JobAngel Az álláskeresők védangyala

Lennél te is kétkezi munkás?

2012. május 03. 10:00
7 hozzászólás

ketkezi.jpgMost nem megoldást, vagy tanácsot kínálok, hanem problémákat, kérdéseket. Mivel nem tudom a válaszokat, inkább csak gondolatébresztőnek szánom eme bejegyzést. Kíváncsi vagyok, másnak milyen ötletei, válaszai, megoldásai támadnak ezt olvasván.

Egyfelől már megy a siránkozás, hogy megemelték az érettségi követelményeket. Borzalom, a végén még egy kicsit tanulni kell az érettségiért. Ezért minden empátiámat bevetve sem tudom sajnálni szegény diákokat. A tanárokat sem, csakmert így hatékonyabban kell tanítaniuk.

Másfelől mindenféle fórumokon, blogbejegyzések kommentjeiben megy a sirám, hogy a fizikai munkának nincs becsülete, meg, hogy mezőgazdaságból kellene élni, de mindenki diplomás akar lenni, és könyvtár-ruhatár szakokat emlegetnek, hihetetlen rosszindulattal. Divat lett a diplomások szidása. De ezzel egyidőben mégsem vált divattá a fizikai munka megbecsülése.

Érdekes ellentmondások jönnek ki ebből a két felvetésből.

Az egyik ellentmondás, hogy ha „mindenki diplomás akar lenni”, akkor miért is sírunk az egyébként elhanyagolható mértékben megemelt érettségi követelményeken. (Nálam 80% lenne a megfelelési küszöb, nem 25%, jobban jártak, hogy nincs rá döntési jogköröm...) Diplomássághoz igenis tudás kell, alacsony követelmények mellett az nem lesz. Vagy mégsem akar diplomás lenni mindenki? Vagy csak azok nem, akik nem akarják megugrani az érettségi alacsonyra tett lécét sem? Az emelt követelmények fölötti kétségbeesésből azonban levezethető a vágy, hogy alacsony szintű tudással is érettségit szeretnének. Miért, ha annak sincs becsülete? És ha akarunk neki némi presztízst adni, akkor miért kell egyből tiltakozni?

A másik ellentmondás, hogy a kétkezi munkát, mezőgazdaságot mindenki helyes és kívánatos iránynak tartja, de valahogy senki sem szeretne mezőgazdaságból élni – legalábbis nem látok ilyen törekvéseket, főleg nem hozzászólásokat, amiben ezt szeretnék –, méginkább nem szeretné a gyerekét senki asztalosnak, traktorosnak adni, inkább küldené külföldi egyetemre. Ami dicséretes, de akkor ne szidjuk a diplomásságot, nincs azzal semmi baj.

Így viszont felmerül a kérdés, tudjuk-e egyáltalán, mit akarunk? És azt tudjuk-e, hogy amit akarunk, mivel jár? Vagy csak puffogtatjuk a közhelyeket, amikről azt hisszük, másoknak szimpatikus?

És akkor a további dilemmák:

Szerintem jó lenne, ha sok diplomás lenne, mert bennük ott a lehetőség, hogy innovációkkal, fejlesztések megvalósításával, kutatásokkal növeljék a GDP-t, hogy fejlődjön a világ és az ország az ő munkájuk által. Vagy éppen csak segítenek más embereken, akik sorsa rosszabbul alakult, mint az övéké (pl. a könyvtár-ruhatár szakosok, ugye) Többnyire átlag fölötti keresettel rendelkeznek, azaz sok járulékot fizetnek az államkasszába. Csakhogy a reménybeli innovátorok elvándorolnak, mert ezeket a lehetőségeket nem látják az országban, az ország meg nem látja a járulékokat a kasszában. Majd egy másik ország... Talán ennek bekövetkezte ellen kezdett valamilyen ismeretlen erő a „kétkezi munka” félresiklott kampányolásába? Ha nem beszél nyelveket, nem lesz diplomája, az érettségije ad egy általános műveltséghez képesti 25%-os tudásszintet, talán ittmarad kétkezi munkásként? A humán szakosok pedig nem találnak végzettségük szerinti munkát, ezért vállalnak alacsonyabb képzettséget igénylőt, és nem töltik az államkasszát, mint diplomás.

Jó lenne-e, ha sok kétkezi munkásunk lenne? Most esetleg jónak tűnik az ötlet, bár erről nem vagyok meggyőződve. Azért nem, mert a mostani 18 éves kőművessegédben meglátom a 65 éves nyugdíjkorhatárig dolgozó kőművest. Jobban mondva nem látom, mert a nálam dolgozó 35 éves is gerincssérvvel küzd, nem valószínű, hogy 65 évesen még malterosvödröt tud majd cipelni. Vagy éppen a fodrászomon gondolkodom, aki nem lapátolt még sódert, mégis fontolgatja, hogy feladja az ipart, mert már nem bír egyhelyben állni egész napokat ízületi, keringési problémák miatt (45 éves nő), és a munkája során használt vegyszerek sem tesznek jót az asztmájának. Viszont „klasszikus” kétkezi munkásként se érettségije, se nyelvtudása, se ötlete arra, mit fog csinálni nyugdíjkorhatárig, ha már fodrász nem tud lenni. Minél több „kétkezi munkást” nevelünk, annál több ilyen ember lesz. Mert a legtöbb fizikai munkával az a baj, hogy idős emberek nem képesek elvégezni, annak természete miatt, márpedig a magas nyugdíjkorhatár, korlátozott képzettség ezt követelné meg. Inkább el tudok képzelni egy 65 éves aktív jogászt, közgazdászt, mérnököt (orvost inkább nem!) mint egy 65 éves aktív asztalost, ácsot, kőművest. Kérdés, hogy mit kezdünk majd a „kiöregedett” 40-45 éves fizikai munkában megrokkantakkal? Van-e erre valamilyen terve valakinek? Vagy csak olyan trendi a kétkezi munkához hajtani a népet, leszólni a diplomát, és nem is gondolják komolyan azok sem, akik ezt hangoztatják? Akik ezt a trendet népszerűsítik, gondoltak-e már minderre?

A mezőgazdaságról egész közeli tapasztalatom van, és tény, hogy abból bizonyos körülmények közt meg lehet élni (10 hektárnyi földtulajdon alatt biztos nem, 1 hektár termőföld pedig kb. 1 millió forint manapság). De amikor a mezőgazdaság felvirágzásáról álmodoznak emberek, akkor ezt a munkanélküliség alternatívájaként kínálják. Kérdés: látott-e valaki gazdag mezőgazdasági alkalmazottat? Traktorost, tehénfejőt (na jó, fejőgépkezelőt), takarmányozót, gépszerelőt, kisállattenyésztőt, baromfigondozót, tojáskeltetőt (keltetőgépkezelőt, na) fuvarost? És olyat, aki szépen eléldegél ebből? Mert én nem, pedig olyan vidéken élek, ahol látnom kellett volna, ha lenne ilyen. Igazságos lenne, ha lenne, de nincs.

Ezek után hogyan terveznek a kétkezi munkának, mezőgazdaságnak megbecsülést teremteni mindazok, akik ezzel keltenek hangulatot? Mi a megoldás erre? Halovány ötletem az lenne, hogy fizessük meg érdemei szerint ezeket a munkákat, a gyakorlatban nem sok hajlandóságot látok erre a munkáltatók részéről. Becsüljük meg ezt a munkát, de vajon hány cégtulajdonos köszönte meg a takarítónak, hogy kitakarította az irodáját? (Rajtam kívül, bár én meg cégtulaj nem vagyok). És ezzel még nem oldottuk meg a nyugdíjkorhatár kontra munkaképes kor problémáját. Ki látja a megfejtést? Utópisztikus ötletek is jöhetnek, általam biztosan nem lesz belőle törvénytervezet :)

A bejegyzés trackback címe:

https://jobangel.blog.hu/api/trackback/id/tr644485161

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hhunter · http://headhunter.blog.hu 2012.05.03. 19:20:21

a megoldás a "tapsra csere" lenne, azaz a malterkeverésben megfáradt kőműves átképzéssel adminisztrátor lenne 40 felett, az adminisztrátor meg szépen leadná az ülőmunka során felszedett kilókat a téglacipeléssel :) ez persze csak vicc. a probléma túl komplex, a megoldást sajnos nem lehet kiköpni pár perc alatt.

mindenesetre az élőmunka drága, a mezőgazdaságban nem versenyképes a gépesítéssel, ha 30-an kapirgálnak egy földet. sajnos. kéne költeni a k+f-re és akkor lennének olyan új fejlesztések, amik felszívnák a diplomás munkaerőt (persze nem a turisztika, kommunikáció szakosokat), és a gyártás és a ráépülő szolgáltatások munkát adnának a középfokú végzettséggel rendelkezőknek. a mai világban egyre kevesebb olyan állás lesz, ami 8 általánossal betölthető, mert vannak gépek, van automatizáció és informatika.

jobangel · http://jobangel.blog.hu 2012.05.03. 22:08:44

Hát nem tolonganak az ötletelők :)

@hhunter: A mezőgazdaság gépesítése legalább olyan drága, mint az élőmunka, az előnye a gyorsaság és a hatékonyság. De a beruházás, a karbantartási költségek és a működtető/karbantartó személyzet (akinek néha már igencsak komoly informatika ismeretek kellenek, elvégre manapság a szerelő laptoppal érkezik, szoftverre diagnosztizál, nem ránézésre) költsége is hatalmas.
Az élőmunka viszont nélkülözhetetlen, mert jó, hogy létezik málnakombájn, de a halott békát a learatott málnából ember fogja kivenni. Remélem, mindet megtalálják :/

hhunter · http://headhunter.blog.hu 2012.05.04. 20:22:48

@jobangel: még lehet, hogy ember szedi ki a békát, de a technolőgia már évek óta megvan hozzá, hogy egy kamerás rendszerrel beazonosítható legyen a béka emberi beavatkozás nélkül... szép új világ :)

pettyes wombat 2012.05.13. 17:46:41

Utópisztikus ötletem: tervezés kell, na jó, előre gondolkodás. De 10-20-30 évre előre. Ez máris utópia, hiszen ehhez meg ún. "nemzeti konszenzus" kell, azaz az, hogy el legyenek döntve a kívánatos fejlesztési irányok, és ezt az egymást követő kormányok tartsák is, hozzá igazítva az oktatási rendszert, a kutatást stb. (Finnország). De kezdetnek elég lenne némi jelen idejű munka/gondolkodás is: pl. nézzük meg, hány ló van az országban, kérdezzük meg, ki mennyit akar ehhez tenyészteni, és ha csak 3 van, akkor ne képezzünk 100 lódoktort. Vagy nézzük meg az álláshirdetéseket: ha mindenki mérnököt akar alkalmazni, akkor talán abból kéne több, és nem papból... Az ún. "életpályamodellek" sajnos most nem egyebek lózungnál, bár legalább azt a felismerést jelzik, hogy kell gondolkodni azon, mi lesz az idősödő emberekkel. (Bár most csak a tűzoltás folyik: nem tudni, mi lesz a nyugdíjasokkal, a fiatal diplomás munkanélküliekkel, a nyugdíj előtt állókkal, a középkorúakkal... egyedül a gyerekekről lehet tudni, hogy - remélhetőleg - fel fognak nőni...)
A kétkezi munka megbecsülése pedig igenis ki fog alakulni, ha majd kiderül, hogy betanított munkásként lehet állást találni, de urdu nyelvtanári diplomával nem. Azt hiszem, nem ért még minket elég sokk, illetve nem ismerjük még a sok ráncigálás valós következményeit, hogy tényleg tegyünk valamit mi, emberek, a "társadalom". Ha teljes valójukban kibomlanak a disznóságok (új Munka Tvk, visszavont és másra költött pályázatok, zsugorodó szoc. háló, hozzá nem értő vezetők stb.) következményei, akkor talán kialakul valami "nemzeti konszenzus", hogy mit is kéne csinálni, és akkor néhány évtized alatt valami felépíthető. Megegyezés nélkül nem.
Azért pikírt megjegyzésem is van :-): korábban is volt fodrász meg kőműves, aki megöregedett - velük mi lett? (Bocsánat, tudom, hogy az idősödő magyarok általános egészségi állapota szörnyű, nem akarok ízetlenül viccelődni.)

jobangel · http://jobangel.blog.hu 2012.05.15. 20:55:10

@pettyes wombat: A kétkezi munka becsülete nem fog mostanában visszaállni, hiába minden. Most épp büntetési tételnek gondolják, "közérdekű munka" néven. Mi is itt az üzenet? Munka=büntetés. Nem tesznek sok jót az ügynek vele.

A "pikírt" megjegyzésedre: régen még létezett a rokkantnyugdíj fogalma, erre találták ki. A munkaképteleneket a ledolgozott éveik alapján fizették ki rokkantnyugdíjasként. Nem volt sok, de valami. És nem biztos, hogy kifizetődő megoldás volt, de erről a nyugdíjrendszer tehet, nem az egyén.

Az előre tervezés pedig szép álom, de álom. Méghogy életpályamodell... Jól hangzik, de tényleg lózung.

pettyes wombat 2012.05.20. 14:24:09

@jobangel: Mindhárom kérdésben egyetértek Veled. De szerintem egyre többen látják, hogy "keményedik" a világ, és többet kell tenniük önmagukért (ld. öngondoskodás, civil szerveződések) - persze ez lassan megy. Mindenesetre az, hogy mástól várjuk a megoldást (állam), mintha kicsit kezdene múlni.

jobangel · http://jobangel.blog.hu 2012.05.20. 16:44:57

@pettyes wombat: Örülök, hogy így látod, én sajnos nem. Ahogy tűnik el a szociális háló, az emberek nem az öngondoskodás felé indulnak, hanem a kétségbeesés felé. Persze ebben benne van az is, hogy nem látják, miből lehetne öngondoskodni.