JobAngel Az álláskeresők védangyala

Kötelező fejlődni a munkában?

2019. október 22. 09:00
24 hozzászólás

short-long-term.jpg

Az álláskeresést nagyban akadályozó tényezők a ki nem mondott elvárások. Amiket ráadásul sajnos többnyire pont a HR szakma állított fel, anélkül, hogy ennek racionális, gazdasági vagy humán alapja lenne. Ezt hozták a magyar tankönyveikbe a nemzetközi trendek, és a magyar helyzetre adaptálás elmaradt. Ezért lehet, hogy épp az ellenkező elvárásoknak vannak meg az alapjai. Régebben a folyamatos fejlődés volt a gazdasági élet alapelvárása, ehhez igazítva fogalmazták meg a kötelező fejlődést, kötelező ambíciót. Manapság viszont a fenntarthatóságot és a stabilitást is keressük, a fejlődési lehetőség mellett. Sőt, fejlődni nem is lehet stabil alapok nélkül.

A kiválasztók jórésze viszont még mindig olyasmit vár el, ami nem aktuális jelen gazdasági és társadalmi környezetünkben.

  1. Kötelező előrelépni

Amikor valaki állást váltana, akkor azt (is) keresik, miben jelentene ez neki előrelépést, miért akarná azt az állást (már ez is téves: általában nem azt az állást akarja, hanem egy valamilyen másikat, a jelenlegi helyett). Nos, az rossz válasz, hogy azért váltana, mert az előző helyén már nem szeretne lenni – bármi miatt is. Pedig ez az alapvető ok minden állásváltónál, és ez egyértelmű is. De miért nem elég?

Mert ott a félelem a kockázattól: mi lesz, ha a jelöltkét sok pénzért megtaláljuk, felvesszük, betanítjuk-beillesztjük a cégbe, és mégsem lesz jó neki, elmegy? Erre megkérdezném szívesen: miért nem hiszi el magáról az ilyen cég, ilyen vezető, hogy tud olyan jó körülményeket teremteni, ami tetszik az új kollégának? Miért nem hiszik el, hogy a jelölt el tudja dönteni, kell-e neki az a pozíció, feladat? (Ja kérem, nem kell kamuzni a feladatokról: tessen elmondani, hogy zűröket kell megoldani, macerás az adminisztráció, de kap segítséget – és kapjon is…) Miért hiszik, hogy a feljebblépés, az igazgatóhelyettesiről igazgatóira cserél névjegykártya lesz a megtartó erő? (Rossz hír: ez sem lesz az). A megtartás és a feljebbléptetés nem függenek szorosan össze.

Ez az elvárás kifejezetten frusztráló is: emberünk ambíciózus, szeretne jól dolgozni, tudja, mit szeret csinálni, de a jelen helyén ezt most nem tudja (pl. mert elárasztották adminisztrációs feladattal, mérnökember létére). Máshol viszont szívesen csinálná, nincsenek világmegváltó törekvései, csinálni szeretné, amihez ért – végre, pl. értelmezhetetlen adminisztráció nélkül. De hiába van olyan pozíció, ő nem kaphatja meg, mert a – itt sajnos kifejezetten – HR-esek szerint ez neki nem lesz jó. Mint már régebben idéztem, ne akarjunk több jót az embereknek, mint amennyit még el tudnak viselni. A képzeletbeli mérnökember mehetne az őszintével is, az egy jó ok a váltásra, hogy nem hagyják szakmai munkát végezni. Ha ezzel megy, le is vonják az „okos” következtetést, nincs elég szakmai rutinja, nem lesz jó… Ha azt mondja, mérnöki pozícióból menne egy másik mérnökibe, akkor viszont miért nem akar fejlődni? Innen szép nyerni…

  1. Kötelező hosszútávon gondolkodni.

A „hol látja magát 5 év múlva” kérdésnek más körülmények között még értelme is volna, de mivel csak a hosszútávúságot akarják vele biztosítottnak látni, mégis inkább káros. Elhiszem, hogy a tankönyvek a cég kockázatainak csökkentésére azt is tanították, hogy a jelölt hosszútávú terveit érdemes ismerni. Ellenben sokszor a jövő hónapot sem látja emberünk, nemhogy az 5 évet. Voltak tervei, de a mindennapi küzdelemben ezek elhalványultak, álommá váltak. Mégis ezeket kérik számon rajta állásinterjún, amíg ő csak a jövő havi villanyszámláját akarja kifizetni valamilyen munkáért kapott fizetségből. Ha ezt biztosítottnak látja, majd tervezni is fog. Igen, ismerem a mondást, és igaznak is tartom, hogy rövidtávú gondolkodással nem lehet hosszútávú stratégiát építeni, de azt is tapasztaltam sok álláskeresővel, hogy ha nincs miből fizetni a lakbért jövő hónapban, akkor nem lehet arról gondolkodni objektívan, mi lesz 5 év múlva.

De a fordítottja is problémás: ha a jelölt meri azt mondani állásinterjún, hogy ő hosszútávon gondolkodik, azzal is elvágja a lehetőségeit. Azt gondolnánk, hogy ha a kiválasztók a kockázatot akarják csökkenteni, örülnek ennek. Nem örülnek. Félnek tőle, hogy amit ők tudnak ajánlani, az mégsem olyan stabil, és akkor az új kolléga nem megy oda, gyorsan keres mást stb. Jó lenne, ha őszintén beszélne ezügyben is mindkét fél… Ameddig látunk, azt tudjuk közösen tervezni, de azt valóban tervezzük közösen. Munkavállalókkal már vannak ilyen programok, érdemes lenne azokkal a jelöltekkel is így tervezni, akik jó eséllyel munkavállalók lesznek.

  1. Kötelező fejlődni

Kissé kakukktojás ez a pont, mert amíg az előző két pont meglehetősen szubjektív – mást jelent a hosszútáv a cég és mást az egyén életében, mást az előrelépés a menekülő állásváltó, és az új kollégát kereső kiválasztó gondolataiban.

A fejlődés viszont tény. A világ megy egyelőre, szinte minden iparágban, szakterületen új technológiák jelennek meg folyamatosan, ezeket ismerni, érteni, használni kell – és főleg képesnek kell lenni egy újabbra váltani, viszonylag gyorsan. A szakmai fejlődés igénye ezt jelenti leginkább. Ehhez képest a kiválasztók szemében az nem fejlődés, ha folyamatosan, magas színvonalat tartva tudunk eredményt felmutatni bármiben. Az elvárás az, hogy folyamatosan még nagyobbat, még összetettebbet, még többet, még, még, még… Ez magában hordozza a veszélyt, hogy egyszer szinte mindenki sikertelenné válik. Mert mindenkinek lesznek korlátai, egy idő után már nem tud „még” lenni, mi több, nem is akar. Az álláskereső a „nem is akarok” szöveggel vágná el magát igazán egy állásinterjún, pedig lássuk be: elégedettnek lenni magával, a szakmai státuszával, azzal, hogy folyamatosan követi a szakmai trendeket, nem rossz – a társadalom egészének is jó, ha hagyjuk az embereket elégedettnek lenni saját magukkal, és dolgozni is hatékonyabban tud egy nyugodt, kiegyensúlyozott ember.

---------

Az elvárásokat talán ezeket figyelembevéve kellene megfogalmazni, és tudni (nem hinni), hogy az emberek tudják, mi jó nekik, mire van szükségük egy adott élethelyzetben: nem biztos, hogy az előrelépés, a még több feladat, a még nagyobb fizetés, a még nagyobb pozíció a jó neki. Sőt, néha még az is előfordul, hogy kifejezetten lefelé szeretne lépni, ezt aztán végképp nem engedik. Igazgató volt, és most mezei ügyintéző akar lenni? Lehet, hogy épp más feladata is van az életben, amellé pedig a rutinmunka passzolna. Ezt pedig azért nem hagyják neki, mert „úgysem lenne motivált”, „úgyis elmegy, ha jobb ajánlatot kap” és hozzá a szinte kötelező „én csak jót akarok neki” szöveg. Ezért aztán lejjebblépni nem tud, ami magánéleti katasztrófához is vezethet: ha nem szervezheti úgy az életét, ahogy szeretné, tönkremehet benne. Újra eljutottunk oda, ahonnan indultunk: ne akarjunk több jót az emberek, mint amennyit ők akarnak maguknak! És pláne fogadjuk el, hogy emberek pontosan tudják, mi jó nekik.

Már csak az a kérdés maradt, álláskeresőként mit kezdjünk ezzel?

Leginkább próbáljuk meg bemutatni azt, hogy felelősen el tudjuk dönteni, mit szeretnénk, és a miértek egy része kellően személyes jellegű ahhoz, hogy ne akarjuk egy állásinterjún kifejteni. Tegyük le a megfelelési kényszert, és ne azt mondjuk, amit szerintünk hallani akarnak, hanem azt, amivel a saját céljainkat, motivációinkat képviseljük - ha ezt hallva bennünket választanak, akkor jó helyen leszünk. Ha fejlődni akarsz, ha nem, ha hosszútávra gondolkodsz, ha nem, az úgy mind rendben van, mert a te életednek te vagy a szakértője. De az állásinterjúztatóknak muszáj lenne minél többféle nézőponttal találkozni, különben a ki nem mondott, nem releváns elvárásoknak kell megfelelnünk a jövőben is.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #

A bejegyzés trackback címe:

https://jobangel.blog.hu/api/trackback/id/tr6315244452

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

babona 2019.10.22. 12:24:38

Végre megjött a cikk. Tetszik, a " és főleg képesnek kell lenni egy újabbra váltani ... elvárás az, hogy folyamatosan még nagyobbat, még összetettebbet, még többet, még, még, még… " - különösen érdekes vélemény, pláne mikor a Z gen folyamatos ide-ode ugrálására, állandó munmkahelyváltására panaszkodnak. Más: Hol látja a cége jövőjét 5 év múlva? - Persze ilyet nem illik feltenni, max a végén, mielőtt döntenék.

Bela Voltam 2019.10.22. 21:00:52

Az elorelepes tobb ertelemben is megvalosulhat. Nekem jelenleg 20+ evvel a hatam mogott sincs igenyem arra, hogy vezeto beosztasba keruljek. Arra inkabb, hogy szakmailag, soft skill-ileg elore tudjak lepni. Pl. uj technologiakba beleashassam magam, amolyan R&D jelleggel.

Balfredo Alfredo 2019.10.23. 18:41:26

A cikk érzékletesen leírja, miért felesleges a háer: a magukat személyzetisből háeresnek átnevezők és utódjaik tevékenységének jó részét az teszi ki, hogy bullshiteket meg lózungokat ismételgetnek. Ilyeneket, mint fejlődés meg előrelépés.
Gondolt valaki arra, hogy egy cégen belül sokkal több - mondjuk - értékesítő van, mint osztályvezető, és osztályvezetőből is kevesebb van, mint vezérigazgatóból? Így az előrelépés állandó emlegetése már csak azért is értelmetlen, mert nem lehet mindenki menedzser és csak a cég egyetlen munkavállalója lehet vezérigazgató.
Amúgy az írásból egyetlen dolg hiányzik, de az nagyon: egy munkavállaló vonatkozásában mit értünk 'fejlődés' alatt?

Zabalint 2019.10.24. 08:15:57

@Balfredo Alfredo:
Szvsz Magyarországon ez a bullshit a 90-es évek végére jelent meg, mert nagyjából 95 és 2008 között volt egy fellendülési időszak, ami leginkább abban nyilvánult meg, hogy rengeteg multi jelent meg, illetve ezek folyamatosan bővítettek. Ez azt jelentette, hogy akik ezen időszak első harmadában álltak munkába pályakezdőként, azok jó eséllyel vezetői szintre juthattak, mivel utánuk több ember érkezett még. Ennek része volt az is, hogy idővel kialakult az a gondolkodásmód a személyes pénzügyekben, hogy túlvállalhatják magukat az emberek hitelfelvételnél, mert a karrierben az előrejutással a fizetésük kinövi a hitelt. Csakhogy ez egy idő után az új belépőkre már nem volt igaz, vagy csak kis hányadukra, a lakáshiteleket viszont ők is felvették...

bz249 2019.10.24. 12:48:55

@Balfredo Alfredo: elvileg lehetne szakmailag is fejlodni, hogy mittomen egyre komplexebb es komplexebb szirszarokat tudsz eszterganyolni. Csakhat ez alapvetoen a cegnek fontos, es ezert nyugodtan ki is fizethetik az ehhez kapcsolodo tanfolyasokat.
Egy nagyon-nagyon innovativ cegnel elvarhato, hogy a munkavallalo is felvegye a ritmus... de mennyi valoban innovativ ceg lehet, ahol nem az megy, hogy megtanulsz valamit es egyre ugyesebben hozod a rutinmunkat (ez a fejlodes, hogy csokken a "selejthanyadod" es novekszik a hasznosan eltoltott ido mennyisege).

vanek ur 2019.10.24. 13:07:13

"A „hol látja magát 5 év múlva” kérdésnek más körülmények között még értelme is volna,"
Erről újabban a Kezdő című film interjújelente jut eszembe. A felvételiztető megkérdezi a Robert de Niro által játszott jelentkezőtől, hogy "hogyan képzeli el magát 10 év múlva". A válasz: "Amikor 80 leszek?"

"És pláne fogadjuk el, hogy emberek pontosan tudják, mi jó nekik."
Ezt azért fenntartásokkal fogadnám. Egyik munkahelyemen fizikai munkára vettünk fel embereket. A felvételi beszélgetés (interú) során mindig elmondtuk, hogy mivel, milyen terheléssel jár a munka (többműszakos munkarend, napi szinten több tonnányi terméket fog megmozgatni, stb.), és persze mindenki azt mondta, hogy ez neki semmi gondot nem fog okozni. Az is ezt mondta az interjún, aki pár hét után bedobta a törülközőt, mondván, nem bírja a terhelést. Értem én, hogy munka kell (illetve munkajövedelem), de szerintem ebben az esetben az emberünk mégsem tudta, mi a jó neki.

babona 2019.10.24. 15:50:56

@vanek ur: Vagy PONTOSAN tudta mi a jó neki: Munka és fizus most azonnal aztán dobbant amint van egy jobban fizető és/vagy kevésbé megerőltető munkahely.

jobangel · http://jobangel.blog.hu 2019.10.24. 19:08:39

@vanek ur: A fizikai munkásoknál ez mindig komoly probléma. Kell a pénz, ezért hajlandó erőn felül vállalni, és persze többször tönkre is megy benne :( Itt az lehetne a jó megoldás, ha a munkáltató mindenkit odaengedne a munkához, és az üzemorvosra bízná a döntést, valóban alkalmas-e arra feladatra, amire fel kívánják venni.

L.Cz. 2019.10.24. 21:06:35

@jobangel: Nem vagyok benne biztos, hogy az üzemorvosoknál jelenleg használt vizsgálati eljárásokkal meg lehet találni azokat, akik alkalmasak a többműszakos fizikai munkára. Főleg akkor, ha az orvos háta mögött veri az asztalt a cég, hogy mihamarabb léptesse már be a dolgozót, mert már két hete áll a 3-as sor, nincs rá ember. De ha lenne is ideje rá: a fizikai munkára jelentkező álláskereső valószínűleg nem fog hetekig különböző szakrendelésekre járni (mondjuk amilyen várólisták vannak néhol, inkább hónapokról beszélünk), inkább elmegy oda, ahol nem kérdeznek, csak megmutatják a munkát, aztán lehet csinálni, amíg bele nem szakad. A kékgallérosok között ritka az olyan, aki több hónapnyi munkanélküliséget át tudna hidalni a tartalékaiból. Úgyhogy az ötleted jónak tűnik, de (szerintem) ez sem megoldás.

jobangel · http://jobangel.blog.hu 2019.10.24. 23:09:17

@L.Cz.: Ez is igaz, de megint az van, hogy a munkáltatónak erre költenie kell. Pl. vannak egészségügyi szolgáltatók, ahol a sok szakrendeléses üzemorvosi vizsgálatot is megszervezik úgy, hogy 2 nap alatt keresztülmegy minden szükséges vizsgálaton. Persze pénzbe kerül, többe, mint csak egy üzemorvossal leszerződni. Ha ez nincs, akkor az van, amit fentebb említettek: felvesznek olyan embert, aki nem bírja azt a fizikai terhelést, majd lelép emiatt. Az ebből eredő károkat össze kell vetni egy rendes orvosi vizsgálatfolyam költségeivel, és a matek választ ad, rögvest kiderül, mi éri meg jobban.
Meg ugye valahol kapacitásszervezéshez is érteni kell: ha nincs elég emberem, honnan tudok gyorsan "venni"? Diákmunka, munkaerőkölcsönzés stb. Ehhez meg HR-es kell, aki meg tudja csinálni, körbeértünk :)

Zabalint 2019.10.25. 08:49:18

@L.Cz.:
A próbaidő miért nem megoldás erre? Gondolom kékgallérosoknál eleve gyorsabb a felvételi folyamat is

vanek ur 2019.10.25. 08:56:01

@jobangel: "az üzemorvosra bízná a döntést"
Szerintem sincs olyan vizsgálat, amivel mérhető, hogy napi 8 órában, műszakonként 5-10 tonna megmozgatását az elvárt tempóban fizikailag bírja-e valaki vagy sem. Nem is beszélve a többműszakos munkarendről (amit elsőre nem is feltétlenül lát át, hogy mivel jár), stb.

@babona: Nem vagyok róla meggyőződve. Nyilván van ilyen helyzet is. Ebben az esetben egy olyan munkahelyről beszélünk a 2000-es évek elején, ahol nem "borítékba" ment a fizetés, rendesen volt szabályozva (továbbá nyilvántartva és kifizetve) a túlmunka, mindez még Budapest környékén is vonzotta a jelentkezőket, akik nem az egy-két hónapra kell megoldani a megélhetést típusuakból kerültek ki.

blöff 2019.10.25. 09:32:53

@vanek ur: "többműszakos munkarend, napi szinten több tonnányi terméket fog megmozgatni, stb."
őszintén szólva miből gondolod, hogy ez bárkinek is jó lehet? Aki napi szinten több tonnát mozgat, akármilyen is a felépítése már középkorára belerokkan. A gépek korában az ilyen munkákat ahol lehet vissza kellene szorítani. Mindenki, de mindenki kényszerből vállalja. Kár is megkérdezni. Aki tud, első alkalommal dobbant (ha persze tud jobbat és nem csöbörből vödörbe).

L.Cz. 2019.10.25. 10:09:03

@Zabalint: Megoldás rá, de nem jó. Próbaidő alatt csak akkor szűnik meg a munkaviszony, ha a munkavállaló rájön, hogy ez neki mégsem jó vagy a munkaadó úgy látja, a munkavállaló nem teljesít elég jól.
Van viszont egy harmadik eset, ami elég széles körben előfordul: a munkavállaló rájön, hogy nem jó neki a munka, ám kell neki a fizetés, ezért marad és nem teljesít annyira rosszul, hogy megváljanak tőle. Ilyenkor jönnek a nyilvánvaló egészségkárosodást elfedő megoldások: munka előtt, megelőzésképpen 1, később 2 fájdalomcsillapító, utána a vény nélküli helyett valami "tuti" vényköteles cucc, hazaérve izomlazító kenőcs vagy ízületi fájdalomra való csodaszer, súlyosabb esetben internetről rendelt nyugtató. Igaz, hogy pár év alatt belerokkan, de hozza a normát, fizikai állománynál meg ennyi a lényeg.
@jobangel: Igazad lehet, bár mifelénk nem divat az ilyen szolgáltató. Viszont szerintem pont nem a kékgalléros állomány az, ahol a munkáltató a minimálisnál magasabb szintű egészségügyi szolgáltatásért vagy a kapacitástervezésért plusz pénzt fog fizetni. Az az érzésem, hogy a munkáltatók úgy tekintenek a kékgallérosokra, mint egyszer gazda a gyomnövényekre: mindig is voltak, mindig is lesznek, a semmiből teremnek és végtelen mennyiség van belőlük. Hiába vannak magas szintű munkaegészségügyi szolgáltatók, amíg a sor mellé csak létszám kell, mindegy, milyen emberekből. Meg amint mások is írták: lehet, hogy maga a foglalkozás-egészségügyi orvos sem tudja, a folyamatos 12 órás munkarendben végzett munka pontosan milyen károsodásokat okoz, milyen kockázati tényezőket kell keresni a szakorvosoknak.
Ám a bejegyzés tartalmához is hozzászólnék, ha még nem offoltam szét nagyon a társalgást: az az érzésem, hogy - mint sok minden mást - a szakmai fejlődés fogalmát is kiforgatták a munkaadók és a saját képükre alkották. Felveszik a pályakezdőt nevetséges fizetéssel: ne félj, kisbarátom, ez csak junior pozíció, majd 1-2 év múlva előreléphetsz és akkor lesz rendes béred! Felvesznek egyszerre 10 juniort, abból 1 vagy 2 fog előrébb lépni, de ők is majd valamikor 3-5 év múlva. Nem baj, a fizetés jelentős részét megspórolták egy ködös, számonkérhetetlen ígérettel.
Vagy mondjuk a 40-es, tapasztalt, jó munkabírású kollégának beígérik a specialista állást, aztán mikor belép, látja, hogy egyszerű irodai adminisztrátor lett belőle, amire kis túlzással egy idomított csimpánz is elég lenne (viszont kell a sok huszonéves "mindenről tudok Gantt-diagramot készíteni és bármilyen munkát bárhová delegálok" hülyegyerek mellé valaki, aki ért is az adott területhez, de mivel az előbbiek már mind projektmenedzserek, a tapasztalt kollégát csak alacsonyabb beosztásba tudják felvenni, nincs rá költségkeret). Igen, ez tényleg nem a képességeinek megfelelő, de először szokjon bele a céges kultúrába, fejlődjön és majd akkor lehet belőle menedzser. Ha addig meg nem unja meg az egészet és nem lép le oda, ahol nem csak létszámnak kell - de akkor természetesen ő lesz a hibás.
Másik kedvenc példám: több műszakban gályázó kékgalléros kollégáim 40-es éveik vége felé tömegesen kezdenek maguknak valami emberibb beosztású állást keresni. A házat már kifizették, autó már van, megtakarítás is összejött valahogy (általában nem a minimálbéres sori melósokról van szó), most már örülnének neki, ha a lassan érettségiző gyerekeiket nem csak fényképről látnák, mert mióta megszülettek, apa folyamatosan 12 órázik, túlórázik, "csak még egy kicsit benn maradt, de majd lecsúsztatja". Jó lenne már nekik egy tényleg csak hétfőtől péntekig, csak napi 8 órában, nappal végzendő munka, a túlóráról és a műszakpótlékról is lemondanak, mert mint fent írtam, már nem elsődleges a pénz. Ám a céges HR-es sajnálkozva tárja szét a karjait: sajnos ezzel a profillal ilyen szintű állás nincs, tetszett volna képezni magát, nem megállni az egy szem középfokú végzettségnél, tanulni idegen nyelvet, szerezni technikusi képesítést vagy diplomát... Arról mondjuk már nem esik szó, hogy vajon melyik részleg határozta meg a kolléga munkaterületén éveken keresztül pontosan 0 Ft-ban a képzési költségkeretet (valamelyik kétbetűs, de nem az IT) vagy hogy hol nem lehetett átverni azt, hogy ha már egyszer egy vasat sem ad a dolgozó tanulására a cég és tanulmányi szabadsággal sem segíti, akkor legalább munkanap-áthelyezést kérhessen már, hogy ne menjen el rá az összes fizetett szabadsága. Meg úgy általában melyik volt az a cég szempontjából nélkülözhetetlen részleg, aminek 15-20 év alatt sem sikerült eljutni odáig, hogy mit kellene kezdeni az évtizedes tapasztalattal bíró, de továbblépési lehetőség híján már évek óta egy pozícióba és fizetési sávba beragadt dolgozóval, ha már végképp nem bírja a több műszakot, de nem szeretné elhagyni a céget. A dolgozó nem fejlődött, magára vessen, a munkaadó mossa kezeit.

Zabalint 2019.10.25. 11:49:48

@L.Cz.:
Erre viszont a rendszeres orvosi vizsgálat a megoldás néhány havonta, ugyanis egy ilyen önkezelést szemben a kezdeti alkalmatlansággal, fel lehet deríteni orvosi vizsgálattal.

L.Cz. 2019.10.25. 11:59:34

@Zabalint: Ez akár jó is lehet. Ám nem jellemző: általában 2 évre kapja meg az alkalmasságit a fizikai dolgozó, az alatt szépen le tudja építeni magát. Sőt, több eddigi munkahelyemen is láttam már azt a megoldást, hogy a napi 12 órában békát húzó-vonó, dobozokat pakoló, szabad ég alatt kamiont rakodó, oldószertől szédülő kollégáknak kétévente kellett felülvizsgálatra mennie, mert az ő edzett acél szervezete biztosan nem megy tönkre annyi idő alatt, a fehérgallérosoknak pedig évente volt előírva vizsgálat, mert "ők folyamatos stresszben dolgoznak, képernyőt kell nézniük és az ülőmunka különben is káros". Utána természetesen senki sem értette, miért gondolják úgy a kékgallérosok, hogy a cég csak olcsó, eldobható munkaerőként tekint rájuk.

babona 2019.10.26. 09:02:31

@L.Cz.: Sok igazság van abban amit leírsz. Persze kétélű a dolog: ha eldobható kínai ruhát veszel, occsóér, ne csodálkozz ha tönkremegy pár hónap alatt. A HR problémája a kékgallérosokkal az, hogy nem tudja megkülönböztetni a kínai a minőségi anyagtól, vagy ha igen a főnökségnek jó a kínai is... Majd 3 hónap múlva veszünk újat. Az egész rendszer erre optimalizálódik, a majmok kis állhatnának a szalag mellett (az oldószergózben stb) csak az állatvédők tiltakoznának... Embervédő nincs. Nem látok kitörési pontot. A gazdaság egyértelműen a "most, azonnal, olcsón, hasznot azonnal, mindegy mi lesz később" felé megy. Ezt leköveti a termelés, és persze a munkaerőpiac is, a baromi magas fluktuációval, a félig-sosem kiképzett emberekkel. Ne hidd hogy a húzóágazat IT-szoftver ágazat más: még olyanabb.

jobangel · http://jobangel.blog.hu 2019.10.27. 19:01:51

@L.Cz.: komoly és értékes dolgokat írsz, főleg a képzés-fejlődés vonalon. Azt azért hozzátenném, hogy a HR-es képzési kereteket a szakmai vezetők költik el - vagy nem. A fő munkám pont az, hogy mediátorként közvetítsek a HR és a szakmai vezetés között, hogy helló, kell képzés, van keret is, tessen már beszélgetni egymással. És akkor az IT vezető kiadja a HR-esnek a feladatot, hogy junior DBA-nak szerezzen be képzést arra, hogy senior DBA legyen, és még legyen penge backup megoldásokból is. A HR-es erre nyilván nem tud mit lépni, mert honnan is kellene tudnia ezeket? Én meg 10 évnyi tapasztalattal talán összerakom, és győzelem.

A kékgallérosokkal is pont ez szokott történni, amit írsz: egyszerűen elmegy mellettük az élet, mert annyira koncentrálnak a napi megélhetésre, hitel kifizetésre, hogy amellé nem fér bele a saját ambícióik kialakítása. Pedig lehetne sejteni, hogy 65 éves koráig nem fogja bírni a fizikai munkát, kell valami más, amiből meg lehet élni.

A nyelvtanulás külön szomorú körülmény, ideális esetben már úgy kerül ki a munkaerőpiacra _mindenki_, hogy van egy kb. középfokú nyelvtudása, amit akár privát életén keresztül is karbantart, ha mással nem, hát külföldi szakmabeliekkel csetelget. Ehhez képest egy angol vagy német érettségivel még nem tud egy pohár vizet kérni, de a Rigó utcában már megvan a pecsétes papír, mert frankón benyalta a nyelvtant, és meg tudja oldani a feleletválasztós teszteket, meg fel tudja mondani a szóbeli tételeket. Megintcsak a gyakorlatiasság, életre nevelés maradt ki.

kicsidudu 2019.10.28. 15:27:03

Tökéletesen megfogalmazza a munkehelyváltás kérdésével felmerülő szorongásomat.
Tanulságos cikk, köszönöm :)

Balfredo Alfredo 2019.10.28. 17:47:27

@bz249: 'ez a fejlodes, hogy csokken a "selejthanyadod" es novekszik a hasznosan eltoltott ido mennyisege'
Akkor beszéljenek alacsonyabb selejthányadról, növekvő hasznos időről, vagy az munkatevékenység egyéb jól meghatározott és merhető jellemzőjéről. Persze ennek is vannak korlátai, mert ha egyszer eljutsz a nulla selejt/nap szintig, onnan nincs tovább.
Amúgy a fejlődés, előrelépés és hasonló bullshitek állandó ismételgetése hasznos is lehet. Az állandó ismételgetés elfedi, hogy az ismétlést végző háer semmi mást nem csinál, tehát felesleges. Az ismételgetett hangzatos szavak elfedik, hogy a munka nehéz és alulfizetett.

Balfredo Alfredo 2019.10.28. 17:51:45

@Zabalint: "Szvsz Magyarországon ez a bullshit a 90-es évek végére jelent meg, mert nagyjából 95 és 2008 között volt egy fellendülési időszak, ami leginkább abban nyilvánult meg, hogy rengeteg multi jelent meg, illetve ezek folyamatosan bővítettek."
Ebben igazad lehet. Azt viszont nem értem, hogy is tudott a bullshit megmaradni. Mint írod, a fellendülési időszak csak volt. Más szavakkal, jelenleg stagnálásáról meg visszaesésről beszélhetünk.

Balfredo Alfredo 2019.10.28. 18:16:17

@jobangel: Amit leírsz, az tökéletesen igaz.
Lenne, de sajnos a valóság felülírja, Babona szavaival kifejezve: "most, azonnal, olcsón, hasznot azonnal, mindegy mi lesz később".
Amíg ez megy, a kékgallérosoknak (meg úgy általában mindenkinek, kivéve managerek és háer) alacsony marad fizetése, ami megélhetésre sem elég :-(
Vajon mi lehet a kiút?

bz249 2019.10.29. 07:54:47

@Balfredo Alfredo: nade most mondja azt a szemelyzetis/szakmai vezeto, hogy majd beletanulsz a munkaba es akkor megerkeztel a komfortzonadba es onnantol neked is jo, mert nem stresszeled szet magad, meg nekunk is jo, mert kiszamithatoan termelsz?

Hat milyen lehangolo mar ez? :-P

Ehelyett nem sokkal jobb fejlodni es allandoan valami olyat kergetni, amiben nem vagy igazan jo?

Merthogy meg az un. kreativ munkakorokben is az ido donto reszeben valami teljesen siman megtanulhato rutinfeladattal foglalkozol.

Zabalint 2019.10.30. 10:07:07

@Balfredo Alfredo:
Nem, úgy 2013 és a jelen között is fellendülési időszak volt, csak nem volt gazdasági struktúra váltás, nagyrészt a meglévő cégek bővítettek, nem újak jelentek meg, ezért már nem volt törvényszerű, hogy a legtöbb új belépő valaha előbbre lép.