2017.07.24. 06:00 jobangel

A legnagyobb projektem mostanában: BKK e-jegy rendszer

sad.jpgAz állásinterjúk legkínosabb mondata lesz ez most egy-két évig. Legalábbis eddig úgy fest, nehéz lesz ezt alulmúlni.

A történetben engem a specialitásom okán azok a munkavállalók érdekelnek leginkább, akik ebben részt vettek. A termékről minden rosszat el lehet mondani, ez tagadhatatlan. De egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy akik ezt „terméket” összehozták, egytől-egyig kutyaütők. Sőt. Valószínűleg igen jó szakemberek, akikre rá merték bízni a komoly feladatot, és akikből a szervezetek, szabályok, policy-k mégis ezt bírták kihozni. Vagy az, hogy mindezek hiába vannak, inkább akadályozó és így megkerülendő tényezőkké váltak.

2017.07.19. 08:51 jobangel

Munkaerőhiány. Hogy is van ez?

munkaerohiany.jpgMost minden erről szól: hogy munkaerőhiány van. És közben látom a sok munkanélkülit, akik ezt nagyon nem így látják – megértem őket. Mert a munkaerőhiány is relatív, sőt, néha a munkáltatók által tudattalanul, mégis mesterségesen gerjesztett dolog (ezzel persze nem cáfolom, hogy a probléma valós is lehet egyes helyzetekben).

Van, ahol tényleg nagy a munkaerőkereslet, és alig van kínálat. Mert a képzett, nyelveket beszélő fiatalok, középkorúak valóban elvándoroltak olyan országokba, ahol a jövőjüket biztosabbnak látták. Őket aztán kereshetik itthon égre-földre a munkáltatók. Egy-két esélyük maradt csak: „megfogni” a végzősöket egy jó ajánlattal, majd képezni az embert a saját igényeik szerint. Emellett körülnézhetnek az ötvenes éveikben járó, tapasztalt emberek között. Az nem lesz megoldás, hogy a munkáltatók azon sajnálkoznak, hogy az "öregek" tudása elavult, és nem naprakész a főiskolákról, egyetemekről kikerülő ifjoncok tudása… Fontos lenne lobbizni azért, hogy az oktatás más legyen, de a munkaerőpiacon ez majd hosszútávon segít. Addig marad a képzés - igen, az ötvenesek is szívesen tanulnak. És igen, az pénzbe kerül, pláne, hogy a már magas bérrel jól megfizetett embert kell jópénzért képezni. Igen, kockázatos, mert esetleg a kiképzett munkavállaló elmegy másik céghez, viszi a tudását. A klasszikus vicc szerint mégis érdemes átgondolni azt is kedves munkáltató, hogy akkor mit csinálsz, ha nem képzed a munkavállalódat, és nálad marad…

Van, ahol égre-földre keresik a munkavállalót, nem is baj, ha nem elég képzett, majd ők kiképzik. Jól hangzik. Milyen béreket is kínálnak ők? (tipikusan vendéglátás, kiskereskedelem) Igen, egy időben tele volt a sajtó azzal, hogy mennyit emelkedtek a bérek. Így már majdnem eléri a nettó értéke az utolsó számított létminimum kétszeresét, ami azért még nem a túlfizetettség státuszát hordozza (utoljára, amikor még volt rá hivatalos számítás talán 2 éve, nettó ~88 ezer forint volt a létminimum).

Jellemzően munkaerőhiányt kiáltanak, amikor azért nem találnak munkaerőt, mert irreális követelményeket támasztanak egy-egy álláshoz. Pl. volt OKJ-s idősgondozói végzettségű ügyfelem, akit nem vettek fel állami szociális otthonokban, mert nekik érettségizett ember kell…És munkaerőhiány van az ápolás területén.  Mintha nem lenne mindegy, tudja-e mikor volt a mohácsi csata, ha egyébként két évig azt tanulta, hogyan kell beteg, idős embereket gondozni. Ugyanez irodista körökben, ahol gyakorlatilag betanított adminisztrációnak tekinthető munkára diplomást keresnek. Ezeknek a munkáltatóknak azért van problémájuk a munkaerőhiányból, mert kifejezetten megcsinálták maguknak a problémát. Értem, hogy pár éve még sorban álltak a szerencsétlenül járt diplomások azért, hogy akármilyen munkájuk legyen, legalább irodában. Elmúlt ez a világ.

És akkor jön a harmadik probléma: nem elég, hogy újakat alig találnak, de még a meglévők is lelépnek. A munkaerő megtartása kezdi külön szakmává kinőni magát a HR-en belül. Employer branding, employee retention, lojalitás növelése, fluktuáció elemzése, kilépési interjúk stb. De mindez mit sem ér, ha nincs mellé rendes juttatási csomag.

Ezekben az esetekben az látszik, hogy a megoldás abban van, ha a munkáltató fektet be pénzt, időt, energiát a munkavállaló képzésébe, bérezésébe, megtartásába, és a valós alapokra helyezi az elvárásait. Vannak még olyan megoldások, amik a munkáltatóknak fájó pontok lehetnek, ha ragaszkodnak a XIX. századi elveikhez a XXI. században. Például sok munkavállaló lojálisabb lenne, ha jól érezné magát a munkahelyén. A home office, a távmunka lehetősége, a részmunkaidő, a rugalmas szabadság, rendezett munkakörnyezet, kisebb stressz, kisebb nyomás, a bullying, mobbing ellenes fellépések mind-mind segíthetnek azon, hogy a munkavállaló ne nézzen más munkahely után.

----------------------

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg, hátha ezzel te is segítesz másoknak!

Ha személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem!

----------------------

2017.07.11. 09:14 jobangel

Ki kell-e rúgni a részeg riportert?

benczepeter.jpgAz internet tele van Bencze Péter, a részeg riporter esetével, annak ezernyi véleményezésével. Én sem maradok ki :)

Szóval, ezt az ifjoncot elküldték tudósítani a Bajai Halfőző Fesztiválra, ahol még a tévés bejelentkezése előtt találkozhatott pár vendégszerető főzőcskézővel és az ő házi pálinkáikkal. Az itókák hatékonysága megkérdőjelezhetetlen, valószínűleg a nagy meleg is rásegített a hatásra. Emberünk a munkáltatója szemében hibázott, ez is megkérdőjelezhetetlen.

Mit érdemes tenni ilyenkor vezetőként? Olvashatjuk, hogy felfüggesztik, meg még nem döntöttek a sorsáról. Mintha legalábbis valami hatalmas bűnt követett volna el, amit hosszan kell fontolgatni, ítélkezni róla, pálcát törni felette.

Pedig a tette következményeinek ismeretében nem történt katasztrófa: a nézők jól szórakoztak, a kínos pillanatok után már vidám perceket szerzett sok nézőnek, a karótnyelt kormányzati tévés hangulatot fűszerezte. Részegen ugyan, és ez az egyetlen hiba. De mégis jól sült el.

Mit tennék én, ha a főnöke lennék? Semmiképp sem rúgnám ki. Megígértetném vele, hogy az alkoholt munkaidőben kerüli a jövőben. A népszerűségét viszont kihasználnám: küldeném fesztiválokra tudósítani, minőségi helyszíni riportokat kérnék tőle. Miért tennék így? Mert a hibája nem okozott komoly károkat,  a „bűnismétlés” esélye minimális, és ha bizalmat kap (nem még egy esélyt, hanem töretlen bizalmat), akkor biztos, hogy egy igyekvő, értékes kollégát nyernék. Őszintén remélem, hogy megtarthatja az állását.

Te mit teszel, ha hibázik egy beosztottad?

----

UPDATE:

büntetésként 3 hónapra letiltották a képernyőről

Tehát összehozták a lost-lost szituációt: népszerűsége csúcsán letiltják a képernyőről, amiből így senkinek sem lesz haszna...

2017.07.10. 06:00 jobangel

Hogyan válassz jól munkahelyet?

happy.jpgAhogy egyre több személyes konzultációt tartok, egyre inkább látom az álláskeresésnek azokat a személyiségből adódó nehézségeit is, amik azelőtt, írásban rejtve maradtak, vagy alig jelentek meg.

Az egyik nagyon fontos dolog a célok meghatározása lenne, de ebben komoly nehézségekbe ütköznek a legtöbben. Már ott kezdődik, hogy mi az, hogy „cél”? Hát egy állást akar, ahol fizetnek a munkájáért. Mit nem lehet ezen érteni? Egyértelmű, nem?

2017.07.04. 05:55 jobangel

Kirúgtak? Nem tragédia.

youre-fired.jpgMiért hagyta ott az előző munkahelyét? Hangzik a kérdés állásinterjún, és sokaknak ez elég kínos kérdés. Nekem el is merik mondani, hogy nem hagyták ott ők a munkahelyet, kirúgták. Még csak nem is leépítették, simán csak nem feleltek meg. Ez nagyon kínos – vagy csak annak tűnik, amíg meg nem tanulod kezelni.

Most is maradjunk a racionalitás talaján, gondoljuk át mi is történt, és győzd meg magad is arról, hogy nem katasztrófa mindez, kezelhető. Ha magadat meggyőzted, másokat is meg fogsz tudni győzni arról, hogy jó választás veled dolgozni.

JobAngel - Álláskeresés a gyakorlatban

Az álláskeresés első szabálya: soha ne add fel!!