Cikksorozatomban a jelöltpanaszok feldolgozását az állásinterjúkkal folytatjuk (előző epizódjai itt). Itt még rosszabbnak tűnik a helyzet. A jelöltek többsége ahelyett, hogy lehetőséget látna egy-egy kérdésben, helyzetben, azt keresi, hogyan lehet kritikával illetni a tárgyalópartnert. Az ilyen jelöltektől szoktam megkérdezni, hogy most akkor állást keresünk neked, vagy azt keressük ki miért hülye? Sok esetben azt tapasztalom, csak azért keresi ezt, mert még soha nem ismerték el sehol az teljesítményét, valahol egyszer végre ő akar győzni. Tudni kell, hogy harccal sem fog eljutni oda, hogy győztesnek érezze magát, mert itt vagy mindenki nyer, vagy mindenki veszít. Állásinterjúnál harc esetén csak fájdalom lesz. (Még rosszabb a helyzet, mint Mérő Lászlónál, aki szerint "A boksz az a sport, ahol a győztest is nagyon megverik.")

Tudnunk kell, hogy az interjúztatóval való együttműködés hozza meg a sikert. Általános probléma, hogy amikor egy jelöltnek végre jó CV-t alkotunk, és megérkezik az első állásinterjú-lehetőség, elpuskázza, mert nem úgy, nemazt, nem akkor kérdez, ahogy, amit és amikor kell.

Az itt feldolgozott interjúhelyzetek nem egy valós interjút vesznek végig, csakis a vélt interjúhibák kitárgyalására koncentrálnak. A jelölt riposztjai is eltúlzottak néhol, de jól mutatják, ha valahol félreértés vagy hiba van. Kéretik hát az olvasói levél íróját továbbra sem bántani, mert sokat dolgozott ezen ő is, és mert a leírt reakciói egyenként lehetnek valósak. Nyilván összességében ilyen félresikerült interjú nincs, amit itt majd végigveszünk. Így én is igyekszem az egyes helyezeteket nem összefűzni (ahol lehetséges), hanem önmagában kezelni.

 Az előző posztokban idézett olvasói levél így folytatódik:

Van az a helyzet, amire csak így lehet reagálni (Nálam a „mikor akar gyereket?” kérdéskörnél jön el ez a pillanat, de ez nem átverés, hanem simán bunkóság, irracionalitás és túlzott bizalmaskodás az interjúztató részéről - anyámmal sem beszélgetek a családtervezésemről, nemhogy egy vadidegennel, és ezt, mint a korai elbúcsúzásom legfőbb okát, meg is említem). Más esetleg olyan megalázó helyzetet tapasztal, amiben nem akar bennemaradni, ilyenkor is a távozás a jó megoldás.

De ha elmentél egy interjúra, feltételezhetően már tisztáztad azokat az alapokat, ami alapján úgy döntöttél, érdekelhet a dolog, tehát ha valami nem a várakozásaidnak megfelelő, akkor nem átvertek, hanem kevés volt az információd, és most jött meg az a plusz infó, ami befolyásolja a döntésed. Lehet, hogy semmi rosszindulat nem volt benne, pl. te nem kérdezted, ő nem mondta, hogy egy ócska külvárosi irodaház lenne a melóhely.

Vagy jó eséllyel itt is félrement a kommunikáció, de megsértődni nem profi dolog, másokkal összeveszni szakmán belül még kevésbé. Nemet mondani lehet, de a "nem" az mindig azt jelenti, hogy "így nem", "most nem". Máshogy, máskor meg tárgyaljuk újra.

Mert lehet, hogy nem lesz munkáltatód, de egyszer ügyfeled, beszállítód lenne. Lehet, hogy te sem leszel mindig keresett szakember, egy jövőbeli válság fordíthat az életeden, és akkor majd jól jön egy együttműködési ajánlat talán éppen tőle. (Soha ne mondd, hogy soha!) Ezt már 18 évnyi munkatapasztalatom mondatja velem: sosem tudod, merre vet a sorsod. Nem okos a hosszútávú jövődet feláldozni az egód oltárán, viszont bármikor bármire mondhatsz nemet udvariasan is. Korrektnek lenni mindig kifizetődő, még akkor is, ha a másik fél nem az.

50 évvel ezelőtti etikett szerint akár így kellene, ha kellően vaskalaposak vagyunk. Valójában ezt műbalhénak érzem, ha már nincs min megsértődni, akkor majd a tegezésen. Jómagam ugyan nem tegeződök alapból, csak jónéhány beszélgetés után, mert nem bratyizok senkivel, ha jelölt, ha üzleti partner, akkor sem. Ha letegez, akkor szólok, hogy jó, akkor tegeződjünk, ez is elég. A multivilágban pedig általános, hogy mindenki mindenkit tegez ismeretlenül is, korosztálytól függetlenül is. A multi partnerköre is elkezd így reflexből tegeződni először csak a multival, aztán már mindenkivel. Így ha esetleg tegeződve hívnak fel, akkor sem esem kétségbe, mert ugyan mi bajom lett tőle? Ugyanakkor a saját módszeremet tanácsolom mindenkinek: amíg nem ismerem az illetőt, nem tegezem, mert ki tudja, hogyan veszi. És ha a jelölt ezen megsértődik, abból már nehéz jól kijönni.

Még két tévhitet eloszlatnék: soha nem vagy egyenrangú fél, az egyik fél mindig jobban akarja az üzletet, mint a másik. A tárgyalás során fognak kiegyenlítődni az erőviszonyok, ha jól tárgyalsz. Felülkerekedni egy állásinterjún pont olyan rossz, mint alulmaradni.

Nem tudja, miért érdemes váltanod, azt te tudod. Ez a jelöltek legtipikusabb hibája, ami szerintem tárgyalási és állásinterjús rutin hiányára vezethető vissza (írtad is, hogy ritkán mész interjúra). Rákérdeznek a jelölt preferenciáira, és valami furcsa okból csakazértse mondja el. Naná, hogy ilyenkor fura arcokat vágnak (persze csak az amatőrök, a profik mindenre pókerarccal reagálnak): kezedbe adják a beszélgetés fonalát, mert jeleznék, hogy te vagy diktáló pozícióban, erre hepciáskodsz, ahelyett, hogy irányítanád a beszélgetést, ha már lehetőséget kaptál rá. Eljöttél valamiért az interjúra, tehát akár válthatnál is, megadod az esélyt rá magadnak is, a keresőnek is. Esetleg, ha elmondanád, hogy 30%-al több fizetésért, vadiúj Audiért, féléves barbadosi projektért, akkor beljebb lennénk. Az interjúztató találja ki ezeket neked, vagy vannak saját magad által megfogalmazott igényeid? Korrekt, céltudatos ember vagy, akit érdemes meggyőzni, mert akár érdekelhetne is egy jó lehetőség?

Állásinterjún jelöltként az a dolgod, hogy kiderítsd: tetszik-e neked az ajánlott állás, megkapod-e benne, amit elvársz. Ez azzal kezdődik, hogy elmondod, mit vársz el, nem a törekvéssel, hogy „legyőzd” az interjúztatót. Másik jelölti tévedés: az, hogy veled beszélnek, nem jelenti azt, hogy csakis téged akarnak. Választhatnak mást is, ha az derül ki az interjún, hogy veled nem lehet értelmesen beszélni, mert tapasztalatlan vagy/mellébeszélsz/ kötekszel/trükközöl/okosabbnak hiszed magad/harcolni jöttél, nem tárgyalni.

Ugyanaz, mint az előzőnél. Pont azt kérdezik, miért? Találják ki helyetted, miért váltanál, mi a fontos neked?

Nem, ő nem akarja, hogy náluk dolgozz. Ő valakit akar, aki az ügyfélnek fontos jellemzőknek megfelel. Még az is lehet, hogy nem te leszel az. Mindketten bármelyik pillanatban mondhattok nemet.

Kidobta a kereső a CV-d rajtad kívül még 4 jelölttel a kért kulcsszavakra, ezért beszél veled. Általában nincs olyasmi, ami felkeltette az érdeklődését. Megfelelsz az állásprofiljának, és végrehajt egy feladatot. Az a dolga, hogy mindannyiótokkal beszéljen, és megkérdezze, érdekel-e ez téged egyáltalán, ha igen, milyen feltételekkel. Most rosszat - ill. rosszkor - kérdeztél: neked nem kell, hogy fontos legyen, hogy ő mit gondol az önéletrajzod alapján rólad. Az pont a beszélgetés során alakul majd ki, de erre nem hagytál időt. Véleményt akarsz tőle, ahelyett, hogy te mondanád el, miért te lennél a jó nekik. Szóval a helyes válasz: "Ez és ez, mert ahogy az önéletrajzomban is leírtam, ilyenolyan projektekben, évek óta ezt meg azt tettem, és ilyenolyan eredményeim voltak. Ami különösen érdekes lehet itt, az pl. az ittmegott végzett ilyenolyan munkám, ahol eztmegazt értem el ...." Így készítheted elő, hogy majd lehessen komoly fizetési igényed.

 Folyt. köv.