JobAngel Az álláskeresők védangyala

HR Festen jártam

2018. október 30. 06:00
22 hozzászólás

2018 október 18-án tartották a HR Fest-et, ami a HR szakma egyik legnagyobb találkozója Magyarországon.

Ahogy bolyongtam a termek és emberek között, szóba elegyedtem sokakkal, beszélgettünk a szakma jövőjéről, a technikai megoldásokról, és igen, a szexista robotról is :)

Arról is szó esett, még az előadásokban is, hogy a munkavállalói élmény, a megtartás milyen fontos, és hogy mindent meg kell adni a munkavállalónak. És eszembe jutott, hogy pár éve egy hasonló rendezvényen nem győztem szörnyülködni, hogy az emberekről, mint munkaerőről, úgy beszéltek, hogy „a cég legfontosabb erőforrása”. Igen, értem én, hogy erőforrás, de azért elsősorban ember, nem? – akadékoskodtam már akkor is, persze jól le is hurrogtak, hogy "de a cég érdeke". Már akkor is próbálkoztam, hogy az érdek közös cégnek és munkavállalónak. Röhejt fakasztottam, bár üzleti kommunikációban nem illik nyíltan röhögni a másik félen, éreztem, hogy legszívesebben ezt tették volna.
Most, alig pár évvel később már úgy beszélnek a munkavállalói élményről, mintha mindig is így lett volna. Egyfelől örülök, hogy megérkezett a fordulat, másfelől kissé álszentnek érzem ezt.

De mindegy, örüljünk, hogy végre fontos a munkavállaló.

És mi van az álláskeresővel?

Ők is fontosak lennének, de már nem nagyon keresnek emberek állást, mert van nekik. Valamilyen.

Tehát, mégiscsak el lehet őket hozni egy másik cégtől, ha ajánlunk neki jó dolgokat. Csakhogy az álláskereső ma is annyit lát a HR-ből, hogy ők azok, akik nem válaszolnak a beadott álláspályázatra, kutakodnak a Facebook-oldalunkon. Hogy ez erős leegyszerűsítés? Hát igen, az. De mit is teszünk, hogy többet mutassunk a HR-szakmából az álláskeresők felé? Szerencsére elég sok HR-es elég sokat tesz, de érdemes lenne ezt még inkább kiterjeszteni. És persze álláskeresői, munkavállalói oldalról is kell egy kis bizalom: ha ők végre megérkeznek hozzánk, ne elutasítást kapjanak. Beszéljen végre egymással a két oldal, HR és álláskereső/munkavállaló. Mert akkor kiderül, hogy ez nem is két ellentétes oldal, csak a szerepek különböznek kicsit.

Ahogy néztem az előadásokat, hallgattam a szakma nagyjait, végig arra gondoltam: de jó lenne, ha ezt látná az álláskereső, a munkavállaló a HR-ből! Hogy stratégiák vannak, hogy komolyan veszik, hogy fejlesztésekre költenek, csakhogy jó legyen a munkavállalónak. Hogy már arra is lehet költeni, hogy hogyan legyünk kutyabarát munkahely, erre lehet tanácsadókat is felfogadni.

És de jó lenne, ha ezeket a napi gyakorlatban tényleg így tudnánk működtetni mindazt, amit itt elméletben tudunk. Tudják ők, hogy nem szép dolog nem válaszolni az álláspályázatra, de ugye a kapacitások. Vissza is térünk a mai magyar rögvalóságba, ami fájdalmasan távol van mindattól, amit itt beszéltünk, láttunk, hallottunk, éreztünk.

A következő hetekben lesz néhány írásom, ami arról szól majd, hogyan is gondolja a jövőt a szakma… Csak azt kell kitalálnunk (igen, együtt, mindannyiunknak, munkavállalóknak, álláskeresőknek, HR-eseknek, munkáltatóknak), hogyan is valósuljon meg úgy, hogy mindenkinek jó legyen.

A bejegyzés trackback címe:

https://jobangel.blog.hu/api/trackback/id/tr114328177

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

babona 2018.10.30. 12:05:27

Szép-szép, hanem... hanem nem igaz. A probléma, hogy nehéz megváltoztatni a munkavállaló beidegződött (sajnos sokszor jogos) félelmeit, gyanakvását, és a munkáltató erőforrásos nézőpontját.
(ez persze nem a felső 10 százalékra vonatkozik, akiknek fontos a kutyamegőrző ugye), hanem a következő, a hajtós-tolós-dolgozós 20-30 százalékét.
A kilépő interjú nem HR-es találmány, már a Jóska is megkérdezte egy sör mellett a Bélát hogy miért hagyta ott a ..-t. És a válasz pontosabb, informatívabb, őszintébb volt.
A cégek "Munkáltatói Márkája" merő légvár, ami az első szellős kérdésnél összeomlik. Álszent; pontosan ahogyan leírtad.
És nem, sokan (bőven a többség) nem a munkavállalót gondolják értéknek; a betöltött állás egy zöld cella az XLben - meg egy virtuális csillag a hajtókán...
Jó lenne ha változna, vannak jelek. Talán még 5-10 év, és egy nagyobb válság segít a piacot tisztítani - minden oldalról.

Balfredo Alfredo 2018.10.30. 18:25:58

"De mi is teszünk, hogy többet mutassunk a HR szakmából az álláskeresők felé?"
Tudom, hogy nem a te hibád, de az ilyenféle rendezvények, mint a HR Fest csak tovább fokozzák a HR iránti általános ellenszenvet.
Arra van idejük, hogy rendezvényt szervezzenek saját maguk dicsőítésére és ott álproblémákról álkérdéseket tegyenek fel egymásnak, meg arra is van idejük, hogy robotos inerjúztatást fejlesztessenek ki saját felelősségüket elmaszatolandó. Arra is van idejük, hogy mások fb oldalaiban turkáljanak.
Arra nincs idejük és energiájuk, hogy az állásra jelentkezőknek válaszoljanak. Arra sincs idejük, hogy megtartsák a meglévő munkavállalókat, miközben a létszámhiány miatt már recseg ropog a cég és a működésképtelenség határára sodródott.

HorvTam 2018.10.30. 19:50:04

Ez mind tök szép. Ma jártam Magyarország első számú online biztosítójánál interjún, és ehhez képest a szakmai vezető úgy kommunikált velem,mintha a seggéből rántott volna ki. :D Éreztem,hogy nagy kaland lesz visszajönni Mo-ra. :D

kukatr 2018.10.31. 08:55:13

@Balfredo Alfredo: Na pont ezért nem enged el a főnököd szakmai konferenciákra. Ahelyett, hogy betartanád a határidőidet, holmi tanulással foglalkoznál...
Mondd, neked a szar is keserű?

bron32 2018.10.31. 10:54:34

A munkavállaló a munkáltató számára nyilván egy erőforrás, egy költségelem. Miért is lenne más vagy több?
A vállalkozások elsődleges céljának, a vagyonmaximalizálásnak egyik módja a költségek csökkentése. Az optimális eset az lenne a tulajdonosok számára, ha nulla alkalmazottal működhetnének a cégek. A cél az emberi erőforrás kiváltása gépekkel, mert azok pontosabbak, kiszámíthatóbbak. De valamennyi alkalmazottra szükség van.
Minden egyéb magyarázat csak egy szociális maszlag. Egy cégnek nem lehet célja, hogy munkához segítse az embereket, mert az ellentétes az elsődleges céljával.
Persze, ha szükség van alkalmazottakra, akkor a cégnek el kell játszania, hogy számára semmi se fontosabb mint a dolgozók jóléte stb., mert az emberek többsége olyan buta és gyermeteg, hogy erre van szüksége.
Én elfogadom, hogy egy erőforrás vagyok, próbálom a munkaadó szemszögéből tekinteni a helyzetet.

Berelhetoreklamfelulet 2018.10.31. 15:27:49

@babona: "A kilépő interjú nem HR-es találmány, már a Jóska is megkérdezte egy sör mellett a Bélát hogy miért hagyta ott a ..-t. És a válasz pontosabb, informatívabb, őszintébb volt."

Teljesen felesleges a kilépő interjú. Pontosan tudják miért lép ki: fizetés miatt (95%), ide értve sok munka/felelősség kevés pénzért-et is.

jobangel · http://jobangel.blog.hu 2018.10.31. 15:36:06

@Berelhetoreklamfelulet: Statisztikák alapján személyes konfliktus a fő felmondási indok. A kilépőinterjú akkor felesleges, amikor annyi, hogy küldenek egy kérdőívet, hogy töltsd már ki, és - kapaszkodj - rating meg feleletválasztás van benne. Kedvem lett volna csak annyit írni, hogy "kb. az ilyen eljárások miatt" - és még igaz is lett volna. Simán csak ellógtam a kitöltését, az korrektebbnek tűnt.

jobangel · http://jobangel.blog.hu 2018.10.31. 15:55:24

@bron32: Az erőforrás és a költségelem mellett ember is, és ez határozza meg a másik két tényezőt: milyen erőforrás, és mekkora költséggel jár...

A nulla alkalmazottal működő cégek még szembesülni fognak azzal, hogy az ügyfelek mégiscsak emberek, akiket nem tud gép kezelni (fordítva működik csak, ember tud gépet kezelni). Anno a rabszolgasággal megvalósult, amit említesz, mert ugye ők beszélő gépként voltak kezelve, de nem volt hatékony a modell (szerencsére).

Az, hogy a munkaadó szemszögéből is ránézel a helyzetre, jó dolog, de ettől még nem kell lemondanunk az emberi mivoltunkról, azaz kezeljenek csak nyugodtan emberként bennünket.

babona 2018.10.31. 16:54:20

@bron32: Mint munkavállaló, eszerint célunk a lehető legkevesebb munkával a lehető legtöbb pénzt (anyagi erőforrást, ingyen wellnesszt, ingyen mobilnetet, leselejtezett árut, kölcsön céges autót, gémkapcsot stb. ) megkapni. Ha ezt egész nap facebookozva és a munkát másra tolva mint látszaterőforrás meg tudod tenni, akkor te vagy a legoptimalizáltabb munkavállalója a cégnek...

Balfredo Alfredo 2018.10.31. 17:35:24

@kukatr: Igen, keserű.
A megszüntetve megőrzés elve alapján szükség van arra, hogy a HR társadalom a jövő dolgairól beszélgessen. Ez eddig rendben is van. Csak éppen ha minden úgy folytatódik, mint ahogy a jelenben megy, akkor nincs jövője a HR-nek.
Az is igaz, hogy a kialakult helyzetet másképp látja egy HR-es, különösen ha vezető beosztású és megint másképp látja egy hónapok óta sikertelenül állást kereső munkanélküli. Ugyanakkor már a csapból is az folyik, hogy a betanított munkástól az orvosig a gazdaság minden területén munkaerőhiány van. Ez nyilván egy hosszabb és komplex folyamat eredménye, de nem lehet letagadni, hogy a HR társadalom is vastagon benne van, arrogáns hozzáállása és változni képtelensége miatt.
(Elfogadom, hogy tévedtem és rosszul látom a dolgokat, de örömmel veszem, ha _észérvekkel_ megpróbálsz meggyőzni álláspontom helytelenségéről.)

jobangel · http://jobangel.blog.hu 2018.11.01. 20:01:53

@Balfredo Alfredo: Azt hozzátenném, hogy a HR-társadalom itt Magyarországon pont azért olyan, amilyen, mert magát a szakmát nem hagyták érvényesülni. Így a hatalomgyakorlásban merült ki a HR szerepe, a terrorlánc végén. Pl. jó lett volna teljesítményelemzés, meg munkakörtervezés, és akkor kiderülhetett volna, hogy az elvárt teljesítmény 8 órában nem hozható objektíven, és a munkakörök rosszul vannak kialakítva. Ami nem a HR hibája, mert ugye a HR a fejekben "csak személyzetis" vagy "bérszámfejtő" és ezt a szemléletet a munkavállalók, álláskeresők is keményen tolták. Ezt le tudom bontani egészen oda, hogy a poroszos oktatásunk egy olyan társadalmat nevelt ki, ahol a saját hibájáért senki sem vállalja a felelősséget (pl. nem azért nem talált munkát, mert a hülye HR-es nem veszi fel, hanem azért, mert nem beszélt angolul)

De elemeztem azt is régebben egy posztban, milyen hibákat lehet találni egy cégben, ha nekifogunk keresni. A kialakult helyzetért mégis leginkább az a cégvezetői réteg felel, akik a menedzsmenttudományokat vagy sosem tanulták, vagy tanulták, de nem alkalmazták, mert az egyéni érdekeik, motivációik épp mást kívántak.

Hozzáteszem, itt a ló másik oldalán sem jó, itt is ráz, itt is harap. Amikor már golden sign-ra van szükség ahhoz, hogy egyáltalán munkába álljon, akit felvettünk, akkor ott nagy gáz van a munkavállalói oldalon is.

Bambano 2018.11.02. 13:02:08

@Balfredo Alfredo: két probléma:
- a média hazudik. mindegyik.
- te még nem láttál hr-est, csak magukat annak gondoló libákat.

tehát ez alapján bármiféle következtetést levonni értelmetlen.

én megértem, hogy egyik napról a másikra nem lesz a cégek többségében a személyzetisből hr-es. de amelyik cég hosszú távon komolyan gondolja, hogy piaci versenyben akar helytállni, azoknál előbb-utóbb mindegyiknél lesz igazi hr. az igazi hr-re nagyjából akkora szükség van egy cégnél, mint villanyra.

Balfredo Alfredo 2018.11.03. 09:26:25

@jobangel: "Így a hatalomgyakorlásban merült ki a HR szerepe, a terrorlánc végén."
Mi ez a szerecsenmosdatás? Nem kötelező hatalmat gyakorolni, sem pedig a terrorlánc végének lenni; nagyon sok ember megvan anélkül, hogy bármelyikben részt venne. Értem persze, hogy egy magas fizetés vagy km korlát nélküli autó csábító lehet.

Nyilván az élet nem fekete és fehér, de azért egy HR felelősségét nem lehet egy szinten emlegetni egy beosztott dolgozóéval.
Amúgy meg a hozzászólásod visszautal arra, amiről korábban is szó volt: a hazugságalapú társadalomra :-((

bron32 2018.11.05. 11:34:36

@jobangel:

Nem gondolom, hogy feleslegesek a kilépő interjúk, azonban az eredmények fenntartásokkal kezelendők. Az ember alapvetően konfliktuskerülő, főleg akkor, amikor már nincs értelme konfliktust vállalni. Amikor egy dolgozó már meghozta a döntést, hogy kilép, próbál őszinte lenni, de igyekszik békével távozni, ezért a lehető legkényelmesebb választ adja.

Berelhetoreklamfelulet 2018.11.05. 12:56:54

@jobangel:
Statisztikák alapján az emberek hazudnak.
Statisztikák alapján a statisztikák nagy része téves.

Ne legyenek illúzióid... mindenki jó pofizik, akármennyire is azt hiszed, hogy te hude nagyon kitudod értékelni az adott embert, nem tudod.

Logikailag munkát főként a fizetés miatt vált az ember. MI másét tenné? Konfliktusok? ugyan kérlek... nem azért fizetnek, hogy beszélj másokkal, hanem, hogy dolgozz. SOK helyen voltam már, sehol sem láttam olyan nagy problémákat ilyen téren.
Persze lehet a legalja kategóriában megy egymás szopatása, meg valószínű a hölgyek is szopatják egymást, erről nincs információm, de szoftver fejlesztés terén 90%-ban a pénz (vagy erre levezethető) az indok.

Zabalint 2018.11.05. 14:02:16

@Berelhetoreklamfelulet:
Én szoftverfejlesztőként ha 2 gyakornoki munkahelyemet is számolom, eddig 6. munkahelyemen dolgozok. Ebből egyetlen alkalommal váltottam fizetési okból. A fő ok általában az volt, hogy nem igazán volt eleve, vagy már nem volt fejlődési lehetőség, de a legutóbbinál azért, mert fejlesztés helyett állandó diplomáciai harc volt az életem, onnan cafeteria-t is számítva kevesebbért váltottam, úgy hogy ha maradok, ehhez képest még fizetésemelést is kapok.

Egyébként ha egy szakma jól fizetett, akkor bizonyos fizetési szint felett egyre gyakrabban más az ok, amiért az ember váltani szeretne. Ez különösen igaz egy gyorsan változó területen, ahol az aktuális fizetésnél eleve fontosabb, hogy az ember tudása ne ragadjon be, mert az a jövőbeli fizetést nagyon visszavetheti.

bron32 2018.11.05. 14:45:37

Igen, bár amit írtál, az kissé szélsőséges példa, ugyanis egy rendes munkavállaló nem tolja át a munkát másokra.
Nekem pl. nincs olyan feladatom, amiről a főnököm azt hiszi, hogy én végzem, de nem így van. Sőt, szinte semmit nem delegálok, mert szeretek dolgozni és nem is tudnék kinek delegálni.

babona 2018.11.07. 08:46:00

@bron32: Mint ahogy a cégnek is az az optimális ha másnál jelentkeznek a költségek és nála a haszon. Az IT szektor nagy cégeinél abszolút jellemző, ld FOXCONN vs APPLE... stb. De ez már közgazdaságtan, annak is egy nem hagyományos (értsd nem érték-munka) alapú megközelítése.

babona 2018.11.07. 08:55:35

@jobangel: Sajnos elolvastam megint egy HR fsztről szóló riportcikket. (Visszautalva a tombolós blogbejegyzésre). Figyelemfelhívó magánéletes címmel indult, és (a kritikus helyzete mindig egyszerűbb, ugyhogy bocs mindenkitől akit megbántok) csak megerősítette a HR-esekkel szembeni ellenszenvemet. A sorok közt olvasva elég veszélyes látásmód a hölgyé, és egyben vicces dolgok is vannak a cikkben (pl CV -ben kulcsaszavakra szűrés ... hát ez hekkelhető jól). A megfelelő munkavállós résznél meg elég egyértelműek az elvárások: olcsón dolgozz sokat jól robotikusan unalmas a meló na.Az előrelépés pláne vicces. Szóval csak az (x) hiányzik a cikk végéről. Ennyire nem kéne kilógnia a lólábnak. Most tényleg itt tart a HR?

Balfredo Alfredo 2018.11.07. 20:21:01

@babona: "Most tényleg itt tart a HR?"
Igen!

Balfredo Alfredo 2018.11.09. 19:01:06

@Bambano: "te még nem láttál hr-est, csak magukat annak gondoló libákat."
HR-es de facto és de jure az, aki erre ráutaló magatartást tanúsít, azaz a HR felíratú ajtó mögött íróasztal birtoklásával, jelöltek kiválásztásában, interjúztatásban részvétellel HR-es benyomást tesz a külvilágra. Ez még akkor is így van, ha az illető csőrrel és szárnyakkal rendelkezik, továbbá képzettsége és szemlélete tekintetében jelentősen eltér attól, amit a 'HR-es' fogalom szellemisége jelent.

Balfredo Alfredo 2018.11.12. 20:25:08

@bron32: "Persze, ha szükség van alkalmazottakra, akkor a cégnek el kell játszania, hogy számára semmi se fontosabb mint a dolgozók jóléte stb., mert az emberek többsége olyan buta és gyermeteg, hogy erre van szüksége."
Ne nézd le az embereket! Mindenki átlátja a munkáltató álszent dumáit (sőt egyesek még a nagy lósz@r bingót is megalkották belőle). Csakhogy a helyzet az, mint a király új ruhájáról szóló mesében: aki kimondja az igazságot, annak leütik a fejét. Természetesen nem szó szerint kell érteni a fejleütést, hanem kirúgásként meg a más munkáltatók felé való befeketítésként. A munkaerejét áruba bocsájtó munkavállalónak viszont nincs egyebe, csak a munkaereje; vagyona, amiből megélhetne, pláne nincs.
Ezért aztán a munkavállalók mosolyogva úgy tesznek, mintha elfogadnák a munkáltató zengzeteit a dolgozók jólétéről, csapatmunkáról meg egyébb bullshitekről, csak éppen közben a fogukat csikorgatva az anyját szidják magukban.