némi pozitív változást a korábbi álláskeresői helyzethez képest, de ezt túlértékelni nem szabad. Az a fajta legyintés, hogy „ó, most könnyen találok új állást, mert mindenhol a munkaerőhiányról cikkeznek” nem fog működni. A jó szakemberek, vezetők nagyon hiányoznak a piacon, ezért a cégek nyitottabbá váltak, és olyan emberből is lehet vezető, aki eddig még nem volt az. Megszűnt az abszurd helyzet, hogy vezetői pozícióra szinte csak vezetői pozícióból lehetett pályázni, így mindenki beleragadt abba a pozícióba, amiben volt. Megjelent emellett egy furcsaság is az álláshirdetésekben: vezetőket keresnek 1-3-5 év tapasztalattal, ami kb. pont ezt a nyitottságot jelenti – vagy persze jelenthet sima kamuzást is, amikor egy betanított adminisztrátori pozíciót is „leader” néven futtatnak, csak jelentkezzen már valaki végre.

Itt az ideje tehát feljebblépni.

Amikor azt mondjuk, hogy önéletrajzírás, nagy százalékban (talán 100-ban?) másik cégnél megpályázandó állásra gondolunk. Pedig előfordulhat, hogy cégen belül szeretnénk pályázni, előrelépni, vagy épp csak megúszni a leépítést, és továbbra is a cégnél maradni. Az önéletrajzunk sajnos vagy szerencsére járja az online és az offline teret is (GDPR ide vagy oda). Már csak ezért is jó, ha informatív, és az van benne, amit szeretnénk tudatni a szakmai életünkről a világgal.

Most mégis arra az önéletrajzra koncentrálnék, ami annál cégnél van, ahol most dolgozol. Mióta is vagy ott?

A trend az önéletrajzokat sem kerüli el, egyre több csilli-villi sablon jelenik meg, sőt az álláskereső portálok is gyártanak ilyet a regisztrációkor megadott adatokból akár… A toborzási módszerek is kezdenek átalakulni, összességében elmondhatjuk, hogy a 20 másodperces szabály - hű, de rég írtam ezt a cikket - maradt, de ha ezen a szűrőn átment az önéletrajz, utána több ideje marad a címzettnek elolvasni. Mert már nem 200 db CV jön egy álláshirdetésre, az is győzelem, a 10 db jön, néha 2 db-nak is örülnek…

Közben az álláskeresők is tudatosabbak lettek, szerencsére egyre inkább tudjuk, mit szeretnénk, mit szeretünk a munkánkban, és mit nem akarunk (bár a „mit nem” a múltban is hosszú lista volt…)

A CV külcsínét az ízlés és a vele megpályázott pozíció is meghatározza, a tartalom viszont még rendezettebb, strukturáltabb formát kíván, mint eddig. A kronológiai önéletrajz, ami időrendi sorrendben visszafelé sorolja fel a munkahelyeket és az ott végzett feladatokat, már a múlté.