Nem túlzás kijelenteni, hogy az elküldött álláspályázatok válasz nélkül hagyása szüli a legtöbb ellentétet álláskereső és álláshirdető között. Más országokban van egy egyszerű, nálunk ritkán látott megoldás. Jópár éve olvastam erről először egy fórumon, és hasznosnak tartom, ha erről is szó esik e blogon.
Állásinterjún ettől a kérdéstől esik pánikba mindenki, mert elsőre hülyeségnek tűnik, néha másodikra is. Pl. ha úgy teszik fel a kérdést, hogy „Sorolja fel 3 jó és 3 rossz tulajdonságát!” Esetleg gyengeségeket kell felsorolni, de a lényeg ugyanaz. Vajon a felsorolásból mit tud meg a kérdező? Semmit. Ezért szoktam azt javasolni, hogy az ilyen kérdésre mondjon vki 2x3 szót, és készen van. Elvégre ezt kérték… Majd feltesz értelmesebb kérdéseket a kérdező, ha szeretne. Vagy az interjú nem megfelelő szakaszában teszi fel a kérdést, mondjuk közvetlenül a saját bemutatkozója után. Ha a jelölt még alig szólalt meg, mi értelme ezzel bombázni, azon felül, hogy pánikba ejtse? Vagy ez következik az interjú-adatlapon, amit ki kell töltenie?
Ennek a kérdésnek pedig lehet értelme, ha okosan használjuk. Mindkét oldalról. HR-es oldalról nyilván a jelölt önismeretének feltérképezése a cél, ill. a csapatba, leendő vezetőhöz való illeszkedés lehetősége.
(Most nem a szimpla nemtörődöm, vagy kifejezetten rosszindulatú megnyilvánulásokat tárgyalom. Ezek kezeléséről írtam már itt.)
Álláskereső számára kellemetlen kérdések felmerülhetnek úgy is a munkáltató részéről, hogy ezek jogosak és érthetők is. Alapszabály: nem szabad hazudni és mentegetőzni!
- Miért hagyta ott az előző munkahelyeit? és Miért lett ez ilyen rövid munkaviszony?
Vannak élethelyzetek, amikor nem sikerülnek dolgok, megtörik a karrierút, valamiről nincs bizonyítvány, valamit abba kellett hagyni, ott kell hagyni befejezetlenül, legyen az iskola, állás, megkezdett PhD-téma, stb. Ezek állandó dilemmát jelentenek a jelölteknek: Beírjam? Ne írjam? Hogyan írjam le? Mi legyen a résekkel? Természetesen minden helyzet egyéni, de azért általánosságok itt is megállapíthatók, amik segíthetnek eldönteni ezeket a dilemmákat.
Folytatva előző posztomat, ez a kérdés merült fel hirtelen: mi a célja a referencialevélnek? A jövőbeni munkáltató szempontjából az, hogy bizalmat kelt a jelentkező iránt.
Az álláspályázat minőségét a beadott referencialevél is jellemzi, így az sem mindegy, hogyan és milyen formában íródik. Formáját tekintve egy sima üzleti levél, annak elvárásaival, max. fél oldal. Tartalmát tekintve nagyon körültekintőnek kell lenni: ha az objektivitás miatt a jelölt hibáiról is szól, lehet, hogy több kárt csinál, mint hasznot. Ha túlságosan magasztaló, az sem hiteles, hiszen akkor miért nem dolgoznak vele tovább, miért engedik el? Sok helyen elvárják, hogy tartalmazza, miért lett vége az adott munkaviszonynak. Ez lehet hasznos, mert a közös megegyezés többnyire „gyanús” érzetet kelt, de ha a volt főnök azt írja, hogy a cég átalakításának, profiltisztításnak, megszűnő termékhez kapcsolódó megszűnő munkakör miatt kellett megválniuk a jelölttől, az a jelöltet „felmenti”. Ha pedig úgy tűnik, a jelölt hagyta el rútul a céget, azon is segíthet a referencialevélnek ez a fejezete: pl. kiderülhet, hogy a volt főnök mély sajnálattal vette tudomásul a felmondását, de el kellett fogadnia, mert jelöltünk épp 200 km-rel arrébb költözik.
 |
|
|
 |
|
|
 |
 |
|
 |
||
 |
||
 |
||
