JobAngel Az álláskeresők védangyala

Munkavállalói ROI – 3.

2015. december 08. 06:00
16 hozzászólás

*ROI jelentése: befektetés(arányos) megtérülés

Pár konkrét történet arról, mikkel, milyen erőfeszítésekkel próbálkozott már levélíróm.

Előzmények röviden: egy kommunikációs szakember, műfordítói szintű angol tudással állást keres. És nem talál... egyelőre. (Az önéletrajza rajtam keresztül elérhető.)

Részletesen a története: első rész és második rész)

Szerintem eddig is látszott, hogy a hozzáállásával nincs gond.

---------

Munkavállalói ROI – 3

Kis magyar munkavállalói szenvedéstörténet • 

„Álom a munkaadóról, aki messzire ellát a sámli fölött”

Kis mazsolányi történetek:

Egy-egy munkahiányos idő után minden munkát el kellett vállalnom, ezért az egyik alkalommal például hajnalban elmentem egy kertészetbe dolgozni és szegfűfejekről leszedtem a fölösleges bimbókat, nyolcra elmentem egy kiadóba, ahol képzettség nélküli szerkesztőként alkalmaztak, este elmentem angolt tanítani a város különböző pontjaira és végül éjjel szociológiai és politikai híreket fordítottam.

kreativitas_narancs_fa.jpg

Kép forrása: Facebook

Ez utóbbi munkát megfelelő próbamunka leadása után nyertem el, mert ugyan ilyen irányú végzettségem nincs és folyamatosan nyomorogtam, de folyamatosan próbáltam olvasni és képezni magam, így széleskörű olvasottságra tettem szert. Ez lehetővé tette számomra, hogy később is különböző témájú szakmai feladatoknál az eseti megbízások próbamunkáit sikeresen teljesítsem. Ennek ára volt. Még olyan időszakokban is, amikor éjjelenként egy-két órát tudtam aludni, képes voltam ennek az alvásidőnek a felét feláldozni arra, hogy olvassak, mert mindenekfölött az fájt, hogy ne legyen időm, erőm képezni magam és szerettem volna nem beleragadni ezekbe a körülményekbe és elérni a célig. Az egy (képzettségemnek, tapasztalataimnak, mentalitásomnak megfelelő) rendes állásig.
(Aztán persze hasonló körülmények között elvégeztem az egyetemet is, ott is elértem egy-két olyan eredményt, amire talán egy jóérzésű ember felkaphatta volna a fejét.) Jólesett volna, ha valakinek egyszer feltűnik, milyen brutális körülmények között sem kötök kompromisszumot abban, hogy fejlődjek és minőséget hozzak létre. Vagy legalább annyi, hogy no lám, hát ez egy klassz csaj. Nem tűnt fel.


Másik munkahiányos idő után felvettek egy kiadóba. A kiadó tulajdonosa egy kastély tulajdonosa. Róla annyi derült ki ottlétem alatt, hogy  a főnök fizetésnapon eltűnik, és nélküle nem lehet semmit kifizetni a kasszából. Az emberek maradnak, mert a saját fizetésüket részletekben kapják meg, nem akarják veszni hagyni. Munkaszerződés nincs. Két hét munka után kérdeztem a főnöktől ártatlanul, hogy — Miklós, még nem kaptam meg a szerződésem, mire rám förmedt  — Még nem írtad meg? Ilyen és hasonló kis trükkökkel húzta az időt, végül a pénzem inkább veszni hagytam és leléptem. 


A harmadik kis kiadó eleve csak egy hónapra vett föl – szervezzek két konferenciát egy adott határidőre. Ebben az volt a csúnyaság, hogy a konferencia témája egy adott terület aktuális szabályozása lett volna, viszont  a rendezvény másnapjától éppen új szabályok léptek volna életbe. Magyarul két kamukonferencia szervezésével bíztak meg, amelyeknek kizárólagosan az volt a céljuk, hogy a tulajdonos köztisztviselő barátja még a fene tudja milyen keretekből erre a határidőre még le tudjon hívni pénzt. Ehhez fontos lett volna, hogy a két kamukonferencia valamilyen formában megvalósuljon. 


Sokadik munkahiányos időszak után megint mindent el kellett vállalni. Továbbra is ugyanaz volt a képlet. Újabb elnyert próbamunka, fordítás, amit brutálisan rövid határidőre adtak, plusz elnyertem egy esti titkárnői feladatot egy hajtós ügyvédi irodában és felvételire készültem az egyetemre. Két-három hónapon át napi két órákat aludtam és az egyetemi szóbelire annyit tudtam készülni, hogy előző este tízkor lefeküdtem, fölébresztettem magam hajnali kettőkor és hajnali hatig, amit át tudtam nézni, azzal mentem szóbelizni. Kifogtam az egyetem egyik legszigorúbb professzorát, aki maximum pontszámmal vett fel az egyetemre. Olvasottságaimat, eredményeimet ilyen, és ehhez hasonló borzasztó körülmények között szívós munkával szedtem össze, harcoltam ki, sajtoltam ki magamból (bevallom mindezt szerettem), mert bíztam benne, hogy egyszer csak valaki felismeri ebben az értéket és tudom is én, semmi egetrengetőt nem vártam ettől, de mondjuk azt igen, hogy elnyerek ettől egy normális állást…


Felvettek egy céghez, megbeszéltük, hogy nettó kétszáz a bérem. Albérletben lakom egyedül, télen, amikor egyébként kicsit leáll a munkaerőpiac, a szerződésem csak nem érkezik meg. Várok, figyelek, sunyok, mi történik a többiekkel, csendben elkezdek informálódni. Hopp, megérkezik a szerződésem. Minimálbér van rajta. Kérdezem a többieket, kiderül, páran vannak így, zsebből fizet még hozzá a főnök. Nem merek felállni, kell a pénz, minden rongyos forint. Látom, hónap végén, a főnök, ami jár, azt nem automatikusan adja oda, hanem le kell menni kutyába, oda kell menni kuncsorogni, vinnyogni a pénzért (minden egyes hónapban, mint kiderül –  de ez csomó embert nem zavar). Tehát minimálbért kapok albérletben fizetés helyett, amiből nem tudok megélni. Ezért mindent vállalok pluszban, máshová dolgozom, átnyomorgom ezt a karácsonyt is. Letelik a három hónap. A kőgazdag tulajdonos elkezd siránkozni, hogy túl drága valakit állományban tartani, legyek vállalkozó. Látom a cégben erre is van példa, de őket kvázi rabszolgaként kezeli. Nem túlzok: azért cserébe, hogy megbízást kapnak tőle, ezért folyamatosan rendelkezésre kell állniuk, máshol sem vállalhatnak állást, a főnök simán csinál nekik programot estére, hétvégére, bármikorra és elvárja, hogy rendelkezésre álljanak. Ezek után nemet mondtam erre a lehetőségre, mire kirúgott. De felajánlott egy plusz hónapot, amit úgy intézett el, hogy felvetett egy cimborájával és a hónap végén ugyanúgy elmondta, hogy a munkámmal semmi baja sincs, csak drága állományban tartani valakit. Hogy nemet mondtam a vállalkozásra, újra kirúgott, most már végleg. Hej, de mennyi ilyen vicces történet van még a tarsolyomban! Kár, hogy arra ment rá az életem, hogy mindezek ellenére is makacsul reménykedtem abban, hogy helyemre sikerül kerülnöm. Tévedtem.

Folyt. köv. a befejező résszel csütörtökön

Címkék: sorsok

A bejegyzés trackback címe:

https://jobangel.blog.hu/api/trackback/id/tr608105348

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

enpera · http://c64blog.wordpress.com 2015.12.08. 19:19:33

Aki szerződés nélkül egy napot is dolgozik, idióta, és megérdemli hogy átbasszák.

jobangel · http://jobangel.blog.hu 2015.12.08. 19:56:43

@enpera: igazad van, nem szabad szerződés nélkül dolgozni. De az áldozat sosem érdemli meg, hogy áldozat legyen.

samot 2015.12.08. 20:27:24

Szerintem a jàrulékokat sem fizette utànad,csak levonta.Nézz utàna és ha nem jelentsd fel.

Megoldó 2015.12.08. 22:03:06

Itt tényleg csak annak érdemes maradni, aki élvezi a lehetetlen küldetéseket az életével...
A többieknek irány külföld, ha jót akarnak.

estónia 2015.12.09. 07:49:55

@enpera: Ötven egynéhány éves vagyok nincs munkám 3 éve a kutyának nem kellek de ha véletlen találok valakit aki alkalmaz ......szerződés nélkül? Nem létezik,hogy munkát vállaljak:-)) Nem ebben az országban élsz.

blablabla12 2015.12.09. 08:05:40

Valószínű, hogy hónapokon keresztül 2 órákat alszik valaki... Olyan szinten tönkremenne egészségileg, hogy semmilyen munkát nem tudott volna utána vállalni. Gondoljunk csak bele, az heti 14 óra csak.

Online Távmunkás · http://onlinetavmunka.blog.hu 2015.12.09. 08:26:47

@jobangel: Vannak olyan helyzetek, amikor a munkavállaló nem egyértelműen áldozat, hiszen segédkezik az adócsaláshoz...

@blablabla12: Költői túlzásnak tűnik.

jobangel · http://jobangel.blog.hu 2015.12.09. 09:00:38

@Online Távmunkás: Van olyan helyzet, amikor nincs más lehetőség. A munkavállalónak nincs választása (ill. a másik lehetőség az éhhalál), tehát áldozat. Ne a mi világunkban gondolkozz, hanem azt próbáld megérteni, hogy van, aki azért megy vért adni, mert ott adnak egy 500 forintos Erzsébet utalványt ezért...

encir 2015.12.09. 09:27:08

Az van, hogy ha mindenki - MINDENKI - követelné a szerződést, akkor egyszerűen nem lehetne feketén dolgoztatni. De ehhez összefogás, kitartás, ész kellene és NORMÁLIS szakszervezetek. Sajnos nincs. Szomorú.

jobangel · http://jobangel.blog.hu 2015.12.09. 09:33:32

@encir: Igen, ez egy csomó mindennel így van. Ha mindenki elküldené a p...ba azt, aki a gyerekvállalásra kérdez rá állásinterjún, előbb-utóbb leszoknának róla. A szakszervezetekkel az a baj, hogy nálunk a korrupció melegágya. Kitartás nehéz, ha nincs mit enni, összefogás meg nem lesz, mert mindenki a saját érdekét nézi. Ezen kemény, betartatott törvénnyel lehetne segíteni.

enpera · http://c64blog.wordpress.com 2015.12.09. 09:38:38

@estónia: de ebben az országban élek, 40 évesen
és 50-es kollégáim is vannak

enpera · http://c64blog.wordpress.com 2015.12.09. 09:39:10

@jobangel: jó, kicsit durva volt, de tényleg nagyon nagy butaság, és a munkavállaló csak rosszul jöhet ki belőle

enpera · http://c64blog.wordpress.com 2015.12.09. 09:39:47

@Megoldó: akkor irány külföld, mehetsz is, viszlát
mi itt azért páran megélünk, tanultunk és dolgozunk

pippa2011 2015.12.09. 12:46:13

Kedves ROI! A sors, az élet, vagy amiben hiszel, lassan szétrúgja a s...edet, ha tovább folytatod ezt a mazochizmust. Ha az a kérdés, mit csinálsz rosszul, az ez. Kezdd el szeretni magadat. Alapíts egy saját tanácsadói céget. Jók lennétek együtt JobAngellel. Millió lehetőség van, de nem arra, amerre eddig jártál. Neked szabadság kell, (ön)bizalom, sok szabadidő, kötetlen munkaidő, és hogy magad választhasd meg a munkatársaidat. Saját online magazin? Kreatív írás tanfolyam? Csuda tudja, ezt már Te fogod kitalálni. Nem értem, miért ragaszkodnak az emberek 10 körömmel, ahhoz, hogy megalázott alkalmazottak lehessenek. Karrier-tanácsadói szemmel nyilván semmi gond nincs veled, sőt! Kérd ki egy pszichológus véleményét is.

jobangel · http://jobangel.blog.hu 2015.12.09. 14:20:41

@pippa2011: Köszönöm a bizalmat és a véleményed, kicsit én is ezt gondolom. Tényleg jó páros lennénk, de más az utunk most (nekem bejött az alkalmazotti lét, nem vállalkoznék szívesen, nem vagyok vállalkozó alkat). Neki viszont tényleg nem lenne nagy ügy ügyfelet találni, és az a tevékenység, amit ő tud, inkább időszakos, szezonális, kampányszerű, ezért nehéz rá alkalmazotti lehetőséget találni. De azért mások találnak... Tehát nem értem.

Rókica25 2015.12.09. 14:59:41

@jobangel: Pedig csak az lesz a megoldás hogy vállalkozzon. Az elején talán nehéz lesz anyagilag, de ha bejön, akkor áldani fogja, hogy független és nem rabszolga. Értelmes, kitartó és a jég hátán is megél ez ROI.
Sok hr tanácsadó is kényszervállalkozóból indult ám. 35 éves korig hr generalista volt egy multinál, hirtelen fiatalított a cég, ő utcára került, vagy épp 1 szülés után már nem várták vissza és most sikeres tanácsadóként dolgozik. Holott előtte évekig nem kellettek sehova, küldözgethették a Cv-jüket...no answer at all..
Most már áldják a sorsukat, h így alakult.
Én azt mondom, ha vmi nagyon nagyon nem megy, nem sikerül, annak oka van, el kell rajta gondolkozni , h a sors miért nem akarja...Talán nem az az ő útja...