Kalandos álláskereső történetek
Időnként nem úgy alakulnak álláskeresési terveink, ahogy a nagykönyvben meg van írva, de emiatt nem kell aggódni, főleg nem megijedni attól, ha nem a megszokott utat látjuk magunk előtt. Néha álláskeresők nem egyszerűen otthagyják a régi állást és boldogan kezdenek az újba, hanem mindenféle csavarokkal, kerülőutakkal, véletlen történések okán kerülnek végül abba az állásba, amiben jól érzik magukat. Pár ilyen történet rövid leírása következik, hogy lássuk: szinte semmi sem lehetetlen, és mindig érdemes próbálkozni. Meg kell fontolni: mit veszítesz a próbálkozással?
Stresszes beosztottból nyugodt vezető – kis kerülővel
A történet hőse régen kollégám volt, az előző helyet a stresszes környezet miatt hagyta ott, jött hozzánk. Pár hónap után bejelentette, hogy beadta a felmondását, mert talált más helyet, jobb lehetőséget. Sajnáltuk. Mikor jött a papírjaiért, elmesélte, hogy az előző cége megtudta, hogy felmondott nálunk, így újabb ajánlatot tettek. Ahová tőlünk ment volna, azt a helyet lemondta, az eredeti, első helyre ment vissza, vezetőnek.
A gőgös visszatérő
Egy másik esetben segítséget kértek tőlem: az előző cégét saját bevallása szerint erőteljes gőggel hagyta el a jelenlegi helyéért, pár hete, de bizony ez az új munkahely nem jött be. Vissza szeretne menni az előző helyre, de ott ugye nem kellő tisztelettel búcsúzott (finoman szólva). Azt kérdezte, mit gondolok, érdemes-e próbálkoznia, nem akarna könyörögni, megalázkodni. Úgy gondoltam, hogy veszíteni nem fog vele, ha megpróbálja, ezért azt javasoltam neki, írjon egy levelet. Írt a volt főnökének tényszerűen arról, hogy mi történt, és némi tárgyalás után visszavették. A cég is úgy járt jól, ha nem új embert keres, hanem a már beváltat veszi vissza. Ennek álláskeresői tanulsága is van: ha váratlanul megszakadnak a tárgyalások egy lehetséges munkahellyel, és nem érted, mi történt, akár ilyesmi is történhetett.
Még egy visszatérő
Egy nem elégedett, távozó kolléga helyét nem volt egyszerű a cégnek betölteni, nem találtak megfelelő embert. Végül szétosztották a feladatait a többi kolléga között, de így meg nem működtek rendesen a cég folyamatai. Másfél év vergődés után az exkollégát visszahívták, gondoskodtak róla, hogy elégedett legyen.
Megalázott beosztottból mérges ügyfél
Egy folyamatosan ügyfél telephelyén dolgozó ismerősöm nem ápolt túl jó viszonyt a főnökével. Már az ügyfél cég vezetőinek is feltűnt, milyen rossz a viszony. Nem sokkal később emberünk felmondott, és az ügyfélnél kapott állást. Így az elviselhetetlen főnök először csak új embert kereshetett, később új ügyfelet is.
Kirúgott beosztottból igazgató – ugyanott
Egy cég kirúgta az egyik alkalmazottját, és mert nem voltak különösebben elégedettek egymással, így az alkalmazott sem bánta. Keresett mást, dolgozgatott, fejlődött, majd évekkel később megtalálta egy fejvadász, remek ajánlattal. Egykori cégéhez kerestek igazgatót. Átlagos fejvadász ilyesmivel nem próbálkozik, és egy átlagos álláskereső is egyből azt mondta volna, hogy nem, az cég nem lesz jó, mert ott már dolgozott, és nem jött be. De némi kalandvággyal másképp is lehet dönteni. Belevágott a kiválasztási folyamatba (már tudta mi vár rá, ugye), és őt választották.
----------
Fenti történeteket csak azért írtam le, mert néha ilyen kérdésekkel találnak meg: pl. próbaidőben kilépő kolléga kérdezi, hogy mit gondolok, a félbeszakadt tárgyalásokat más cégekkel lehetne-e valahogy folytatni. Igen, lehet. Mindent meg kell próbálni, mert van esély a sikerre. Amikor már legalább egy állásinterjú volt, és nem utasították el az álláskeresőt, hanem vagy nem volt folytatás, vagy ő mondott nemet, akkor érdemes. Feltétele ennek, hogy kellően udvariasan, diplomatikusan kell nemet mondani. (pl. így) Ha megbánta, hogy otthagyta az előző cégét, akkor is érdemes megpróbálni visszamenni. Ennek pedig feltétele a korrekt felmondás.
Aki hibázik, és belátja a hibáját, az szimpatikus lesz, nem pedig a méltóságát adja fel. Kellően profiként úgy léphetünk fel, ha a tényekre szorítkozunk (nem dobálunk sarat arra a cégre, ami nem jött be), elismerjük, ha hibáztunk, és nyitottak vagyunk új együttműködésekre.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Köldök_szösz 2016.01.04. 20:19:10
Flandry 2016.01.04. 21:00:45
igen, de ehhez olyan cégek is kellenek...
Pár éve, a cég ahol dolgozok, szintén feladta azt, hogy ex kollégát nem vesznek vissza. Azóta jó pár ex visszatért persze volt olyan is aki aztán másodszorra is elment, sőt arra is ráerősítettek, hogy cégen belül tartsák az embereket, és minden eszközzel lenyomják a fluktuációt és inkább belső vándorlás legyen.
Dzsontra Volta 2016.01.04. 22:54:18
2016.01.05. 00:35:22
FlybyWire 2016.01.05. 09:47:51
A HR főnök reakciója: gratulált, és mondta, hogy ha nem válik be, csak szóljak, mert visszavárnak.
Lehet ezt így is :)
FlybyWire 2016.01.05. 10:00:53
A sértődés, önérzet alapján történő döntés viszont mindig hiba! Ezeket ki kell zárni. Üzletben nincs személyeskedés, és a karrier a legfontosabb üzlet az életben.
jobangel · http://jobangel.hu/blog 2016.01.05. 11:11:36
jobangel · http://jobangel.hu/blog 2016.01.05. 11:12:24
Peetee 2016.01.05. 11:43:16
FlybyWire 2016.01.05. 16:19:24
A mostani cégemnél is 6-10 hónap találni valakit, pedig nem agysebész-rakétamérnököket keresünk ógörög és maláj nyelvtudással.
Szóval nagyon felértékelődtek itthon a (még) itt maradt diplomás, értelmes és nyelveket beszélő szakemberek, ez most egy álláskereső piac...
Köldök_szösz 2016.01.05. 18:36:40
Szoktam tenni érte de mivel azt látom a környezetemben hogy akinek jó állása van vagy sokszor csak normális az a sors vagy ismerős keze által kapta nem vért izzadva.
2016.01.07. 00:40:43
@FlybyWire: „nincs rossz döntés, mindegyikből ki lehet hozni a maximumot.”
Ezzel hálistennek nincs gondom :) Kihoztam minden rosszból a maximumot, megtaláltam az előnyöket, amiket magam javára tudtam fordítani, de elkönyvelni a történetet így is csak legfeljebb nullszaldósra lehet. Az az igazság hogy keresem még mindig a helyem, és a mai viszonyok között egyre nehezebb megtalálni az optimumot munkafronton.
Irbisz 2016.01.08. 10:19:27
Ezen tul, ez hogy jelenhet ott meg ez? Nincs ott semmilyen szakmai kontroll, vagy barki azt rak fel oda ami takar? Legközelebb tisztanlatok, mediumok es telepatak alkalmazasa a kivalasztasi folyamatban cimmel lehet ott valamit olvasni?
jobangel · http://jobangel.hu/blog 2016.01.08. 12:16:26
jobangel.blog.hu/2013/08/07/allaskereses_csillagjegyed_szerint
Illetve a többi sületlenségről egy cikksorozatom volt:
jobangel.blog.hu/tags/%C3%A1ltudom%C3%A1ny
Irbisz 2016.01.08. 13:21:01
Mas oldalrol komoly cegnel nem is akarom elhinni hogy ilyen lenne tartosan, mert lehet hogy az interjun nem kezd el pattogni az ember ha ilyet gyökerseget kerdeznek töle, de ha mar dolgozik es kapun belül van, akkor elöbb-utobb visszajeleznek vezetök is a HR-nek, micsoda *** modszert alkalmaz a ceg a kivalasztasnal, teljesen szakmaiatlan szempontok alapjan (nem) utasit el jelölteket.
2016.01.09. 21:28:45
Néhány éve -látva az egyre extrémebbé/képtelenebbé váló kiválasztási szempontokat- humorosan megjegyeztem, hogy lassan az állásinterjúkon is megjelenik az asztrológia, az üveggömb, meg a tenyérjós cigányasszonyok. De ez csak ironikus megjegyzés volt, azt sosem gondoltam volna, hogy tényleg valóságot ölt...
pippa2011 2016.01.12. 12:26:44
Hiszen minden adott:
- szívesen váltanál
- még mindig nem találtál annál jobbat
- eltelt 10 év, talán már el is felejtették/elment, aki visszahívott
- rájöttél, hogy talán nem így kellett volna dönteni
Van, aki még a régi párjához is visszament ilyen "feltételek mellett" és boldogan élnek...