JobAngel Az álláskeresők védangyala

A kiégés-szindróma - 1.

2016. január 19. 06:00
16 hozzászólás

burnout1.jpgNemrég írtam arról, hogyan érdemes állásinterjún tálalni a személyes konfliktus miatti felmondást. Hogy mi vezethet személyes konfliktusokhoz, annak sok oka van. A kiégés (burnout) szindróma tünetei például sokszor okoznak olyan helyzeteket, amiket hétköznapi kifejezésekkel csak „meghülyült”, „elszállt magától”, „elege lett” és hasonlóan írunk le.

Furcsa folyamatnak tűnik, hogy mikor megérkezik egy új kolléga, a cég is, az újonc is boldog, szorgalmas, jól beilleszkedik, jól dolgozik, majd pár év után ugyanez a munkatárs lusta, hanyag, esetleg rossz modorú valaki lesz, aki utál bejárni dolgozni, és persze a cég sem rajong már azért, hogy ilyen alkalmazottja van. A magyarázat a kiégés (vagy tudományosabban kiégés-szindróma, burnout)

De kik és miben hibáznak, hogy ez megtörténik? Egy-egy állásban nem törvényszerűen fog kiégni, hitehagyottá válni a munkavállaló, nagyon sok múlik a munkahelyi környezeten, vezetőkön is – nemcsak a munkavállalón magán. Hogyan jutunk el ide, mikor mi történik, kinek mit kell tennie, hogy jól végződjenek a dolgok. Ez a cikksorozat erről fog szólni.

HR-eseknek nem lesz nagy újdonság, amiket most írok (remélem), de álláskeresőknek, munkaválallóknak és főleg vezetőknek is hasznos, hogy megértsék, mi is történik egy-egy állásba belépés után velük. Ha tudod, mi történik veled, mint munkavállalóval, tudsz segítséget kérni, és ha azt is tudod, milyen segítséget kell kérni a főnöködtől, a HR-től, talán jobb eséllyel tudsz egy-egy munkahelyen hosszabb időre maradni. Vezetőként tudnod kell, hogy egyik-másik kolléga nem rosszindulatúan lett hanyag hirtelen, hanem problémái vannak, neked meg eszközeid, hogy segíts megoldani.

A kiégés (burnout) szindróma összetett és komoly probléma, bár sokan csak nyavalygásnak titulálják, sorsok múlhatnak rajta. Embereké és cégeké is. Azért írok erről a folyamatról, hátha olyan embereket olyan pillanatban talál meg a cikk, amikor még segíthet: magán vagy a kollégáin, beosztottjain, és ezzel a cégen is.

Tünetek és tüneti kezelések

Ne keverjük a fáradtságot a kiégéssel! Ha pl. egy hét, egy hétvége pihenés elég ahhoz, hogy újra jó hatékonysággal dolgozz, akkor az nem kiégés (szerencsére). Képes vagy feltöltődni, tehát rendben vagy a munkáddal lelkileg. Mindenbe bele lehet fáradni, időlegesen elveszíteni a motivációt, rosszkedvű is lehet mindenki néha. Ha mindez állandósul, akkor van baj.

A kiégés szindróma esetén egy állandósult stresszes állapotról beszélünk, amikor folyamatosan szembesülsz azzal a ténnyel, hogy nem tudod maradéktalanul elvégezni a feladataidat, mert sok, mert úgy érzed, hogy túlmutat a szakmaiságodon (de valójában nem), mert akadályokba ütközöl mindenhol (mert már azokat látod meg csak) stb. Úgy látod, túl sok a dolgod, és többfélét akarsz egyszerre tenni, „nem tudod, mihez kapj”. Önfeláldozónak látod magad, úgy érzed, a „munka az első”. De mégis, amikor reggel olyan feladatlista vár, hogy inkább hozzá sem kezdesz, az egészet elhanyagolod, akkor már baj van. Ez egy ideig megy, de végül azt eredményezi, hogy több dolog félbemarad, és elégedetlen lesz a főnököd, ügyfeled.

Jó megoldás erre a problémára, ha egy napra kikapcsolt telefon, zárt irodaajtó mellett, csak az elmaradásaiddal foglalkozol és/vagy segítséget is kérsz a munka elvégzésében. Ha egy ilyen napot be akarsz iktatni, ezt egyeztetni kell a közvetlen főnökkel, rávilágítani a problémára, és hozni ezt a megoldást is ezzel egyidőben. Ha van olyan feladat, amit könnyű átadni, akár diákmunkás bevonásával is érdemes számolni (ez párezer forintos költség, ennyit megér a cégnek, hogy a fontos, szaktudást igénylő feladatok ne maradjanak el, és te ne rabold az időd pl. papírok lefűzésével…) Meg kell tanulni különbséget tenni sürgős és fontos feladatok között… Ha utoléred magad, akkor megnyugszol, és rájössz, nem kiégés volt ez, csak sok munka. Ha még ezután sem könnyebbülsz meg, gyorsan visszaesel ugyanebbe a helyzetbe, akkor viszont valamit át kell szervezni, különben teafilter leszel. Ha jó vezetőd és/vagy HR van a cégnél, akkor tudnak segíteni, hogy rendben és boldogan dolgozz a jövőben.

Kedves cégvezető, HR-es, kisfőnök, csoportvezető! Ha ilyen tüneteket látsz kollégán, a lehető legrosszabb, amit tehetsz, ha nekiállsz „fegyelmezni”: a kirúgással fenyegetőzéssel, fizetéscsökkentéssel, nyilvános megalázással, üvöltözéssel stb. biztosan elveszíted a régebben gondosan és sok pénzért kiválasztott kollégát, aki már jól teljesített, és jó lehetőséget láttál benne. Ha egyszer is elhangzik tőled az ilyen kollégával való beszélgetés közben, hogy „ez engem nem érdekel” ill. hogy „szedd össze magad”, akkor te is kérj segítséget a helyzet kezelésére. Ezek a „megoldások” tehetetlenséget, a vezetői szakértelem hiányát mutatják azon beosztottjaid felé is, akiken még nem mutatkoznak a kiégés tünetei, de ezzel náluk is felgyorsítod a folyamatot. A saját vezetői karriered is veszélybe kerül, mert oké, őt most kirúgod, időlegesen elfedted a bajt. És mivel újratermeled a problémát ezzel a viselkedéssel, egy folyamatosan üvöltöző, tehetetlen vezető leszel?

Kedves Álláskereső! Ha tudni akarod, jó főnököd lesz-e, jó helyre kerülsz-e, érdemes megkérdezni állásinterjún, hogy mennyire stresszes a feladatkör, és ha valakit ellepnek a feladatok, hogyan kezeli a közvetlen vezető és a cég egésze ezt. A válaszból látni fogod, jó helyen vagy-e… (és további kérdéseket is tegyél fel bátran, pár ötletem ezekre itt található)

Folyt. Köv.: jan. 21-én, csütörtökön

A bejegyzés trackback címe:

https://jobangel.blog.hu/api/trackback/id/tr148234110

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Russel Coutts 2016.01.19. 13:54:42

Azért a burnout ennél egy jóval komolyabb, akár pszichoszomatikus betegségekkel (késöbb fizikai tünetekkel) is együtt járó tünetegyüttes. Nem vicces dolog. Nagyon nem.
Abban igazad van, hogy ezt a kollégáknak, fönöknek fel kellene ismernie, és aktívan tennie ellene. De mi van akkor, ha a fönököt ez nem érdekli, és még rá is játszik erre?

Majdnem egy évembe, munkahely és országváltásba került, hogy kiheverjem.
Hálás vagyok feleségemnek, és a családomnak, hogy mindíg támogattak, segítettek, és az isten háta mögé is velem jöttek.

jobangel · http://jobangel.blog.hu 2016.01.19. 14:59:26

@Russel Coutts: Az így szerzett betegségekről később még lesz szó, ez egy cikksorozat első része most.

A pszichoszomatikus betegségek megjelenése már a legvége a folyamatnak, addig nem kéne eljutni. Ha mégis, onnan már tényleg csak a munkahelyváltás segít, ezt te jól fel is ismerted.

A főnököt meg azért nem érdekli, mert ostoba, és nem fogja fel, hogy az neki pénzben kifejezhető kárt okoz, ha a munkavállalója tönkremegy a munkában. Ha minél többen tudunk arról, hogy van ilyen, hogy burnout, annál inkább van esély arra, hogy az ostoba főnök is tudni fog róla.

Zephyrous 2016.01.19. 16:15:44

Diákokra/hallgatókra is jellemző lehet a kiégés?
Akit csak a szülei tolnak, hogy tanuljon és végezzen minél több diplomát, de nincs motivációja és nem is túlzottan érdekli a dolog?

Köldök_szösz 2016.01.19. 16:36:38

@Zephyrous: szerintem simán. De azért minden pozitívság ellenére vegyük észre hogy az élet nagyrészt abból áll amit nem igazán szeretünk csinálni.
Vagyis az emberek nagy többsége így él.
Ha van valamennyi mozgásterünk akkor amint lehet takarodjunk a szar munkahelyekről, közösségekből de sajnos szerintem nagyon sok embernek nincs.

jobangel · http://jobangel.blog.hu 2016.01.19. 16:37:12

@Zephyrous: Nem vagyok pszichológus, így nem vállalkoznék diagnózisra.

Tény, hogy a kiégés-szindróma egyik tényezője lehet a motivációhiány, de egyáltalán nem biztos, hogy tényleg kiégésről beszélünk, ill. nagyon motivált ember is el tud jutni a kiégésig.

BircaHang Média · http://bircahang.org 2016.01.19. 16:45:38

A kiegés természetes jelenség. Az emberek 95 %-a nem szeret dolgozni, kényszerből dolgozik. A kellemetlen kötelezettség pedig kellemetlen érzésekhez vezet.

Pa Lee 2016.01.19. 18:07:47

Valaki hívja a tűzoltókat, simán rám illik ez az ing..
Érdekel valakit?

Mr. Waszabi 2016.01.19. 18:37:14

Én azt gondolom a témáról, hogy nem a munkaadó problémája. Hanem a munkavállalóé. Tehát neki kell új megközelítéseket, nézőpontokat keresnie. A munkaadó - pontosabban annak képviselője, a főnök, vagy a HR-es - szabályok rendszerét képviseli, közelebbről azok érvényesítéért fizetik. Ez a munkája. Van, akivel megbeszélheti a munkavállaló a movitációi elvesztését, de jellemzőbb, hogy nem. Az semmiképp nem megoldás, hogy odébb áll, aztán hazudozik az okokról, remélve, hogy majd egy másik, ugyanolyan szabályok szerint működő cégnél más lesz minden. Nem lesz más ugyanis. A szabályok többsége nem véletlenül hasonló a legtöbb cégnél - az érdekeltség globális rendszere miatt. Attól kezdve, hogy tőzsdei mutatót képez az, hogy egy cég hány munkavállalóval éri el teljesítményét, minden további következmény borítékolt.
Mit tehet a munkavállaló? Keresse meg szakterületén az őt motiválni képes szempontokat. Ne akarjon avíttas elképzeléseinek érvényesítésében gondolkodni. Fogadja el tényként, hogy a munkáltatója mit hajlandó nyújtani, és mit nem. Ha nem tud megbékélni azokkal, akkor magát hozza nehéz helyzetbe, ez az, amit biztosan tudhatunk. Az előre menekülés perspektívának látszódhat, de a sokadik alkalom után a munkavállaló fog szembenézni ennek kilátástalanságával, senki más. Ma már nincsenek szűz területek, itt sem, kint sem. Mindig keletkeznek új cégek, akik valamiben mások, és életgörbéjük feltörekvő fázisában hajlandók az alkalmazott seggét is kinyalni, de látni kell, hogy az életpálya egy görbe - elején felfelé ível, de x-szer később biztosan eljön a racionalizálás fázisa, amikor költséget kell csökkenteni, amikor kevesebb alkalmazottból, kevesebb pénzért több teljesítményt kell kivasalniuk. Ezt okozza a verseny. Ha én pár mondatban le tudtam ezt írni, akkor az azt jelenti, hogy a dolog létezik, és egy percentel sem bonyolultabb ennél. Nem szabad reménykedni olyan csodában, amely sosem következik be. Csoda az, amikor olyasmi történik meg az emberrel, amely nem számítható ki. Nos, a gazdaság 99%-ában nem történnek csodák. Az amerikai vagy nyugateurópai társadalmak 50-100 évvel előrébb vannak történelmileg. A fizetős gázórát az USA-ban több, mint 100 évvel ezelőtt feltalálták. Itt most prepaidnek csúfolják kísérleti korában, és chipkártyával működik, de attól még messze nem új találmány. Nos, a céges érdekeltségi rendszerek is kb. hasonló korelőnnyel dolgoznak a mi társadalmunk elképzeléseihez képest. Fel kéne ébredni, hogy M.o. nagyon le van maradva, s hogy mindezen lemaradás csak is a saját meg nem hozott döntései, meg nem lépett lépései következménye. Persze, eleve több generáció mulasztásairól beszélünk, amelyek a jelenlevők legnagyobb sajnálatára pont a jelenkor képviselőit sújtják. De ez a helyzet, a jelenlevőknek kell valamit lépni ahhoz, hogy kevesebbet szívjanak. Nincs menekülő út a valóság diktátumai elől, legfeljebb át lehet tolni a dögöket a következő generációkra. A magyarok ebben igen jeleskednek, régóta :)

jobangel · http://jobangel.blog.hu 2016.01.19. 19:59:19

@Mr. Waszabi: Igazad is van meg nem is, szerintem. A munkaadó problémája, ha a dolgozói kiégnek, mert a cég teljesítményén is látszani fog, és sokat tehet azért, hogy ne égjenek ki (néha filléres dolgokról beszélünk, és máris jobb). Olyan környezetet teremteni, ahová nem szorongva megy be a dolgozó, a munkáltató feladata. De egy tipikus kiégéses tünet, mikor szombaton délben már azon görcsöl a munkavállaló, hogy úristen, mindjárt hétfő.

Még önmagában az sem okoz kiégést, ha _időlegesen_ túlterheltek az alkalmazottak, ha tudatosítva van bennük, hogy ez időleges - mondjuk megfizetni sem árt ezt... Pl. projektmunka, hétvégén is, esténként is. De utána meg lazulás van, és ennek is adjon teret a munkáltató. Sok cégnél látok csocsót, darts-ot, akár egy félórás játék is elég lehet. Vagy csak a szinte rituális napi közös ebédelés a katinban, vagy a közös kávézás. Erre vannak cégek, ahol a teakonyhában azért nincs szék, hogy ne tudjanak leülni a dolgozók beszélgetni, hanem "termeljenek" (irodai alkalmazottakról beszélünk). Szóval, ilyen apróságok is elegek lehetnek néha a rosszhoz vagy jóhoz.

A dolgozóval törődni racionális döntés, mert drága dolog, vigyázni kell rá.

jobangel · http://jobangel.blog.hu 2016.01.19. 20:00:15

@Pa Lee: Kiégés-szindróma? Biztos? Ha igen, akkor kérj segítséget, ahogy a posztban is írtam.

Mr. Waszabi 2016.01.19. 20:42:47

@jobangel: nézd, én 30 éve dolgozom különböző tulajdonú cégeknél. Az elején, kényszerűen cucalista államiaknál kezdtem, aztán kényszerűen avanzsáltam át piaci cégekhez. Az ezekben összegyűjtött információk alapján írok, amit írok. Nem képzelgés, hanem tapasztalat. Nem várom, hogy bárki elfogadja e hivatkozást, és ha hozzászólok bármihez a témában, akkor sem várok ilyesmit, de azt igen, hogy aki nem tapasztalt valamit, abban ne vessen fel kérdőjeleket. Azért, mert mondhat akárki akármit - a valóság talaján az számít, ami valóban működik, ami valóban használható bárki számára. Lehet, hogy az én tapasztalataimmal szemben pár év óta létezik változás. Viszont ugynaezen tapasztalatok mentén nem hiszek ilyen csodák eshetőségében. Igen, el tudom képzelni, hogy egyes high-tech cégeknél nem így működik. A Google-nél, vagy Elon Musk cégeinél. De aki bankban, biztosítónál, vagy akármi más, hagyományos cégóriásnál dolgozik, nos, annak számára nincsenek meglepetések. Azért nem, mert, ami konzervatív, az konzervatív. Ebben nem történnek csodák, nem újítanak a megszokott cégek.
Bocs, ha kiábrándító vagyok - viszont a valódi valóság szolgálja az olvasók érdekeit - azaz, az egyes, kisemberét, aki szeretne fiatalon a csodák éllovasa lenni. Én sem lettem, habár úgy 20 éve még hittem ennek realitásában. De nem lett, és nem miattam nem lett. Hanem a valóság igazi arca miatt. És van bennem annyi tartás, hogy bár hirdetem, hogy hinni kell a csodákban, azért azt is közlöm, hogy a csodákról alkotott mely téveszmékről szokjunk le. Azért, hogy minél kevesebb csalódás essék. Tudom, hogy mindenkinek át kell esnie a saját csalódásain ahhoz, hogy fejlődjön, de azért még mindig hiszek abban, hogy amit az egyik előd megszopott, azt nem kell az utódoknak is bekapnia, tudnak az elődök orális aktusaiból okulni, tapasztalás nélkül. Persze, benne van a pakliban az is, hogy sokan csak a saját bőrükön válnak okossá, ez viszont nem az én problémaköröm, hanem az ővéké.

jobangel · http://jobangel.blog.hu 2016.01.19. 20:50:31

@Mr. Waszabi: A konzervatív munkastílus és a jó munkahely nem zárják ki egymást. Attól, hogy szigorú szabályok és pl. egy bankban szigorú dress code szerint kell létezni, nem jelentik azt, hogy a munkavállalót magára hagyjuk a munkahelyi bajával, sőt. Pl. pont egy bankban egy tévedés, vagy egy rosszul kezelt ügyfél brutális károkat okozhat, amin a kirúgás nem fog segíteni a cég szempontjából sem. Egyszerűbb, ha nem történik meg.

Nem olyan nehéz olyan környezetet teremteni, hogy a dolgozó jól érezze magát benne.

Bambano 2016.01.20. 02:18:49

@Mr. Waszabi: "A munkaadó - pontosabban annak képviselője, a főnök, vagy a HR-es - szabályok rendszerét képviseli, közelebbről azok érvényesítéért fizetik." az a baj ezzel, hogy a gyakorlatban a szabályok leírt rendszere nem mindig esik egybe az alkalmazott szabályokkal. és akkor jön a kiégés.

pl. azt mondja a törvény, hogy 8 óra a munkaidő, miközben 10 meg 12. ha nem szabsz gátat ennek, akkor elvágtad magad.

Mr. Waszabi 2016.01.20. 17:45:44

@Bambano: igazad van - én nem ebből a szempontból értettem a szabályok érvényesítését :) Szóval, pontosítva: azon szabályok érvényesítéséért fizetik, amelyek a vállalatot védik, jogi és brandvédelmi szempontokból. A gyakorlatban viszont az OMB módszer működik, mert a legfőbb mutató ugye - és az érdekeltségi rendszer is ezt támogatja -, a teljesítmény. A mostani melóhelyemen alapszabály, hogy vezetőnél nincs túlóra elszámolás. A magam részéről szívesen dolgozom többet, ha megy a meló, ha van értelme, ha megelégít, sikerélményem van, azt viszont rühellem, ha olyasmi miatt nyomnak ebbe az irányba, ami nem rajtam múlik, hanem másoktól - gyakorlatban: mások el nem végzett, vagy nem kellő hatékonyság miatt el nem végzett munkájától - függ.

Online Távmunkás · http://onlinetavmunka.blog.hu 2016.01.20. 22:51:27

Nem véletlenül találták fel a "sabbatical year" intézményét tőlünk nyugatabbra, elég hatásos módszer, főleg a tanárok kiégése ellen.

Irbisz 2016.01.22. 08:12:33

@jobangel:
Ez szerintem jobban függ a vezetö szemelyisegetöl, vezetöi stilusatol, mint az a ceg altalanos kulturajatol, hozzaallasatol.
Persze azt lehet mondani, hogy a ceg hatarozza meg milyen (legyen) a vezetö, de ez szvsz. elegge illuzorikus/naiv velekedes.
Nekem ez az altalanos tapasztalatom multiknal, mind otthon, mind Nemetorszagban.
Es ha olyan a vezetö, amilyennek lennie kell (azaz eleve vezetö, nem fönök), akkor a csapat es a csapatlegkör is olyan lesz, hogy ott a kieges veszelye meg a motivalatlansag eleresekor sem lep fel, illetve megvan a lehetöseg a kezelesere az altalad javasolt modszerek valamelyikevel, vagy egyeb mas modszerrel (pl. csoporton belüli rotacio kerese).