JobAngel Az álláskeresők védangyala

Boldog Új Évet!

2018. december 30. 00:00
Szólj hozzá!

happy-new-year-2019-buek1.jpg

Pszichobiznisz – könyvajánló

2018. december 19. 06:00
13 hozzászólás

pszichobiznisz.jpgRitkán van itt a blogon könyvajánló, különleges alkalom ez. Leginkább azért, mert kellően megilletődtem, amikor egy tanácsadó szakpszichológus keresett meg azzal, hogy vinne egy-két gondolatot a blogomból... így az álláskeresés során megtapasztalt személyiségtesztes őrület is belekerült ebbe a könyvbe, ami a pszichológusi munka tévedéseit mutatja be.

A Pszichobizniszt sokan botránykönyvnek gondolják - maga az írója is így említi néha.

Egyes segítők kiakadtak rajta, hogy jaj, most majd nem mernek segítséget kérni az emberek. Én, segítőként nem félek ettől. Meg más, szakmai elhivatottsággal megáldott emberek sem, saját elmondásuk szerint. Végigolvasva már látszik: a botrány csak az, hogy a leírt esetek megtörténtek, megtörténhettek.

Csak egyoldalas önéletrajzot olvasnak?

2018. december 17. 10:00
44 hozzászólás

laziness.jpgAz előző posztbeli „üdvözletem” célba ért. Kaptam is privátban annyi védekező, kioktató, pallérozott és kevésbé kifinomult stílusú levelet, hogy magam is meglepődtem. Ez nem olyan témának tűnt… Hanem… sokan olyan küldetéstudattal védték az egyoldalas CV-t, olyan érvekkel, hogy rendesen elképedtem. HR-esek, tanácsadók, mi több álláskeresők is. Nem válaszolok mindegyiküknek egyesével, de lássuk az „érveiket”. Csendben azért megjegyezném, hogy a vezetői portfólió lényege, hogy elég egy oldalt elolvasni, még akkor is, ha 10-12 oldal… mert úgy van összeállítva.

  1. Neki többre nincs ideje

Ezt mindhárom csoporttól megkaptam. A HR-esek védekeztek ezzel leginkább. Na de kérem, ha van egy egyoldalas, nulla információértékkel bíró CV, akkor azt minek olvasod el? Az az igazi időpocsékolás, hogy egy általánosságokkal teleírt anyagot olvass, gondolj át, dönts róla. Ja, hogy 10 másodperc alatt olvastok egy CV-t? Akkor egy kétoldalason mennyi időt is veszítesz? 10 másodpercet? Az még 100 CV-nél sem lenne nagy idő, de 100 CV már nem jön egy álláshirdetésre. Néha kettő sem. Nem véletlenül.

Másképp nézve: Mekkora kockázata van annak, hogy egy igen jól képzett emberrel nem kezdünk el tárgyalni, csakmert az 1 oldalas önéletrajzából nem tudott kiderülni, mennyire jó ember ő? Vagy fordítva: aki 1 oldalba bele tudja taposni a 25 évnyi tudását, tapasztalatát, az vajon mennyire lesz jól kvalifikált ember? Ha egy oldalba kifér minden, ami fontos volt a szakmai életéből, akkor az mennyire mély szakmai tudást jelezhet? De ha nem is erős, specifikus kompetenciákkal rendelkező embert keresel, akkor vajon mi alapján döntesz a több „általános titkársági feladatok”-at felsoroló jelölt közül? Melyikkel akarsz állásinterjún találkozni? Hogy lesz ebből felelős, szakmai döntés?

Mellékszál most, de eszembe jutottak a „csak 20 perc” robotos videóinterjúk. Ha nem olvasol el 2 oldalas CV-t sem, mert nincs időd, akkor vajon elhiszik-e majd rólad, hogy jelöltenként 20 percnyi videót megnézel? Ezt végiggondolva a szakmai hitelesség mennyire fontos neked?

Álláskeresők figyelem! A fenti érv nektek is szól. Tényleg nem volt annyi fontos momentum a tizen-huszonévnyi szakmai munkádba, hogy ne tudj megtölteni vele pár fejezetet? Milyen állást kaphatsz egy olyan önéletrajzzal, ami nem szól rólad, vagy alig szól rólad…? Neked való lesz? Jó nagy általánosságban írod le a saját tudásod, úgy, ahogy mindenki más? Mi fog dönteni így arról, hogy megkapod-e az állást? Hogy válaszolnak-e az önéletrajzodra?(Elárulom: a szerencse. Elég szerencsésnek érzed magad? Vagy előfordult már veled, hogy tömegesen küldtél önéletrajzokat, és nem válaszoltak rá?)

  1. Sok munka van vele

Igaz. Amikor dolgozunk, akkor az bizony azzal jár, hogy dolgozni kell :) Pl. nem elég ránézni egy CV-re, jó lenne érteni is, megérteni is, és a benne foglaltak alapján felelős döntést hozni az adott jelöltről. Ez a cégnek, szakmai hírednek, hitelességednek is jót fog tenni.

Álláskeresőként az igazán jó cégek felelős döntéshozóit távol is tartod magadtól az 1 oldalas sablonpályázatokkal. Az álláskeresés munka, ráadásul kemény, és még csak nem is fizetnek érte. Ezért aztán az a racionális, ha hatékonyak vagyunk benne. Minél kevesebb időt töltünk vele és mégis minél gyorsabban eredményre jutunk. De az úgy nem fog menni, hogy összecsapott sablonanyagot küldünk. Inkább írjunk 3 jól specifikált pályázatot, amiből kettőre jön visszajelzést, mint 100 általánost dobáljunk szét ismeretlen cégek álláshirdetéseire, nulla visszajelzést generálva. Az időtartam ugyanaz lesz. Az eredmény garantáltan más.

  1. Ő csak egyoldalas CV-t olvas – mondja egy nagy cég HR-es vezetője

A fentiek mellett ebben az a tisztességtelen, hogy az álláshirdetésekben nincs benne, ha valaki ezt követeli meg. Mert akkor esetleg megértem. Beírtad, hogy ilyet kérsz, nem ezt kaptad, a jelölt elbukja az állást. Nem túl ésszerű elvárás, de mivel könnyű teljesíteni, érdemes teljesíteni – kérdés, hogy akarja-e az álláskereső elveszíteni a specifikus álláskeresés adta előnyöket. Persze a többi „én csak…” felkiáltásokat is hasonlóan értékelem: akinek csak PDF jó, akinek csak Europasst van úri kedve elolvasni, legalább jelezze. A „kedvencem”, mikor azért nem áll szóba a jelölttel, mert nem találta meg a Facebookon. A Facebook-profil megléte feltétel? Akkor írd bele a hirdetésbe! Ja, hogy ciki beleírni? Akkor elvárni is ciki! Az álláskeresők számára is szűrő ez… akarunk-e olyan cégnél dolgozni, ahol Europass…? Így persze már veszélyes elvárások ezek: megvan az esélye annak, hogy senki sem jelentkezik az álláshirdetésre. Akkor meg jobb álláshirdetést kell majd írni, és el kell olvasni a pályázatokat, még akkor is, ha nem egyoldalasak lesznek. Még a végén dolgozni is kell velük. Mármint az önéletrajzokkal, aztán az álláskeresőkkel.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #

Bukott vezető lejjebbadná – ne állást keress, hanem feladatot!

2018. december 12. 06:00
7 hozzászólás

will-work-for-food.jpgTermészetesen a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve, mint mindig ilyenkor :)

Az alábbi történet erőteljesen kapcsolódik előző posztomhoz – az ott az elmélet, ez itt a gyakorlati alkalmazására egy példa.

Egy múltban ambíciózus, történetünk idején épp nagy szakmai kudarc után lévő álláskereső kért segítséget. Magát bukott vezetőként definiálta, aki már kétségbeesetten, mindegy milyen, de azért „ne dobozpakolós állás legyen” alapon keresett állást. Alkotó, szervező, rendszerező, elemző alkat volt. Vezetői múlttal belátta, itt az ideje „lejjebbadni”, és még ehhez az álláskeresési stratégiához is segítséget kért, mert úgy érezte, ez neki sem lelkileg, sem szakmailag nem menne.