JobAngel Az álláskeresők védangyala

Így teszi tönkre az életed a konyhapszichológia!

2019. január 15. 10:15
27 hozzászólás

fakesmile.pngBakancslista, komfortzóna, kiégés, önmegvalósítás, karrierváltás, 30 éves korodra ezt már el kell érned, óvakodj a negatív emberektől. Mindenféle ál-lelkizős portál tárgyalja ezeket (mondanám, hogy női magazinok, de többnyire férfi áldozatokkal találkozom), néha bele sem gondolva, milyen károkat okoznak ezzel azoknak, akik célcsoportjukká válnak. Legyinthetnél, hogy „ugyanmár, aki így hoz döntést, az megérdemli”, de ne legyints. Akik így hoznak döntést, azok azért, mert kellően sérülékenyek és befolyásolhatók, pont a nagy konyhapszichologizálásnak (is) köszönhetően. Mert tudjuk, hogy haladni kell a trendekkel, csak azt nem, hogy nemet mondani is szabad. Sőt, ha felismerjük, hogy épp manipulálnak, akkor ellen is állhatunk.

Ha a csapból is az folyik, hogy így kell, sokak hajlamosak elhinni. Pl. hogy léteznek negatív emberek, akiket kerülni kell, mert „energiavámpírok”, és maguk tehetnek a rossz sorsukról --- na, ezzel sikeresen ki is irtják a társadalmi felelősséget azokból, akik a saját életükben is küzdenek valamivel. Jön a cikk, éééés megvaaaan, a panaszkodó barát, kolléga, hát ő az oka mindennek! Energiavámpír! És felnőtt emberek ezt elhiszik… Miért? Mert kényelmes.

Azt írják a név nélküli cikkek, hogy az a megoldás, hogy kerülni kell a „negatív” embereket, tehát simán elkergeti a legjobb barátját, aki épp panaszkodós korszakát éli, mert történt vele valami, amivel úgy (is) próbál megküzdeni, ha minél több embernek elmondja – hátha valakitől kap valami hasznos visszajelzést. Mert ugye ezek a gyönyörűséges cikkek nem tárgyalnak megküzdési stratégiákat, hanem simán csak manipulálnak: azt üzenik, tilos boldogtalannak, szomorúnak lenni, az ilyen embert kerülni kell, és lőn boldogság. Ezzel minimum két ember veszít: aki próbált segítséget kérni a panaszkodással, és aki elkergette, mert elhitte, hogy a maga bajára ez a megoldás. És persze a társadalom is veszített, mert lett két alacsony önértékelésű, manipulálható emberünk, aki nem fog segíteni senkinek, de még magának sem, mert már nem tud. Elvesztette a képességet. Ki nyert vele? A cikkíró, akinek a béna honlapján jó sokan kattintottak a még bénább hirdetésekre, ebből lett némi bevétele.

Vagy, nagyon tárgyalják e cikkecskék, hogy ki kell lépni a komfortzónából, mert az ám az élet, az egyébként rendben lévő ember elkezdi szégyellni a maga unalmas, egysíkú – valójában simán csak normális – kis életvitelét. Sehol egy karrierváltás vagy bungee jumping? 10 éve ugyanazt csinálja a munkahelyén, ugyanannál az asztalnál, hát nincs semmi ambíció benne? (Valójában naponta tanul új dolgokat, csak nem tudatosul benne.) Különben is 5 évente állást kell váltani, meg van mondva sok-sok „szakcikkben”. És egyszer elkapja a hév, dönt egyet, mert ő most úgy megmutatja, hogy igenis bátor, úgy kilép a komfortzónából, olyan önmegvalósítós bakancslistát csinál kiégés ellen a karrierváltással, hogy majd mindenki a csodájára jár!

Komfortzóna, egy fenét!

Nem kevés kutakodásom komfortzóna témában azt az ismeretet adta, hogy a pszichológia – mint valós tudomány! – letett ennek a megközelítésnek a kutatásáról, mert rájöttek, mekkora károkat okoz, ha embereket erőszakosan próbálnak meg kiterelni a megszokottból.

Összesen 6 db komolyan vehető tudományos publikációt találtam, nemzetközi szinten, majd mind arra jutott, hogy a „kényelmes” és a „kilépés a komfortzónából” között van egy tanulási zóna, amibe kirándulgatni érdemes a megszokottból, nem ott tartózkodni. Azon kívül már csak a pánikzóna van, amibe lökve az embert katasztrófához vezet. Mivel ezek határai nem állapíthatók meg pontosan, mindenkinek egyéni, nagyon veszélyes embereket kifelé kényszeríteni a kényelemből. Így inkább elkezdték a valós motivációkat, ambíciókat kutatni, és azt, hogy mivel lehet felkelteni az emberek érdeklődését annak érdekében, hogy maga akarjon kirándulgatni a tanulási zónájába. A tanulság röviden: a kényszer a lehető legkárosabb motiváció.

Borítékolható, hogy belebukik, mert nem a vágyai vezérelték, csak a megfelelési kényszer. Pedig jól indult: az elszántsága meggyőzi a leendő új munkáltatót, hiába nincs rutinja az állásinterjúzásban, megkapja az állást. Felmond tehát a régi helyén, mert az már „állóvíz”, és azt hiszi biztonságos döntést hozott, hiszen az új munkaszerződés már megvan – így kell ezt, le van írva. Ennyit azért tud az állásváltásról, és ez meg is nyugtatja. A motivációs guruk elégedettek: műűűködik a módszer, ugyehogy van szép új állása, hogy megváltozott az ember élete! Meg. Ő eddig lát, mert ez az érdeke. Most jön a józan ész.

Mivel emberünknek nincs rutinja sem az állásinterjúzásban, sem az állásváltásban, sem az új munkahelyek kezelésében, nagy szerencse nélkül szinte biztosan melléválaszt. Meglepik a nehézségek, összeomlik a súlyuk alatt. Sokszor még próbaidőben kiesik az új helyről, vagy vergődik fél évig akár, mire rájön: ez nem jó, megint állást kell váltani. De mostmár tudja, hogy ez veszélyes, és pánikba esik. Többé nem megy könnyen az állásinterjú, már nem elszánt, hanem elkeseredett. Nesze neked bungee jumping! Ez is ugrás volt a semmibe, még talán izgalmas is volt, csak épp katasztrófához vezetett. Ennek visszacsinálása már se nem kaland, se nem kellemesen izgalmas, ha panaszkodik, elkergetik a „barátok”, segítséget nem talál – csak szakértői segítséget találhatna, amire elég nehezen szánja rá magát. A konyhapszichológus guruk meg jönnek a kitartásról szóló idézeteikkel, amiket giccses naplementés fotókra gépeltek, alig néhány helyesírási hibával, és terjed a Facebookon, mint a nátha, sőt, már sajnos Linkedinen is a sok hülyeség. (Hozzáteszem, ez nem csak karrierben, de párkapcsolatok esetén is hasonló folyamat, csak ott családok esnek szét, házasságok mennek tönkre, gyerekek veszítik el a szüleiket.)

Ha mégis maradt még erő benne a méretes csalódás után, és pont a karrierjét érte ütés, elkeveredhet hozzám, és próbálok segíteni legjobb tudásom szerint. Csak sokszor nekem is félre kell tennem a megdöbbenésem, klasszikust idézve kérdezem: „és ezt így hogy?”, majd visszaevickélünk a valós lehetőségek, valós vágyak és motivációk világába az álláskeresővel.

Innentől már közösen szenvedjük el a konyhapszichológusok újabb csapását, tudniillik hogy a komfortzónából kilépős, önmegvalósítós izéket elvárják szegény álláskeresőimtől azok is, akik döntést hoznak a felvételükről. Őket is befolyásolta a sok süket duma. Mert hát mi az, hogy 10 évig egy helyen ugyanazt csinálta? Hát nincs benne semmi ambíció? És most meg kiesett próbaidőben? Ez egy balfék - jön az ítélet, mert a konyhapszichológia így működik: felment a felelősség alól.

Az álláskeresés során ezekkel az emberekkel gyakorlatilag az ösztöneink döntenek: kitaláljuk, hogy a próbaidőben elvesztett új állást hogyan kommunikáljuk – legtöbbször megyünk az őszintével, abból lehet a legkisebb galiba. Tapasztalatlan volt álláskeresésben, nem volt munkaerőpiaci ismerete, hibázott. El kell ismernie, hogy igen, melléválasztott, na de tessen nekem mutatni valakit, aki soha életében nem döntött rosszul! A lelki támogatást nem tudom teljes mértékben megadni, nem ez a feladatom, szakterületem – viszont nem hülyézem le, nem olvasom a fejére a hibáit, és még panaszkodhat is – abból sokminden kiderül számomra, merre is érdemes kísérni őt. Pl. Megpróbáljuk a régi, szeretett, „10 éve” munkahelyét is újra, hátha van visszaút. De tudok mutatni más lehetőségeket, amik bizakodóvá tehetik, és mivel pont a lelki sérülékenysége okozta a bajt, lehet, hogy nem is a lelkieket kell most előtérbe helyezni. Maradjunk higgadtak, a pánikból nem élünk meg.

A megoldás karrier- és/vagy álláskeresési stratégia kidolgozása, újraépítkezés lesz, és kell hozzá türelem, megbocsátás saját magának, amiért hozott egy rossz döntést, emellett pedig időre is szükség lesz, ezt értenie kell. A megoldást egyesével tudom kidolgozni mindazokkal, akik így jártak. De nyilvánvalóan lemaradok, mert amíg én egy embernek segítek, addig egy ilyen konyhapszichológus/álpszichológus cikk jóval több embert tesz tönkre.

Mit tehetsz te személy szerint?

Először is örülj a nyugodt, kiszámítható, biztonságos életednek, ha jól érzed magad benne. Ne érdekeljen, hogy egyesek szerint nem menő normálisan élni! Gondold át minden nap végén, mit tanultál ma, ezzel el fogod tudni kerülni a vádat, hogy „10 éve ugyanazt, ambíció nélkül”. Keress olyan kihívást, amivel nem kockáztatsz, simán csak jól érzed magad tőle/benne: a hobbidban, hobbisportban, amatőr sportban, házikedvencben, különleges ételben, amit vacsorára főztél, nehezen kezelhető szobanövényben, egy új szakmai vagy hobbitanfolyamban stb. is biztosan találsz valamit, ami úgy izgalmas, hogy közben nem tesz tönkre sem anyagilag, sem lelkileg.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #

Elkezdenéd az álláskeresést? Gyere el ingyenes rendezvényünkre! Regisztrációhoz katt a képre!

final.png

A bejegyzés trackback címe:

https://jobangel.blog.hu/api/trackback/id/tr2614563420

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kukatr 2019.01.15. 10:53:50

Kutyaharapást szőrével...
Éltél már párkapcsolatban folyamatosan panaazkodó, frusztrált emberrel? Dolgoztál már olyan munkahelyen, ahol a kollégáid zöme megfáradt, cinikus, panaszkodó ember? Voltál már depressziós, kiégett, magánéleti válságban?
Te is konyhapszichológiát tolsz, hiába mondod a végén, hogy azt nem csinálsz, mert nem értesz hozzá.

Zabalint 2019.01.15. 11:17:22

@kukatr:
Pedig teljesen igaza van. Én beleolvastam olyan blogokba, ahol épp az ilyen konyhapszichológia alapján "diagnosztizálta" a szerző a párját, anyját, gyerekét, munkatársát, kiskutyáját nárcisztikusnak, miközben ugyanazon konyhapszichológia alapján akár a blogíró is lehetett volna.

Én sem vagyok pszichológus, de ezen konyhapchihológiát sajnos felismerem, közös jellemző hogy pár felszínes jel alapján próbál bélyegezni. Ha XY munkatársunk ezt meg azt csinálja, akkor biztosan szociopata, pszichopata, nárcisztikus, passzív-agresszív stb., stb. Persze adott esetben az ilyen amatőr diagnosztáknak igazuk is lehet véletlenül, de a legtöbb esetben a kapcsolatban résztvevő felek közösen hozták össze azokat a problémákat amikkel küzdenek ezért baromi igazságtalan címkézni a másikat, hogy energiavámpír, és ő tehet mindenről.

babona 2019.01.15. 12:04:51

@kukatr: "Éltél már párkapcsolatban folyamatosan panaazkodó, frusztrált emberrel? Dolgoztál már olyan munkahelyen, ahol a kollégáid zöme megfáradt, cinikus, panaszkodó ember? Voltál már depressziós, kiégett, magánéleti válságban?" -Honnan gondolod, hogy nem volt (mint 40 felett a Zemberek 50 %-a)? Amúgy átlagosan pozitív hangvételű cikknek tűnik (a befejezés miatt ), segítő szándékkal.

jobangel · http://jobangel.blog.hu 2019.01.15. 14:04:48

@kukatr: nem, én azt tolom, hogy ha bajod van, megfelelő szakemberhez fordulj (ezért nem jogászkodok, meg nem lépek fel pszichológusként sem, mert nem vagyok az).
Egyébként meg 40+ éves nőként, IT piacon, láttam már csodákat, karrierileg saját magam is. Rossz munkahelyem volt, párkapcsolati problémám nem, magánéleti válságom igen. De ez valójában tökmindegy, mert a segítőknek azt tanítják meg először, hogy a saját életük során szerzett tapasztalataikat szigorúan félre kell tenni a segítéskor, mert különben nem lesz jó: hibás lesz a tanács, és megviseli a segítőt is. Nem lélekből segítünk, hanem agyból - de persze kell hozzá egy lelki beállítottság, hogy hatékony legyen a segítség.

Bambano 2019.01.15. 23:27:44

egyszerű ez, nem kell elbonyolítani.
mindig mindenki aszerint fog beskatulyázni, hogy egyetértettél vele vagy sem.
ha nem értettél egyet a hülyeségével, minimum energiavámpír vagy troll leszel.
tenni kell magasról mindenre, amit a cosmo lányok mondanak.

Bambano 2019.01.15. 23:48:05

javasolt az informatika 1-es számú törvényét alkalmazni: ha nem romlott el, ne akard megjavítani.

Online Távmunkás · http://onlinetavmunka.blog.hu 2019.01.16. 08:09:51

Furcsa világban élünk, ahol a legtöbb vezetőknek szóló könyv ugyanolyan megalapozatlan baromságokkal van tele, mint a színes magazinok névtelen cikkei...

jobangel · http://jobangel.blog.hu 2019.01.16. 08:22:26

@Bambano: Ha még csak cosmo-lányok lennének, nem is aggódnék! De üzleti döntéshozók, szakemberek megeszik a negatívemberes szövegeket. Leépítéskor van a fűnyíróelv, ami kegyetlen, de racionális. Meg van, mikor kidobja a "negatívat", mert az mindig panaszkodik. Aztán kiderül, hogy nem panaszkodott, hanem problémákat jelzett, amiket meg kellett volna oldani...

kukatr 2019.01.16. 09:22:45

@jobangel: Te (is) sugallsz problémákkal küzdő embereknek megoldásokat mindenféle bizonyíték nélkül. Mégis miért segít, ha egy problémákkal küszködő ember meghallgatja a körülötte panaszkodó embereket? Ezért kérdeztem az előbbit.

jobangel · http://jobangel.blog.hu 2019.01.16. 09:33:32

@kukatr: A "bizonyíték" az az egyéni siker, amit az egyénnel foglalkozva lehet elérni. Blogon keresztül általános problémákat lehet feszegetni, néha esettanulmányokkal specifikusabbakat. A panaszkodás elutasítását a tudományos pszichológia mániás hárítás témakörében tárgyalja, és bizony a gurus tanácsok többsége az önáltaltatás és a hárítás - téves - eszközeit javasolja.Fentebb a hárítás káros hatásait feszegettem inkább. Bár a komfortzónából kiléptetés, mint ökörség a megfelelési kényszerre építő manipuláció.

A panaszkodás-vigasztalás témakörében van egy "koncentrikus körök elmélete" (Ring Theory), ami azt segít eldönteni, kinek érdemes panaszkodni, és arra kinek milyen visszajelzést kell adni. Az onkopszichológiában alkalmazzák leginkább, de jobb lenne, ha jobban terjedne ez a megoldás, mint a "kergesd el a panaszkodót". De mint írtam fentebb, elkergetni kényelmes egyéni szinten, csak éppen a teljes társadalmat teszi tönkre. Naná, hogy az áltudományos portálok sikereket érnek el ezzel a megoldással: kényelmes, tanulni sem kell hozzá, az egyszerű embereket inkább megfogja az "energiavámpír", mint a "koncentrikus körök elmélete".

jobangel · http://jobangel.blog.hu 2019.01.16. 09:43:57

@kukatr: Ja, és hogy miért segít az egyénnek, ha meghallgat mást: ott a sorsközösség, a "nem vagy egyedül" érzés, amit ezzel kap. Ott a segítők elégedettsége, az "adni jó" érzés. Ha "csak" figyelmet adott, az is sokat jelent. És akkor még lehetne beszélni a panaszkodás motivációjáról: megerősítést keres egy már kitalált megoldására, felmentést keres arra, hogy valamit nem tett meg, simán csak belső feszültséget akar csökkenteni a probléma megosztásával. Ezt kell tudni felismernie a hallgatónak.

Fődíszpinty 2019.01.16. 12:32:06

Végre. 28 éve dolgozom ugyan ott, ugyan olyan pozícióban. Nem érzem, hogy változtatni kéne, csak azért mert valakik szerint 5-10 évente homlokegyenest más kell csinálni, mer attól jó lesz nekem. Amikor 1992-ben elkezdtem itt / autóalkatrész kereskedő magánvállalkozásnál alkalmazottként/ dolgozni, még telefon sem volt. Meg volt 6 szoci autó típus. Most meg hetente új autók, kereső programok etc. Folyamatos a fejlődés amit követnem kell. Egyáltalán nem érzem, hogy belefásulok. Sikertelen vagyok-e?

Mdavid89 · http://iranynewyork.hu 2019.01.16. 15:58:29

Nagyon kellett már egy ilyen poszt a témában.

Balfredo Alfredo 2019.01.16. 20:29:47

A kommunikáció fejlődésével (tucatszám tévécsatornák, továbbá az internet végtelensége) ugrászerűen nőtt a ránk zúduló információ mennyisége. A nagy számok törvénye alapján a felesleges és értelmetlen infok száma is nőtt.
A komfortzóna elmélet feleslegesség és értelmetlenség szempontjából nagyjából a tévén keresztül végrehajtott gerincműtéttel van egy szinten. Ennek megfelelően kell kezelni.

Nancsibacsi 2019.01.16. 20:40:33

14 évesen se hallgattam már senkire - szóval engem nem fenyeget az a veszély, hogy egy hülye tanácsot megfogadok (mert az okosat se fogadom meg :-D

babona 2019.01.17. 09:26:51

@Fődíszpinty: Ha valaki megmondja, hogy mi a siker... Sikeres a dunántúli búza lehet.

HellsAngel 2019.01.17. 11:57:53

@kukatr: Abban egyetertek veled, hogy eszmei sikon senkirol sem lehet "bebizonyitani", hogy o kokler es nem te. Ha eleg jo kokler, nem lehet lebuktatni vagy megfogni, minden ervre ki tud talalni egy tetszolegesen trukkos es nyomos ellenervet. Nekem errol a "te is csak egy megmondoember vagy" dologrol a vallas vs. ateizmus vitak ugranak be errol, ahol az elso percben megkapod, hogy az ateizmus is csak egy hit, a masodik percben kiderul, hogy a vitapartnered egy jezsuita szerzetes inkognitoban, aki profi szinesz es logikabol doktoralt, ugyhogy neked reszeltek. Ennek megfeleloen ha ide tevedne Brian Tracy, Oravecz Nora, Szabo Peter (mesterharmas), percek alatt meg tudnanak gyozni mindenkit, hogy miert nekik van igazuk, hiszen ebbol elnek.

Abban is egyetertek veled, hogy masrol ilyen "ez mennyire egy kokler" irasokat gyartani nem elegans, hiszen minden kokler ezt csinalja az osszes tobbi koklerrel. Nyilvan meggyozodes es igazsag is van a vilagon, igy az elegancia neha hatterbe szorul, de attol meg ez egy remenytelen sport.

jobangel · http://jobangel.blog.hu 2019.01.17. 12:46:18

@HellsAngel: A "mesterhármas" csak pszichológus szakembereket nem győzne meg. Egyébként Nóra nem rosszindulatú, és énmárka/marketing vonalon elég jó dolgokat csinál, hogy naplementés idézetekkel kezdte, az is marketing... Brian Tracy-t csak könyvekből ismerem, de azok katasztrofálisak, magyar hangja Szabó Péter, aki viszont már szakemberek nyilvános szakvéleménye szerint is káros. A posztomat egyébként egy névtelen, bidistán megjelent (ez is egy minőségjelző valahol), Facebookot körbeszaladt cikk ihlette, amivel sok - egyébként értelmes, intelligens ismerősöm - fejezte ki egyetértését, én meg ugye nagyon nem értettem egyet velük, de eszembejutott jópár emberke, aki járt nálam, és beleszaladt ebbe a komfortzónakilépés-pofáraesés-nepanaszkodj vonalba. Az a bidistás cikk az energiavámpíros vonalat képviselte, ami bizony józan paraszti ésszel is hülyeség, nemcsak komolyan vehető pszichológus szakemberek véleménye alapján... Értelmes ember nem gondolhatja, hogy attól lesz boldog, ha egy neki panaszkodóval megszakítja a kapcsolatot.

Nem leszünk gyarmat ! 2019.01.17. 16:35:46

Teljesen egyetértek Jobangel cikkével és jó hogy megírta valaki végre hogy mennyi kárt tud okozni a szélhámos pszihológuskodás

pippa2011 2019.01.18. 09:49:32

Nagyon sajnálom, hogy elmentél a fikázós irányba. Több blogot és csoportot hagytam már ott a "nézd már, mit csinál és még pénzt is kér érte, bezzeg én tudom a tutit" bejegyzések miatt. Volt, ahonnan elküldtek, miután azt javasoltam, arról legyen szó, miből lehet tanulni, ahelyett, hogy miből nem. Az említett szakemberek nevét pl. megtudhatjuk?

Fekete-fehérben látod az önsegítő irodalmat, így félre is érted.
Munkahelyi példa energiavámpírra: Vámpír ladynk mindig szid vkit, aki természetesen 98%-ban nő. Mindenkit utál, beszólogat, kötekszik, viszont nem köszön. A látványától is kiráz a hideg. Egy közvetlen munkatársával van jóban, elvárja, hogy ő se álljon szóba senkivel. Szegény olyan elszigetelt, hogy csak akkor csacsog másokkal, ha Vámpírunk nem dolgozik, pl. amikor eltörte a lábát és 3 hétig nem láttuk, a barinő min. 1 órán keresztül ebédelt, fél órát kávézott, hogy legyen egy kis közösségi élete. Nyilván nem tud tőle megszabadulni, de a manipulációnak nem kellene bedőlnie.
Vámpír nem egyenlő az épp válságban lévő panaszkodóval. Ő azt karja, hogy sajnáld, vagy te is érezd olyan rosszul magad, mint ő.
Ajánlom Eric Berne: Emberi játszmák c. könyvét

kukatr 2019.01.18. 11:41:46

@jobangel: Jézusom, ez a ring theory a nárcisztikusság netovábbja! Ráadásul ez elv alapján két problémákkal küzdő ember közül csak az egyiknek szabad panaszkodnia, a másiknak csak támogatnia szabad. Ja de várj, definíció szerint a bajban levő ember középen van, így mindkettőnek joga van panaszkodni és nem is. Gratulálok ennek az ellentmondásnak! :S

kukatr 2019.01.18. 11:43:25

@jobangel: Jézusom, ez a ring theory a nárcisztikusság netovábbja! Ráadásul ez elv alapján két problémákkal küzdő ember közül csak az egyiknek szabad panaszkodnia, a másiknak csak támogatnia szabad. Ja de várj, definíció szerint a bajban levő ember középen van, így mindkettőnek joga van panaszkodni. Meg nem is. Gratulálok ennek az ellentmondásnak! Rendkívül sokat segít az emberiségnek. :S

babona 2019.01.18. 12:29:26

Jókaival szólva Apelles csizmái. Vajon a Zinternet korában egy hasonló blog hozzászólói milyen közeget reprezentálnak? Milyen evolúciós folyamat lesz ez, végül hova tart. (persze Berne erre nem tudna mit mondani, meg hogy a kutyám Faláb-at játszik-e,/a macskám? a legyek a konyhában? rá lehet húzni? / és a megfigyelő kategorikus tévedéseire sem, amik persze erősítik saját vélelkedéseit.) Mindenesetre érdekes írások, személy szerint ezért is követem. Egyfajta blogvámpírként. De szóltam előre:)

jobangel · http://jobangel.blog.hu 2019.01.18. 15:43:46

@kukatr: igen, az onkopszichológiában a rákos beteg kerül a középpontba. Nem azért, mert nárcisztikus, hanem mert rajta kell segíteni. Ezért mindenki másnak csak támogatni szabad. Ha másnak baja van, és panaszkodnia kell, akkor ő egy másik kör közepén állhat. A módszer hatékony ezért nézegetik, hogyan lehetne máshol is alkalmazni.
Csendben jegyzem meg, hogy a nárcisztikus teljesen mást jelent, de a definícióját ne filmekben vagy női magazinokban keresd, hanem szakkönyvekben.

kukatr 2019.01.18. 17:14:13

@jobangel: Mondhattam volna önzőt is, ebben igazad van.
Te emlegeted, hogy kerülés helyett meg kell hallgatni a panaszkodó embereket, akkor is ha problémáid vannak. A gyűrű elmélet alapján ezt nem szabad tenni, mert csak az panaszkodhat, aki beljebb van, és a panaszkodó az egyedüli középpont, így viszont egyikőkük se panaszkodhat a másiknak.
Azért példálóztam a legelső kérdéseimmel, mert saját bőrömön tapasztaltam meg, mennyire árt egy magánéleti válságnak, ha körbe vagy véve egy rakás állandóan panaszkodó, frusztrált, problémákkal küzdő emberrel. Ha segítene, nem járnának a pszichológusok pszichológushoz.

jobangel · http://jobangel.blog.hu 2019.01.18. 17:36:37

@kukatr: Önzőt mondhatsz, az már nem diagnózis :) És igen, a rákosnak engedjük meg az önzést, higgyük el neki, hogy nincs jól, és a saját baja a legfontosabb neki.
Egyébként a pszichológusok egy része bevallja, hogy a saját bajára keresett választ, amikor elkezdte tanulni :)
A koncentrikus körök elmélete pont segít azon, amit írsz: aki rossz passzban van, azt teszi középre, ő panaszkodhat a körből kifelé. Így a panaszáradat nem lesz kölcsönös, mert vissza csak vigasztalás jöhet. A panaszkodás akkor árt, amikor "versenyt panaszkodnak" a felek, erre van ugye az energiavámpíros izé, ha elkergeti a panaszkodót, akkor nem tudatosul, hogy lehet probléma is, és teret kap a másik hülyeség, a pozitív gondolkodás a la Brian Tracy.
Egy komoly magánéleti válságra Brian Tracy azt mondja, hogy te vagy a felelős érte (na, ettől most beljebb vagy, és még az is lehet, hogy nem igaz...), és légy pozitív, keresd a jó oldalát (b..zameg, egy koporsónak nincs jó oldala), de plánesőt ne nyavalyogj, ne panaszkodj. Haladóbb verzióban eladja neked a pozitív "pszichológiát", direkt jó, hogy megtörtént veled, ami, meg teher alatt nő a pálma (A pszichológia ezt poszttraumás növekedésnek hívja, de valójában önáltatás úgy is). Ezzel nem fognak megoldódni a bajaid. És a panaszkodás tiltása egy csomó probléma melegágya: kihez forduljon egy szexuálisan zaklatott, családon belül bántalmazott, ha arra van szocializálva az egész társadalom, hogy tilos panaszkodni, és a panaszkodót el kell kergetni? Menjen-e azonnal vonat alá egy rákbeteg, mert tilos panaszkodnia, és nem mondhatja, hogy rosszul érzi magát a diagnózistól is?

De nagyon úgy néz ki, hogy a pszichológia lassan visszatér az eredeti céljához, miszerint a lelki jóllétet kell erősítenie. Amíg pl. a komfortzónás izé iránya, hogy ha jól vagy, és ez ne legyen így, addig a ring theory azt mondja, hogy ha nem vagy jól, ez ne legyen így. A komfortzóna rombol, a ring theory javít. Nagy különbség.

babona 2019.01.21. 10:13:27

@kukatr: @jobangel: Ott a baj, hogy nem problémák és elméletek vannak hanem Emberek, EGYEDI tulajdonságokkal, életutakkal, stb. Mint leírtam máshol a pszicho ezzel nem nagyon tud mit kezdeni, az elméletek vagy túl általánosak, vagy nagyon helyzetspecifikusak.