JobAngel Az álláskeresők védangyala

Hogyan élik meg a munkanélküliséget a Családtagok?

2018. március 21. 06:00
15 hozzászólás

 

csaladtag.jpgAmikor a családban van egy munkanélküli, akkor a fókusz sok szempontból rá szegeződik. Vannak, akik nem is értik a helyzetét a személynek, hiszen ők maguk soha nem kerültek ilyen helyzetbe. Ettől ő lehet nagyon empatikus, segítő, de lehet elutasító és megrovó. Természetesen ezt nagyban befolyásolja az is, hogy az állástalan családtag hogyan viszonyul a helyzethez. Egyáltalán miért került ebbe a helyzetbe és milyen sűrűn jár rá a rúd? Ha valaki egész életében becsülettel dolgozott, de a cég helyzete úgy hozta bármilyen okból, hogy tőle (tőle is) meg kellett válni, ilyenkor nem lehet követ vetni rá. Sajnos vannak, akik nem is tesznek meg semmit sem azért, hogy érdemi munkájuk legyen, vagy ha van, akkor nem becsülik, aminek a vége az elbocsátás. Az ilyen helyzetet nagyon nehéz tolerálni a családtagok számára. De vannak olyanok, akik mindent megtettek és megtesznek, hogy visszakerüljenek a munkaerőpiacra. Sokat tanultak, képződtek, szorgalmasak voltak és szívvel-lélekkel végezték munkájukat.

Ma szakember-hiányban szenved az ország. De nem munkaerő-hiányban. Még mindig rengeteg a jelentkező egy állásra. Ilyen helyzetben, apróságon múlhat az, hogy téged vesznek fel vagy a másikat. De ez nem vigasz sem az egyénnek, sem a családtagnak. Az ügyfeleim sajnos rossz állapotban vannak általában. Nem is a pályaorientációval kell kezdenem az álláskeresési stratégia felállítását, hanem a lelki állapot javításával. De mi van a családtagokkal? Nekik ki segít? Látják szeretett családtagjukat sírni, idegeskedni, elkeseredni. Végignézték azt, mennyit tanult, hogy elérje álmait, megszerezze a hőn áhított pozíciót. De nem, hogy az álom nem vált valóra, vagy épp összetört, még munka sincs. Semmilyen.

Ezt végignézni, sokszor úgy, hogy sokat nem tud tenni érdemben, nagyon nehéz. Próbálják megérteni a helyzetet, de időnként ezt se könnyű. Hamar kialakulhat egy feszélyezett állapot, ami senkinek sem tesz jót. Ilyenkor a viták is megszaporodnak. Pedig mindenki csak jót akar. De akarva akaratlanul ez a családtag háttérbe szorul. Ezt el kell fogadni. Nincs mit tenni. Persze érdemes egy jó baráttal, másik családtaggal megbeszélni, tanácsot kérni. Az állástalan személy idővel befordulóvá válik. Súlyosabb esetben depresszió is megjelenhet.  Kevésbé képes másokra odafigyelni vagy támogatni. Ilyenkor ez annyira nem is várható el tőlük. Persze sokan családanyák és apák, ahol a második műszakot hibátlanul el kell látniuk. De szükségük van segítségre, megértésre. Ahogy a támogató családtagnak is.

Mit tud tenni ilyenkor a másik? Önbizalmat adni. Emlékeztetni a céljaira, a korábban elért eredményeire. Elvinni őt programokra, hogy kiszakadjon az otthoni légkörből, amibe hetek vagy akár hónapok óta bele van süllyedve. Feledtetni vele a helyzetet. De akár részese is lehet az álláskeresésnek. Megvitathatják együtt, hogy a kinézett pozíció valóban neki való vagy sem. Átbeszélhetik azt, megéri-e annyit utazni, amennyit az a munka megkíván. Megéri-e neki azt a bért elfogadni. Vagy egyszerűen csak pályázatok után kutatni. Annyi mindennel lehet őket támogatni.  Ezek azok a dolgok, amelyek a munka nélkül maradt személyt és a családtagokat is segít átvészelni ebben a helyzetben. Persze, ez a felsorolás nem teljes. A lényeg, hogy együtt kell megoldást találni. Csapatban mindig könnyebb, ezt sose feledjétek!

******

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg, hátha ezzel te is segítesz másoknak!

Ha személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes konzultációért gyere a Facebook csoportomba!

******

A bejegyzés trackback címe:

https://jobangel.blog.hu/api/trackback/id/tr8913733662

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ladislav 2018.03.21. 13:19:32

Jó írás volt, köszönöm!

Bambano 2018.03.21. 14:18:49

Eddig ezen a blogon nem voltak ilyen 12egytucat semmitmondó posztok...
Jobangel témái mindig egyediek voltak.

jobangel · http://jobangel.hu/blog 2018.03.21. 15:17:20

@Bambano: Egyediek most is. Csak pl. egy ilyen témát én nem nagyon tudnék megírni, mert kellően pragmatikus vagyok ahhoz, hogy ez ne menjen nekem.

Mártinak viszont jól megy. De remélem, hogy a következő posztot egyedinek tudod értékelni, ami arról fog szólni, hogyan ne vegyünk komolyan álláshirdetésben lévő elvárásokat. (Hétfőn én posztolook, szerdán Márti, ez lesz a menetrend egyelőre.)

cso zsi 2018.03.22. 07:00:46

Akkor írjunk ilyen “támogató” cikket, ha kipróbáltunk 2-3 év állástalanságot.
Amikor a szakmáiddal csak 50-100 km-re a fővárosi lakásodtól kapnál munkát, miközben a munkaügyi központ az “épp nincs képzés” (a közeli, több szempontból is megfelelő álláshoz szükséges tanfolyamra) dumával etet.
Amikor az egy fizuból vegetálás van, és a számlák már csak a fiókban gyűlnek, “csekklottóra” várva.

jobangel · http://jobangel.hu/blog 2018.03.22. 08:32:56

@cso zsi: azért írunk ilyet, mert sok ilyet láttunk. Sajnos a munkaügyi központok teljesen alkalmatlanok arra, amire ki vannak találva. És ez nem az ott dolgozókon múlik, hanem azokon a döntéshozókon, akik működtetik a rendszert. Már ha ezt működtetésnek lehet nevezni. Az furcsán hangzik, hogy pont a fővárosban nem kapsz munkát, több szakmával. Nincs még más akadálya is az állástalálásodnak? (ha privátban írsz, önéletrajzjavítás és online kérdésekre ingyen segítünk)

CyberPunK 2018.03.22. 08:59:55

@cso zsi: 2-3 év állástalanság a fővárosban? Az ilyen lusta dolgozni.

KissMárti 2018.03.22. 09:26:58

@Ladislav: Köszönöm a visszajelzésed.

KissMárti 2018.03.22. 09:28:20

@Bambano: Örülök, hogy tetszenek Évi írásai. Én más nézőpontból közelítem meg az eseteket. Sok ember van sok nézőponttal. Igyekszem mindenkinek információt adni, amennyire csak tehetem.

KissMárti 2018.03.22. 09:30:33

@cso zsi: Biztos, hogy sosem fogok kipróbálni ennyi év állástalanságot, mivel HR-es vagyok és ez a szakmám. De attól, hogy én nem voltam soha ilyen helyzetben, bizony az ügyfeleim igen. Mivel gyakorló HR-es vagyok, ezért elég sokat tudok a témáról. Javaslom fordulj hozzánk bizalommal, segítünk a probléma forrását felkutatni, hogy ez az állapot megváltozzon és megtaláld a megfelelő munkát magadnak. Írj bátran nekünk. Segítünk nagyon szívesen.

KissMárti 2018.03.22. 09:35:19

@CyberPunK: Mindenkit meg szeretnék kérni arra, hogy akkor szóljon hozzá bármelyik írásunkhoz, ha érdemben támogató tud lenni. Osszátok meg a tapasztalatokat vagy segítsétek egymást. Adjatok építő javaslatokat. De semmiképp sem felület ez arra, hogy egymást vagy minket bántó, sértő, értelmetlen kritika érjen. Biztos meg van az oka annak, amiért ilyen helyzetbe került, de ennyi információból nem tudjuk megállapítani, hogy mi az az ok. Feltételezgetésnek, sértegetésnek nincs helye. Aki ezt nem tudja betartani, törölni fogjuk a hozzászólását. Segítsük egymást, arra kérlek benneteket, ne bántsátok. Semmi értelme.

CyberPunK 2018.03.22. 10:05:12

@KissMárti: Olvasd el még egyszer azt a hozzászólást. Húgom majdnem ugyanilyen volt, szakmában nem tudodd elhelyezkedni értelmes fizetésért, de addig basztattam, amíg nem ment el államin egyetemre új szakmát kitanulni, addig sima eladóként dolgozott sokkal több pénzért, mint amit előtte a szakmája fizetett, jelenleg új szakmán belül van, jóval átlag feletti fizetésért, karrierúttal és még szereti is az új munkáját. De még neki se jutott eszébe, hogy évekig munkanélküli legyen, pedig lehetősége lett volna rá.

Persze azzal a szemléletmóddal nem tudok mit kezdeni, hogy biztos nem az áldozat a hibás.

pippa2011 2018.03.22. 12:18:00

@CyberPunK: a tanult tehetetlenségből segítséggel lehet kimászni, a cikk is erről szól és a húgod esete is. Nem mindenkinek van ilyen támogató családtagja, vagy ha van is, nem feltétlenül tudja, hogy lehet segíteni.

cso zsi 2018.03.24. 13:33:33

@jobangel: Jelenleg van állás. A fő probléma az, hogy a 40 fölöttiek “halott” emberek a legtöbb hr-es szemében.
Lehet, hogy változott a szemlélet 5 év alaltt, de kizártnak tartom. 16 éve volt az “első kör”, ahol két szék közt a pad alá kûldött néhány vállalkozás, akik gyakorlatilag elcsábítottak a korábbi helyemről. A következő a “világválság” idején.
Ahol dolgozom, ott pont a szakmámra, és az életkoromra (nevezzük szakmai tapasztalatnak) volt szûkség.
Nem hr-es vett fel, hanem a cégvezető. Kétszázvalahány önéletrajz elküldése után volt két elutasítás ( a többiek választ sem...), és a megkeresés.

cso zsi 2018.03.24. 13:40:10

@KissMárti: Köszönöm. Az egyik ilyen “segítség” az volt, amikor a munkaügyi központ elküldte a népeket egy többnapos fejtágításra, ahol munkát szintén nem tudtak adni, csak tanácsot, hogy...
Csak példának: a Váci úti megszűnt kenyérgyár, vasgyár, akkumlátorgyár dolgozóit hogy lehetne iroda(ház)i munkára átképezni?
Amikor a fél ország Pestre költözik meló miatt, akkor hová menjen a kétkezi munkás, aki 30 éve bizonyos típusü munkákat csinál?
A 60-as évek szülöttei nem biztos, hogy ráértek diplomázni a munka mellett.
Ma meg már a diploma sem feltétlen éri el egy 80-as évek érettségijének a szintjét.

cso zsi 2018.03.24. 13:45:19

@CyberPunK: Minden bizonnyal. Főleg egy frissen bevállalt gyerekkel, mert akkor épp megint rózsaszinű volt a világ.
Munka lett volna Bp-n kívûl, a jövedelem nem fedezte volna a havi kaja, és utazási költséget.
Az egyik munkaerőközvetítő cég ajánlotta.
Amikor megkérdeztem, hogy a valós jövedelemnek miért csak a fele jut el a munkavállalóhoz, akkor nem beszéltek velem tovább.
süti beállítások módosítása