A mostanra hagyományosnak nevezhető „szabály” szerint az önéletrajz úgy épül fel, hogy a személyes adatok után a munkatapasztalatokat és a tanulmányokat soroljuk fel, fordított időrendi sorrendben, majd számítógépes ismeretek, nyelvtudás, egyéb információk. A fejezetek sorrendjén szabad változtatni ugyan, attól függően mi az erősebb érv az épp megpályázott álláshoz, de jaj, az időrend, az szent… Nem mulasztom el a Europass elleni felszólalás lehetőségét :) : ezt a kőbevésett, merev és gyakorlatilag álláskeresést (sőt, kiválasztást is) nehezítő struktúrát ismertetik meg a végzős diákokkal, szintén kronológiai sorrendiséget erőltetve.

Jelen gazdasági helyzetünk viszont elintézte, hogy az emberek többségének nem szép, egyenletes karrierívet, töretlen szakmai fejlődést tartalmaz a szakmai élettörténete. Ha az álláskereső betartja a szigorú kronológiai szabályt, azt látja az önéletrajzát olvasó HR-es, hogy itt egy kürtőskalács-árus vagy árufeltöltő, miért akar „ez” marketing manager lenni? Dobja is félre a CV-t, nem olvassa tovább, pedig a kényszerből vállalt kürtőskalácsozás, polcfeltöltés előtt álláskeresőnk komoly projekteket tett le az asztalra a szakmán belül, amit érdemes lett volna mérlegelni. Az időrendi CV elvette a lehetőségét. Ilyesmi nem történhet meg, egy jól megírt önéletrajzzal és motivációs levéllel.

Csalódott álláskeresők ilyenkor legyintenek: „persze, hazudni kell!” Nem kell. Hazudni tilos. De van más megoldás, ami működik is, vállalható is.

Két megoldás lehet erre:

1. a kompetencia-alapú CV (skill-based CV, competency-based CV) vagy a funkcionális/eredményorientált (functional CV, result-oriented CV a megfelelő keresőszó hozzá angolul).

2. Pályakezdőknél, releváns tanulmányokra támaszkodva „elsőállásos” önéletrajzi elemeket használunk (qualification-based vagy educational-based CV --- most pénteken a CV-péntek rovatomban egy ilyet fogok bemutatni, érdemes lesz visszatérni!)

Ezen speciális szerkesztésű önéletrajzformák elemeit tanácsadáskor használom, javaslom, és jól is működnek a visszajelzések alapján. Mégis, ezeket a típusokat eléggé félve alkalmazzák maguktól az álláskeresők. Az első kérdés mindig az, hogy „hű, hát ilyet lehet?” Igen, lehet, sőt. A leendő munkáltatót, toborzót, HR-est tájékoztatni kell a releváns tudásodról, tapasztalatodról, erről szól az álláspályázat, nem arról, hogy egy merev sablonba adatokat írunk be, és várjuk, hogy működjön az „önéletrajz” – ami így nem az, csak a formanyomtatvány (továbbra sem vagyok EuropassCV-rajongó…)

Kompetencia-alapú elemeket tartalmazó önéletrajzmintákat már készítettem, itt és itt megtekinthetők, eredményorientált önéletrajzra itt készítettem egy mintát egy project managernek, de valójában a vezetői portfólió is egy eredményorientált önéletrajznak felel meg.

Mikor érdemes ezeket a struktúrákat használni az önéletrajzban?

Bármikor, amikor a kronológiai sorrend nem érvel megfelelően melletted:

• kiestél a szakmából, másfajta munkát kellett vállalnod a megélhetésért,
• GYES-ről, GYEDről térsz vissza,
• egyéb, hosszabb munkától távolmaradásról térsz vissza (külföldi fizikai munka, hosszan tartó betegség, akár szabadságvesztés okán)

Nemcsak a kevésbé szerencsés tények elfedésére szolgálhat egy ilyen speciálisan összeállított CV. Van olyan faktor, szakmai teljesítmény, amit ha egyszer elértél, sokáig (nem örökre!!!) ajtókat nyit bármilyen hasonló pozícióban. Pl. a fent már említett projekt menedzseri önéletrajzmintám használható ilyen eredmények közlésére is.

Összefoglalva: az önéletrajzod mindig úgy legyen megszerkesztve, hogy pozitív képet adjon rólad, és azonnal látszódjanak a melletted szóló érvek. Erre az időrendi CV sok esetben (nem mindig) alkalmatlan.