JobAngel Az álláskeresők védangyala

Mikor kell feladnod az ideális állás keresését?

2018. január 15. 10:52
7 hozzászólás

111-2.jpgHa valaki váratlanul elveszíti a munkáját, a csalódottság és elkeseredettség mellé megpróbálja feléleszteni magában a reményt. Mindenféle elképzelései is lesznek a munkaerőpiacról, amik vagy valósak az ő helyzetében vagy nem. Igen, ez egyéni, más lehetőségei vannak mindenkinek, munkaerőhiány ide vagy oda. Az, hogy mennyire jó az adott ember elgondolása a saját lehetőségeiről általában csak menet közben derül ki. És bizony sokan tévednek…

A legnagyobb veszély ilyenkor, ha emberünk kitartó, és kitartóan próbálkozik valamivel, ami nem reális.

A kitartás csak akkor erény, ha reális céllal párosul, legalábbis álláskeresésben (valószínűleg másban is). Ahogy többször is hangoztattam már, a célt feladni szabad, az álláskeresést nem. De mindenféle motivációs könyvek, idézetek, léleksimogató guruk szerint márpedig kitartónak kell lenni, ez pedig tökéletesen beépült a köztudatba, sok más hülyeséggel együtt. Tehát az emberek többsége kitartóan rohan a vesztébe, de ő ezt hősies küzdelemnek értékeli. Ők a teljes egzisztencális bukást, az anyagi ellehetetlenülést kockáztatják. Családok hullanak így szét, karrierek mennek örökre tönkre. Nehéz viszont meghatározni, meddig érdemes próbálkozni, meddig kell türelemmel lenni.

Ezért erre a hozzám forduló álláskeresőknek kézzelfogható szabályt kell adnom. Egyénre szabottan, de alapvetően két megközelítést alkalmazok. Az egyik a pénzbeli határ, ahol vagy egy adott összeghatárt szabunk meg, amit elkölthet az álma kergetésére, vagy meghatározunk egy minimum tartalékot, ameddig “lemehet”. A másik, hogy vagy emellé vagy csak önmagában egy határidőt szabunk. Ha valamelyiket elérte a határokból, akkor elvállalja azt az állást, ami jön, amit azonnal meg lehet kapni, mert kell a pénz. Ez a "feladás". Innentől az állás mellett vagy általa dolgozhat tovább az álmáért (fontos, hogy ne ragadjon bele egy rossz állásba). Aki ezt betartja, nem csúszik le, mert a határok ezt hivatottak megakadályozni.

A módszer azért működik, mert előre szabunk határt, "józanul", elkerülve a Condorde-csapdát (lsd. A keretes leírást róla.)

Concorde-csapda: Elveszett költségek csapdája, azaz "Már túl sokat belefektettem, nem szállhatok ki". Az angol-francia közös fejlesztésű repülőgépről kapta a nevét, amelynek fejlesztési költségei úgy megemelkedtek, hogy hamar kiderült: sosem fog megtérülni. Le kellett volna állítani a projektet, de a presztízs miatt nem vállalta ennek felelősségét egyik kormány sem. A Concorde végül felszállt, repkedett jópár évig, de ahogy várható volt, sohasem térült meg a költsége. Mivel a repkedésével is csak veszteséget termelt, végül leállították. (Hasonló történet bontakozik ki a párizsi Disneylandről, de az még működik…)

És azért, mert mindenki, aki ezt vállalja, magának tesz ígéretet a betartására, csak magának tartozik ezzel. Az ígérete betartásában segít, hogy azt is rögzítjük, miért itt vannak a határok. Pl. mert ő a családfenntartó, kell havi x összeg a létezéséhez, mert a határidő után már valami másképp lesz stb.

Amikor ez a Jobangel konzultáció témája, az álláskeresők először meglepődnek. Hűha, ilyen költségei vannak az álláskeresésnek? A legnagyobb költség nyilván a kiesett jövedelem, nem jön a havi fix, ami eddig jött. Ha kapott szép nagy összeget végkielégítésre, azt is érdemes lebontani a havi fixek összegére, megnézni mennyi időre elég, hogy ugyanazt az életszínvonalat tartani tudja. A munkanélküli biztosítás is csak bizonyos ideig fizet. A végkielégítés sem “talált pénz”, amiből lehet világkörüli útra menni, hanem arra van, hogy legyen miből élni addig is, amíg másik állást talál. Emellett kell internet, kell számítógép (van, akinek nem volt sajátja az álláskeresés előtt, a cégest hordta haza, használta sajátjaként is), és a telefonhívások költségei is magasra rúghatnak.

A bejegyzés trackback címe:

https://jobangel.blog.hu/api/trackback/id/tr6913576849

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kukatr 2018.01.16. 10:27:41

Pragmatikus hozzáállás, hasznos tanács azoknak, akik nincsenek tisztában ezzel.

jobangel · http://jobangel.blog.hu 2018.01.16. 10:53:41

@kukatr: meglepődtem magam is, milyen sokan nincsenek tisztában ezzel. Ami még durvább, hogy nagyobb arányban többdiplomások, vezető beosztásúak problémája ez.

kukatr 2018.01.16. 11:42:13

@jobangel: Nagy valószínűséggel azért, mert nekik soha nem volt olyan problémájuk, hogy elfogyott a pénz.

Amikor mesélem középosztálybeli ismerőseimnek, hogy életem első "bértárgyalásán" ajánlott bért azért kellett elfogadnom, mert annyi pénzem volt, hogy még EGY interjúra utazásra volt már csak pénzem, akkor csak vigyorog, de jól láthatóan nem érti. Teljesen más a reakció, ha ezt a szegényebb ismerőseim között mondom el.

Kawaszaki 2018.01.16. 16:50:28

Érdekes téma, sok-sok igazsággal. Csak annyit tennék hozzá, hogy az érintettek (tipikusan magasan képzett, magas beosztásban lévők) sokszor nem veszik észre, hogy tudásuk ismereteik megkoptak, kapcsolataik leváltak és lejjebb kéne adniuk, amihez sokszor agyéniségüket is át kéne formálni, és ez megy a legnehezebben.

munkanélküli informatikus 2018.01.16. 18:58:37

Mi van olyankor, amikor valaki minden héten azt olvassa, hogy rettenetes munkaerőhiány van a szakterületén, de az önéletrajzaira a HR-esek még csak nem is válaszolnak? Csak nem az lehet, hogy a cikkek hazudnak? (nem a valóságot írják, hanem pl felsőbb megrendelésre készülnek) Jelen írás alapján bölcs ember inkább elmegy dolgozni az építőiparba, most annak van jövője, ráadásul ott előítéletre kiképzett HR-esek sem állnak kőfalként az állára jelentkező és a szakmai vezető között.

freelander1 2018.01.16. 19:51:01

"Rabszolgák rabszolgáljatok, rabszolgák meg ne álljatok!.." Ha szabad ezt idéznem a Bikinitől. Én a jövőt a kreatív megoldásokban látom és az autodidakta ismeretszerzésben. A papírok, iskolák kora lassan lejár. Remélhetőleg itthon is. Az időhatár, pénzhatár kitűzése (nekem) alapvetőnek tűnik, mint ahogy az is, ne ragadj bele a rosszba.

jobangel · http://jobangel.blog.hu 2018.01.17. 16:22:29

@munkanélküli informatikus: nem megrendelésre készülnek, és nem hazudnak az ilyen cikkek. Sőt, megrendelésre pont az ellenkezője készül, miszerint minden szép és jó (csakhát tudjuk, hogy nem). Aki most nem talál állást, az rosszul keresi, változtatnia kell az álláskeresési módszerén, és találni fog.