JobAngel Az álláskeresők védangyala

A svájcibicska-effektus

2014. november 18. 07:00
4 hozzászólás

victorinox-cybertool-lite-multi-tool-xl.jpgRégebben írtam olyan munkavállalói típusokról, akik a munkastílusuk és kihasználható személyiségük miatt kerülnek rossz helyzetbe álláskereséskor (Teafilterek és babérlevelek). Van még egy általam „svájcibicska” típusként azonosított álláskeresői típus, akik önéletrajzuk alapján szintén nagyon ígéretesnek látszanak, mégsem találnak állást. Ők nem(csak) a sok munkahely, hanem a sokféle tudásanyag miatt is kétséges választásnak tűnnek a toborzók számára.

A svájcibicskának sokféle funkciója van, ám ezekre csak korlátozottan képes, mert nem konzervnyitónak, fűrésznek, csavarhúzónak, körömreszelőnek stb. tervezték, ezekre csak ritkán, alkalomszerűen használhatók, és ez a sokféle „tudásanyaga” éppen ezért gyenge, egyik funkcióra sem használhatjuk teljes mértékben, napi szinten. Igenis tartanunk kell rendes konzervnyitót, fűrészt, csavarhúzót, körömreszelőt, és ha ezek kéznél vannak, akkor félre is tesszük a svájcibicskát… Azok a jelöltet, akik az összes létező tudásanyagukat, tapasztalatukat belesűrítik egy CV-be, pont így járnak: félreteszik őket, mert általában egy-két témát, max. 3-4 szakterületet kell nagyon tudni egyes pozíciókban, nem 10-15-öt. Hogy pontosan mit és mennyit, azt az álláshirdetésből lehet látni.

A „svájcibicska” jelölt dilemmái

Hogyan válassza ki, milyen szakterületekre, pozíciókra, iparágakra jelentkezzen? Ezekre az eddigi tapasztalatai adják meg a választ.

Szakterület és iparág: Ne jelentkezzen olyan szakterületre, amit csak muszájból csinált meg, mert ugyan tudja, érti, van tapasztalata, de nem szereti, nem lesz boldog egy ilyen állásban. Ellenben rokon területek, rokon iparágak szóbajöhetnek, sőt: hiba lehet bezárkózni egyetlen iparágba, mert ha az éppen nem áll jól a piacon, sokáig nem érkezik majd állásajánlat, sőt megpályázható hirdetés sem jelenik meg. Gondolja át, mit nem szeret egyes munkáiban: lehet, hogy nem a munka a „hibás”, hanem a környezet.

Pozíció: az eddigi pozícióihoz képest azonos, vagy hierarchiában feljebb lévő pozíciókra érdemes jelentkezni, mert ezekben hiszik el, hogy van hozzá tudása, motivációja. Lejjebb adni nem a legszerencsésebb megoldás, és általában nem is hoz sikert álláskeresésben.

A „svájcibicska” munkavállaló dilemmái

Ha végre munkát talált a sokoldalú jelöltünk, azt kell eldöntenie, marad-e a sokoldalú, mindenhez valamennyire értő státuszban, vagy specializálódik. Részemről mindig a specializációt javaslom. A specializáció iránya lehet az az irány, amit az aktuális cége, munkája kijelöl, ezesetben akár támogatást is kaphat a munkahelyétől (megkérdezni mindenesetre érdemes, hátha). Amennyiben valami teljesen másban szeretne fejlődni, szabadidejében kell rá koncentrálnia. Érdemes a specializáció irányát úgy kiválasztani, hogy annak jövője is legyen a karrierjében, és egyáltalán a munkaerőpiacon. Lehet az is egy döntési szempont, hogy a sok terület közül mihez ért már nagyon, ezt még tovább fejleszteni. Vagy mihez ért csak érintőlegesen, ezt felhozni átlagos szintre. Vigyázni kell arra, hogy a fejlődés ne arról szóljon, hogy mindenben átlagos szintet ér el. Valamiben kiemelkedővé kell válni, erre kell törekedni, hogy a jövőben ne svájcibicskaként tekintsenek rá, hanem egy terület szakértőjeként.

A másik lehetősége, hogy vezetővé válik, elvégre széleskörű tudásanyaga ezt lehetővé teszi, már „csak” személyiségben kell erre alkalmassá válnia. Ezesetben a vezetői kompetenciák fejlesztése, önéletrajzban ezek hangsúlyozása fog segíteni egy nekivaló állás megtalálásában.

A „svájcibicskát” alkalmazó munkáltató dilemmái

Egy munkáltató mindig arról akar meggyőződni, hogy a jelölt akar-e és tud-e majd az adott pozícióban dolgozni. A tudás könnyen mérhető szakmai kérdések, feladatok által. A motivációs kérdések fognak arra irányulni, akar-e azon a területen, olyan módon dolgozni, ahogy azt szeretnék. A svájcibicskák általában itt bizonytalanodnak el: annyi mindent tudnak és szeretnek/nem szeretnek, hogy sokszor nem tudnak rendesen egy témára koncentrálni, így nem győzik meg az interjúztatót. Világosan el kell mondani, mik a céljai, mert a munkáltató ezeket tudja elfogadni vagy elutasítani. Így később a motivációs csomagot, képzési terveket lehet a munkavállaló igényei szerint kialakítani, ezzel megszabadítani a svájcibicska címkétől, specialistává vagy vezetővé tenni.

Megoldás a „svájcibicska” problémára

Az álláskereső szempontjából a legjobb megoldás a specifikus CV. Szigorúan az álláshirdetésre válaszolva, adott témánál maradva kommunikálja előnyeit mind a motivációs levélben, mind az önéletrajzban, később az állásinterjún.

Problémásabbnak tűnik a Linkedin-profil, de valójában nem az: ezerféle endorsement lesz ott, de a summary inkább általános jellemzés legyen magáról, semmint szakmai. Pl. írja le, hogy milyen méretű cégeknél van tapasztalata, milyen lehetőségekre nyitott, de lehetőleg széles spektrumon (pl. „account manager”, és nem „exclusive office furniture sales”).

Pontosan definiálja, mit akar (milyen pozíciót, milyen feladatot), mert akkor a CV olvasója azt fogja keresni, arra alkalmas-e a jelölt.

Így valószínűleg több lehetőséggel fogják megtalálni, de ami nem érdekes számára, arra bármikor mondhat nemet.

A bejegyzés trackback címe:

https://jobangel.blog.hu/api/trackback/id/tr266866303

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bánki Tamás | DrLinkedin.hu · http://DrLinkedin.hu 2014.11.19. 11:27:42

Én amondó lennék, hogy a Linkedin profil - ahogy azt a JobAngel is írja - legyen tágabb. Viszont fontos, hogy a CV-vel párhuzamos legyen, mert a HR-es, akár a cégnél, akár a toborzónál megtekinti majd, s ha (durva) csúsztatások vannak, akkor az a profil inkább rombol, sem mint építene.
A Linkedin profilról érdemes tudni, hogy hosszútávon épül fel. Azaz sok munka van benne. Én, a könyvemben (DrLinkedin.hu/konyv) hat hetes munkát javaslok. Ugyanakkor ez nem egy festmény, ami kész. Ez inkább egy élet. Folyamatosan változik, újul, teljesedik, tapasztalatokkal, képzésekkel, érdeklődési körökkel. Azaz a 6 hét után is érdemes vele foglalkozni.
Abban is egyet értünk a JobAngellel, hogy a Linkedin összefoglaló (Summary) bemutatja az embert, a stílusát; és egyben lehetőség van itt egy függőleges, keresőszó (max 3 szóból álló kifejezés, pl.: Linkedin Profil Építés) listát is fűzni a végéhez, ahol, mint a példában minden szót Nagy Kezdő Betűvel Írtam. Ezzel is jobban kiemelem őket.

csabapayne · http://kulturcseppek.blog.hu/ 2014.11.20. 14:09:40

"A svájcibicskák általában itt bizonytalanodnak el: annyi mindent tudnak és szeretnek/nem szeretnek, hogy sokszor nem tudnak rendesen egy témára koncentrálni, így nem győzik meg az interjúztatót."

Úgy érzem, nekem is pont ez a problémám.
De pont azért keresek állást, hogy ezen változtassak és ne csak egy valamire legyek alkalmas. Eddig erre nem is gondoltam, hogy a munkáltatók ilyen idióta észjárással zárnak ki a lehetséges jelöltjeik közül. A céljaim szerintem egyértelműek: egy jobb munkahelyen dolgozni, az adott munka érdekelne és tetszene, másképp miért jelentkeztem volna rá?!
Kissé beteg hozzáállásnak tartom, hogy az állásinterjún burkoltan megfogalmazott kérdésekre adott válaszokkal kell győzködnöm az interjúztatót, hogy én tényleg ott akarok dolgozni.
Interjú közben kifejezetten zavarnak ezek a "motivációs" kérdések, mert válaszadás előtt/közben azon kattog az agyam, hogy vajon a megfelelő választ adom e vagy épp ezzel a mondatommal bukom az egészet.

jobangel · http://jobangel.blog.hu 2014.11.20. 15:08:28

@csabapayne: "Kissé beteg hozzáállásnak tartom, hogy az állásinterjún burkoltan megfogalmazott kérdésekre adott válaszokkal kell győzködnöm az interjúztatót, hogy én tényleg ott akarok dolgozni." ------ Nem beteg hozzáállás, csak túljátssza mindkét oldal. Miért akarsz itt dolgozni? Mert munkanélküli vagyok, és ez egy olyan munka, amire alkalmas vagyok. Ez pl. egy őszinte válasz, mégsem meri senki megmondani. Ill. mostmár azért bátrabbak emberek, szerencsére.

"Interjú közben kifejezetten zavarnak ezek a "motivációs" kérdések, mert válaszadás előtt/közben azon kattog az agyam, hogy vajon a megfelelő választ adom e vagy épp ezzel a mondatommal bukom az egészet." ---- Ne gondolkozz, mondd az őszintét. Ha ezzel bukod, akkor buktál valamit, ami nem való neked, azaz nem is buktál semmit. Ha vki a 10 éve lejárt kihívásos-csapatjátékos yuppie-szövegre kíváncsi, te meg nem az vagy, akkor nem feleltek meg egymásnak. Ha vkinek nem jó válasz az, hogy neked állás kell, és éppen ez, mert ez neked való, és meg is indokolod, miért való, és mégsem választ ki, akkor az nem a te hibád. Az add magad, elég közhelyes válasz, de igaz, és működik. Meg aztán van az fordítva is, mikor ők győzködnek, hogy akarj már ott dolgozni...

csabapayne · http://kulturcseppek.blog.hu/ 2014.11.21. 07:54:43

@jobangel:

Néhány esetben úgy érzem, hogy olyan állásokat buktam, ami nekem való lett volna. Csak az interjún nem tudtam megfelelni. Bármennyire is igyekeztem magamat adni és őszintén felelni.
Úgy vélem az interjú és maga az elvégzendő munka két nagyon eltérő dolog. És csak is akkor tudok beleilleszkedni egy cég arculatába, mindennapjaiba és magába a munkába, ha azt már egy (max. két) hónap betanulás alatt megtapasztaltam. És ezzel egyáltalán nem lenne gond.

De az interjú kérdések nagy része csak formaság, és a válaszokból olyan dolgokra következtethetnek, ami félreértésre adhat okot és utólag már nem tudom megmagyarázni az interjúztatónak, hogy ne az elsajátított sablonok szerint értékelje az őszinte válaszaimat.