Hogyan élik meg a munkanélküliséget a Családtagok?
Amikor a családban van egy munkanélküli, akkor a fókusz sok szempontból rá szegeződik. Vannak, akik nem is értik a helyzetét a személynek, hiszen ők maguk soha nem kerültek ilyen helyzetbe. Ettől ő lehet nagyon empatikus, segítő, de lehet elutasító és megrovó. Természetesen ezt nagyban befolyásolja az is, hogy az állástalan családtag hogyan viszonyul a helyzethez. Egyáltalán miért került ebbe a helyzetbe és milyen sűrűn jár rá a rúd? Ha valaki egész életében becsülettel dolgozott, de a cég helyzete úgy hozta bármilyen okból, hogy tőle (tőle is) meg kellett válni, ilyenkor nem lehet követ vetni rá. Sajnos vannak, akik nem is tesznek meg semmit sem azért, hogy érdemi munkájuk legyen, vagy ha van, akkor nem becsülik, aminek a vége az elbocsátás. Az ilyen helyzetet nagyon nehéz tolerálni a családtagok számára. De vannak olyanok, akik mindent megtettek és megtesznek, hogy visszakerüljenek a munkaerőpiacra. Sokat tanultak, képződtek, szorgalmasak voltak és szívvel-lélekkel végezték munkájukat.
Ma szakember-hiányban szenved az ország. De nem munkaerő-hiányban. Még mindig rengeteg a jelentkező egy állásra. Ilyen helyzetben, apróságon múlhat az, hogy téged vesznek fel vagy a másikat. De ez nem vigasz sem az egyénnek, sem a családtagnak. Az ügyfeleim sajnos rossz állapotban vannak általában. Nem is a pályaorientációval kell kezdenem az álláskeresési stratégia felállítását, hanem a lelki állapot javításával. De mi van a családtagokkal? Nekik ki segít? Látják szeretett családtagjukat sírni, idegeskedni, elkeseredni. Végignézték azt, mennyit tanult, hogy elérje álmait, megszerezze a hőn áhított pozíciót. De nem, hogy az álom nem vált valóra, vagy épp összetört, még munka sincs. Semmilyen.
Ezt végignézni, sokszor úgy, hogy sokat nem tud tenni érdemben, nagyon nehéz. Próbálják megérteni a helyzetet, de időnként ezt se könnyű. Hamar kialakulhat egy feszélyezett állapot, ami senkinek sem tesz jót. Ilyenkor a viták is megszaporodnak. Pedig mindenki csak jót akar. De akarva akaratlanul ez a családtag háttérbe szorul. Ezt el kell fogadni. Nincs mit tenni. Persze érdemes egy jó baráttal, másik családtaggal megbeszélni, tanácsot kérni. Az állástalan személy idővel befordulóvá válik. Súlyosabb esetben depresszió is megjelenhet. Kevésbé képes másokra odafigyelni vagy támogatni. Ilyenkor ez annyira nem is várható el tőlük. Persze sokan családanyák és apák, ahol a második műszakot hibátlanul el kell látniuk. De szükségük van segítségre, megértésre. Ahogy a támogató családtagnak is.
Mit tud tenni ilyenkor a másik? Önbizalmat adni. Emlékeztetni a céljaira, a korábban elért eredményeire. Elvinni őt programokra, hogy kiszakadjon az otthoni légkörből, amibe hetek vagy akár hónapok óta bele van süllyedve. Feledtetni vele a helyzetet. De akár részese is lehet az álláskeresésnek. Megvitathatják együtt, hogy a kinézett pozíció valóban neki való vagy sem. Átbeszélhetik azt, megéri-e annyit utazni, amennyit az a munka megkíván. Megéri-e neki azt a bért elfogadni. Vagy egyszerűen csak pályázatok után kutatni. Annyi mindennel lehet őket támogatni. Ezek azok a dolgok, amelyek a munka nélkül maradt személyt és a családtagokat is segít átvészelni ebben a helyzetben. Persze, ez a felsorolás nem teljes. A lényeg, hogy együtt kell megoldást találni. Csapatban mindig könnyebb, ezt sose feledjétek!
******
Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg, hátha ezzel te is segítesz másoknak!
Ha személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes konzultációért gyere a Facebook csoportomba!
******
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ladislav 2018.03.21. 13:19:32
Bambano 2018.03.21. 14:18:49
Jobangel témái mindig egyediek voltak.
jobangel · http://jobangel.hu/blog 2018.03.21. 15:17:20
Mártinak viszont jól megy. De remélem, hogy a következő posztot egyedinek tudod értékelni, ami arról fog szólni, hogyan ne vegyünk komolyan álláshirdetésben lévő elvárásokat. (Hétfőn én posztolook, szerdán Márti, ez lesz a menetrend egyelőre.)
cso zsi 2018.03.22. 07:00:46
Amikor a szakmáiddal csak 50-100 km-re a fővárosi lakásodtól kapnál munkát, miközben a munkaügyi központ az “épp nincs képzés” (a közeli, több szempontból is megfelelő álláshoz szükséges tanfolyamra) dumával etet.
Amikor az egy fizuból vegetálás van, és a számlák már csak a fiókban gyűlnek, “csekklottóra” várva.
jobangel · http://jobangel.hu/blog 2018.03.22. 08:32:56
CyberPunK 2018.03.22. 08:59:55
KissMárti 2018.03.22. 09:28:20
KissMárti 2018.03.22. 09:30:33
KissMárti 2018.03.22. 09:35:19
CyberPunK 2018.03.22. 10:05:12
Persze azzal a szemléletmóddal nem tudok mit kezdeni, hogy biztos nem az áldozat a hibás.
pippa2011 2018.03.22. 12:18:00
cso zsi 2018.03.24. 13:33:33
Lehet, hogy változott a szemlélet 5 év alaltt, de kizártnak tartom. 16 éve volt az “első kör”, ahol két szék közt a pad alá kûldött néhány vállalkozás, akik gyakorlatilag elcsábítottak a korábbi helyemről. A következő a “világválság” idején.
Ahol dolgozom, ott pont a szakmámra, és az életkoromra (nevezzük szakmai tapasztalatnak) volt szûkség.
Nem hr-es vett fel, hanem a cégvezető. Kétszázvalahány önéletrajz elküldése után volt két elutasítás ( a többiek választ sem...), és a megkeresés.
cso zsi 2018.03.24. 13:40:10
Csak példának: a Váci úti megszűnt kenyérgyár, vasgyár, akkumlátorgyár dolgozóit hogy lehetne iroda(ház)i munkára átképezni?
Amikor a fél ország Pestre költözik meló miatt, akkor hová menjen a kétkezi munkás, aki 30 éve bizonyos típusü munkákat csinál?
A 60-as évek szülöttei nem biztos, hogy ráértek diplomázni a munka mellett.
Ma meg már a diploma sem feltétlen éri el egy 80-as évek érettségijének a szintjét.
cso zsi 2018.03.24. 13:45:19
Munka lett volna Bp-n kívûl, a jövedelem nem fedezte volna a havi kaja, és utazási költséget.
Az egyik munkaerőközvetítő cég ajánlotta.
Amikor megkérdeztem, hogy a valós jövedelemnek miért csak a fele jut el a munkavállalóhoz, akkor nem beszéltek velem tovább.