2017.06.26. 06:00 jobangel

A kommunikációs gátakról

com.jpgA jó kommunikációt szinte minden álláshirdetésben kérik, szinte minden önéletrajzban benne van, de sajnos a valóság nem igazolja a meglétét a legtöbb esetben. Sokszor nem is baj, mert vannak munkák, amikhez nem nagyon kell kommunikálni, de azért megkövetelik ezekre is az álláshirdetők – mert ők maguk is rosszul kommunikálnak.

Mik a kommunikációs gátak?

Olyan szóbeli (írásbeli) megnyilvánulások, amik megakasztják a társalgást, gyengítik a társas kapcsolatokat, mindig elutasítás az üzenete, így a kommunikáló felek nem jutnak eredményre. Nem nevezném őket hibáknak, mert ugyan károsak, de nem minden helyzetben, így nem egyértelműen gátak. A kommunikáció célja munkában, álláskeresésben leginkább az együttműködés lenne, de ehhez nagyon sok út vezet. Ha közben sérülnek a felek, akkor van baj. Mert együttműködő lesz, akit rákényszerítenek erre, de vajon meddig? És mi lesz utána, ha megszűnik a kényszer?

A pszichológia szakmai alapon azonosította a kommunikációs gátakat, és csinos lista is van róluk, amiben meglepő elemek is vannak. Gondoltuk volna, hogy dicséret egy kommunikációs gát lehet? A gát jellegüket ezeknek a kommunikációs reakcióknak mindig az adja, hogy ellenszegülést generálnak, azaz az együttműködést ássák alá. Az alábbi magyarázatokat leginkább állásinterjús, vagy egyéb munkahelyi helyzetekre találtam ki, de ezeket a gátakat az élet minden területén meg kell próbálni elkerülni. És persze pontosan tudni lehet, hogy sok esetben elkerülhetetlenek, mert egy vita hevében, vagy egy nagy téttel járó állásinterjúkor tesszük, amit rutinból szoktunk, vagy épp visszafogjuk magunkat, és tőlünk idegen utat választunk, nem kezdjük elemezni a lehetőségeket. Sőt, állásinterjún kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor szándékosan alkalmazzák ezeket, hogy felmérjék, hogyan jövünk ki ezekből (és lehet, hogy ez fontos is az adott állásban, pl. mert reklamáló ügyfeleket kell kezelni)

Ezeket a gátakat erős manipulációs eszközként használhatja az, aki jól ismeri őket, vagy esetleg csak alkalmazni tudja, és nem is tudja, hogy gátak, de már sokszor bevált nála, elérte vele a célját. A provokatőrök, manipulátorok, tipikus rossz főnökök rendszeresen használják ezeket. De bármely társalgási viszonyban okozhatnak problémát: párkapcsolatban, boltban reklamálva, új helyre beilleszkedéskor stb.

A lista

Ez most hosszú lesz, de nincs értelme feldarabolni, mert együtt ér valamit. Egyik a másiknak lehet következménye, erősíthetik vagy épp gyengíthetik egymás hatását, így egyben kell látni őket.

Röviden:

1. Utasítás, parancsolás, irányítás
2. Figyelmeztetés, fenyegetés
3. Prédikálás, erkölcsi beszéd
4. Tanácsok, megoldási javaslatok kéretlenül
5. Logikus érvelés, tanítás
6. Kritizálás, bírálat, helytelenítés
7. Dicséret, egyetértés, pozitív értékelés, biztatás
8. Minősítés, szidás, megbélyegzés
9. Értelmezés, elemzés
10. Biztatás, rokonszenv, vigasztalás, támogatás
11. Számonkérés, kikérdezés, keresztkérdések
12. Visszavonulás, kizökkentés, gúnyolódás, humorizálás, a figyelem elterelése

Hosszabban:

1. Utasítás, parancsolás, irányítás

Egyértelmű, miért nem működik: ugyan, ki szereti ezeket?

Az utasító felsőbbrendűségét jelzi, ami a címzettet biztosan ellenállásra sarkallja. A főnök utasít, nem érdeklik a tények, a beosztott szakvéleménye, a tanár/orvos utasít, nem érdekli a diák/páciens problémája. A címzett úgy érzi, nincs szükség az együttműködésére, ő nem számít, ő most egy gép, amin megnyomtak egy gombot. Ahhoz, hogy elérjük, amit szeretnénk, a parancs helyett kérést érdemes használni, esetleg valahogy belevinni egy köszönetet, és/vagy egy indoklást. Pl. „fontos lenne, hogy holnapra el tudd készíteni…” a „holnapra legyen kész!” helyett.

-

2. Figyelmeztetés, fenyegetés

Ezeket sem igazán tűrjük el senkitől.

A parancsolás egyenes folytatása szokott lenni, pl. „ha holnapra nem csinálod meg, akkor…” Tekintve, hogy holnap még nincs, de már előre feltételezi, hogy a címzett hibázni fog, nem fog megfelelni az elvárásoknak, bizalmatlanságot, lenézést sugall. Ezzel sértődést, ellenállást generál. Tipikus példája a folyton kirúgással fenyegetőző főnök, aki persze a felsőbbrendűségét üzenné ezzel, hogy tekintélyt vívjon ki magának, de ez sohasem működik. Rettegni esetleg fognak tőle emiatt, tisztelni biztosan nem fogják ezért.

-

3. Prédikálás, erkölcsi beszéd

A manipulátorok így tesznek „javaslatot”.

A fenyegetés és az utasítás keveréke, manipulátorok általában javaslatnak álcázzák. „Jobb lenne, ha…” „Ilyenkor az a helyes, ha…” „Neked is az lenne a legjobb, ha …” Munkahelyi vagy párkapcsolati kommunikációban a felelősség előzetes áthárítására használják: most meg van mondva, mi a helyes, és ha a címzett nem ezt teszi, akkor bármi történik, ő lesz a felelős ezért, így megágyaz a bűntudatnak. Még akkor is, ha a manipulátor hibázott („én előre megmondtam”). A felsőbbrendűség üzenetét is egyértelműen magában hordozza, így az ellenállás garantált, akár passzív formában is. Munkahelyen egy beosztott reagálása passzív ellenállás lehet, mert ez az egyetlen eszköze erre válaszul: pontosan azt fogja tenni, amit kérnek, de úgy, hogy ezzel megakadjon a folyamat, vagy hiba keletkezzen. (Azt mondta, hogy ki kell számlázni? Kiszámlázom. Ja, hogy a termék nincs kiszállítva? Nem mondta, hogy azt is ellenőrizni kell.)

-

4. Tanácsok, megoldási javaslatok anélkül, hogy az illető kérné

Ha baja van veled, az valójában az ő baja.

Az üzenete egyszerű: „Én tudom, te meg nem tudod, tehát én most megmondom neked!” „Te rosszul csinálod, én most megmondom neked, hogyan kell jól csinálni!” A kéretlen tanács már csak akkor rosszabb hatású, ha ráadásul semmitmondó (Légy kreatív! Bízz magadban!) Ez a legnagyobb károkat egy önálló munkára vágyó beosztott, önállósodó tini gyerek esetén okozza. Biztos lehet benne a botcsinálta tanácsadó, hogy a tanácsát akkor is semmibe veszik, ha egyébként tárgyilagosan nézve hasznos lenne.

Az is lehet, hogy az illető nem vágyik megoldásra. Pl. nem szeret autót vezetni, de számára ez nem probléma, busszal jár, és kifejezetten elutasítja azt, hogy neki szeretnie kellene az autóvezetés, és ennek érdekében oktatóhoz kellene járnia, vagy új autót vennie. Vagy őszül, és nem óhajt hajat festeni, mert szereti magát őszen is.

A „tanácsadó” nem értette meg, hogy a címzettnek nem probléma az, ami neki az lenne. Ezzel valójában többet árul el magáról a tanácsadó, mint amennyit szeretett volna, és nem a tudását csillogtatta, hanem azt mutatta meg, amit nem tudna elfogadni magában sem.

-

5. Logikus érvelés, tanítás

Racionális, kikezdhetetlen kommunikációs mód. Kár, hogy nem működik.

Főleg felnőttek között haszontalan, mégis megpróbáljuk mindannyian. Itt jut leginkább eszembe, hogy a „pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve”. A kéretlen tanácsot szokták a leggyakrabban így alátámasztani, ami jónak tűnhet, de nem működik.

A címzett mindenképpen alárendeltnek érzi majd magát, ha a tanács valóban logikus, akkor azért érzi majd hülyének magát, mert ő nem tudta ezt levezetni, ha a logikus megoldásnak egy lelki gát miatt áll ellen, akkor pedig azt az üzenet érkezik hozzá ezáltal, hogy „nem vagyok rendben, nem vagyok jó”. Vitában a logikus érvelés ezért hiába nem érvelési hiba, sőt, az egyetlen helyes út, ha érvelnénk, működni mégsem fog.

Mivel az érvelés egyébként tárgyi tudás szempontjából kikezdhetetlen, az ellenállás személyeskedés, minősítés lesz. Nincs más megoldás arra, hogy védje magát a címzett.

-

6. Kritizálás, bírálat, helytelenítés

Az építő jellegű kritika is kritika.

A köznyelv általában ítélkezésnek titulálja, de ez csak egy része. Az egyén önbecsülését az a közeg formálja leginkább, ahol a legtöbbet tartózkodik.

Egy beosztott fejéhez hiába vagdossa a főnöke, hogy lusta, rosszul dolgozik, ezzel csak rossz érzést generál, hatékonyabb munkát nem. Ez akkor sem működik, ha esetleg a kritika jogos lenne. Az „építő jellegű kritika” valójában sosem az: nem segíti a címzett fejlődését, csak gyengíti az önbecsülését.

Ennek elkerülésére finoman kell jelezni (a finom kritika is kritika lesz), hogy lehetne jobban csinálni, azt amit, és felajánlani a segítséged (egy jó viszonyban a címzett el is fogadja). Ha az önbecsülését kíméljük a kollégának, beosztottnak, akkor az építő jellegű kritikának ágyaztunk meg, ami a személyiségbeli vagy szakmai fejlődést segíti. De ettől az még kritika maradt…

-

7. Dicséret, egyetértés, pozitív értékelés, biztatás

Ezek olyan pozitív dolgok, hogyan okozhatnak károkat?

Rokonok ők, és azt gondoljuk, milyen pozitív, de még azoknak sem tesz jót, akik a pozitív visszajelzést, megerősítést igénylik pl. munkahelyen. Rendszeres probléma, hogy egy kommunikációs tréning után a vezető nekiáll dicsérni és egyetérteni, a beosztottjai erre elkezdenek egyre hűvösebben viselkedni vele, erre ő megpróbálkozik a biztatással. Senki sem érti mi történt, miért nem működik. Nyilván hülye volt a tréner (bírálat, ugye).

A változni akaró főnök eddig kialakított egy valamilyen énképet a beosztottjaiban, amit vele szemben képviseltek. Ezt a dicsérettel, pozitív értékeléssel felborította, mert szembe megy a beosztottak énképével (“ő egy szemét főnök én meg nem vagyok jó beosztottja”). Manipulációt sejtenek mögötte, ráadásul ezekben a pozitív értékelésekben is benne van a felsőbbrendűség sugalma: A főnök azt jelzi, “én vagyok az, aki téged értékelhet, és az, hogy most pozitív visszajelzést kaptál, csak egy főúri kegy”. A biztatás azért nem fog működni, mert ellentmond a pozitív értékelésnek, hamissá teszi azt. Ha pozitívan értékel, akkor miért biztat arra, hogy jobb legyél? Mert hazudik, és nem vag elég jó szerinte… Így hiteles főnök sosem lesz szegény vezetőből, hiába igyekszik. Aki kimarad a dicséretből, az sem fogja jobban érezni magát, szorongani kezd majd.

-

8. Minősítés, szidás, megbélyegzés

Ezzel még állásinterjún is kóstolgathatnak.

A mobbing eszközei, és attól ártalmasak igazán, hogy az önbecsülést támadják. Ez ellen semmi nem védi meg az egyént, csak a hasonló viselkedés. “Hülye vagy!” “Te még hülyébb, de még ronda is!” Ez persze nem lesz jobb érvelések mentén sem, és az élet egyetlen területén sem működik, mert a személyre támad. Állásinterjún lehet találkozni vele, amikor tesztelik a kommunikációs képességeidet, de ne dőlj be. Tipikus példák:

“- Mennyi a fizetési igénye?
- 1000 fabatka.
- Az sok!”

Erre szinte azonnal kedvünk támad visszaszólni, hogy “nem te döntöd el”, “máshol is ennyit ajánlottak”, de erre a logikus érvelés (igen, egyébként az is egy kommunikációs gát) a jó válasz. “Azért gondolom, hogy ennyit kérhetek és érdemes nekem kifizetni, mert…”

“- Melyik cégnél dolgozott ezen a szakterületen?
- A Naagy Kft.-nél.
- Azok nem értenek hozzá! Ott nincsenek komoly üzletek!”

De most nem a cégről beszéltek, hanem rólad. Ezt kell szem előtt tartanod, mikor a válaszodat megfogalmazod.

“- Maga még ezt sem tudja?”

Mielőtt riposztolsz, jusson eszedbe, hogy nem kell mindig mindent tudni, és bárkitől lehet olyat kérdezni, amit nem tud. A higgadt válasz továbbvisz ezen a gáton, érdemes tehát ezt választani. “Ezzel még nem találkoztam, de utánaolvasok”. Kész, le van zárva, nem kell több.

-

9. Értelmezés, elemzés

A női magazinokból kiművelődött konyhapszichológus felsőbbrendűsége.

A mobbing leggyakoribb eszköze, ezzel szinte bárkit ki lehet készíteni, ha nem elég képzett, hogy felismerje, mi történik vele. Az értelmező, elemző személyeskedés az amatőr pszichoanalízis képében jelenik meg, amivel csak kárt lehet okozni. “Te ezt azért csinálod, mert ilyen meg olyan vagy…” “Ezzel azt akarod elérni, hogy …” Az üzenete: átlátok rajtad, én tudom, hogy te mit akarsz, mert én olyan okos vagyok, és megmondom neked, mert te nem tudod, csak csinálod, értelem nélkül.”

Miközben te épp a saját védelmedért küzdesz, mostmár küzdhetsz azért is, hogy a valós célodat kommunikáld, és ezzel az eredeti célodat el is veszíted, mert ezzel szétforgácsolt. A vádaskodással újabb terhet kaptál, védtelennek érzed magad, és ez egy mobbingban rendszeres lesz. Igazi szociopata módszer tud lenni, ha tudatosan, módszeresen alkalmazzák. Így lesz egyre nagyobb a terhed, miközben ő a megértés álcájában tetszeleghet: ha kérdőre vonják, és neki kell magyarázkodnia emiatt, akkor az lesz a válasza, ő csak meg akarta érteni az álláspontodat, már az empátia is baj? (Ennek persze semmi köze az empátiához)

Speciális formája a sajtóban a kérdéssel sugalmazó címadás. “Miért veszélyesek a kék hajú nők?” Nem azok, de a cikk bármit mond erről, már tökmindegy, benned is felmerült, hogy veszélyesek lehetnek, rákattintasz a cikkre, hogy megtudd, más szerint miért veszélyesek (az már fel sem merül benned sem, hogy nem azok, így működik a manipuláció. De persze a kék hajú nőknek is sikerült ártani ezzel, nemcsak neked).

-

10. Biztatás, rokonszenv, vigasztalás, támogatás

Ezek olyan pozitív dolgok, hogyan is árthatnának?

Ha ezek ártanak, akkor azzal, hogy álszentek vagy csak béna segítők nyúlnak ehhez a módszerhez, illetve az önzők. Biztatják azt, akinek ez épp nem kell, és ettől rosszabbul fogja érezni magát, mert nem biztatásra van szüksége, de hát botcsinálta segítőnk ennyit tud. „meg tudod csinálni!” „bízz magadban” „Én megértelek” – ha megértene, nem mondaná ezt. „Segítek, támogatlak”… és jön a kéretlen tanácsaival, biztatónak, motiválónak szánt szövegeivel ("arra van időd, amire akarod", "ha igazán akarnád...", "higgy magadban")

Az ilyen biztatás csak arra jó, hogy azt közölje: a címzett most kevés, többnek kell lennie valamiben. Jót tesz ez az önbecsülésnek? Ha fontos nekem valaki, és segíteni akarok, akkor az önbecsülését taposom? Ennél jobb megoldás, ha megkérdezem, miben segíthetek.

Az önzők azért „támogatnak, segítenek”, hogy ne rontsd el a problémád elmesélésével az ő hangulatukat, de ezt sokszor önfeláldozásnak állítják be. Áldozatot hoznak, hogy neked jó legyen – csak el ne hidd ezt! „Az altruista leginkább saját altruizmusának tesz jót” (Mérő László: Mindenki másképpen egyforma) Vagy épp csak vigasztalnak, lekicsinyellve a problémádat, de így legalább nem panaszkodsz nekik tovább.

A béna segítő pedig nem ismeri fel, mi az igazi segítség. Ha tényleg segítségre szorulsz, és tőle szeretnéd megkapni, el kell mondanod neki: „Úgy tudnál segíteni, hogy …” Mert lehet, hogy szakmailag tényleg ő tud neked segíteni, de ha a segítés, mint készség nem működik nála, akkor nem lesz hatékony.

-

11. Számonkérés, kikérdezés, keresztkérdések

A főnök-beosztott, tanár-diák, orvos-beteg, az állásinterjúztató-álláskereső viszonyban is kódolva van.

Azt gondoljuk, hogy a főnök-beosztott viszonyban ez elkerülhetetlen, hiszen számon kell kérnie a munkát. „Csak” a stílusban van választása, és ott bizony választhat rosszul. Pl. „sikerült megcsinálni?” vs. „Ugye megcsináltad?

Állásinterjún gyakori a kikérdezés, ami néha a vallatás szintjéig megy el. Miért jött el onnan? Hogyan is volt az a felmondás? Ezt támogatja az elbizonytalanítás: „Ismerem az ottani vezetőt, ő mit mondana, ha megkérdezném?” (a maga nemében zseniális mondat, legalább négyféle kommunikációs gát van benne). Vagy csak egy sima, szakmai kérdésedre adott választ akar szétszedni vele: „Biztos benne? Hogy jutott erre a következtetésre?” Ez persze csak kóstolgatás, légy őszinte, következetes, és tarts ki az álláspontod mellett. Lehet, hogy tévedsz az adott szakmai kérdésben, de a tévedésedet beláthatod később is, ha ráébredsz. De ha elbizonytalaníthatnak, akkor az interjúztató ebből azt vonja le, hogy nem stabil a tudásod, vagy a másik esetben nem mondasz igazat, takargatnivalód van a volt munkahellyel kapcsolatban.

-

12. Visszavonulás, kizökkentés, gúnyolódás, humorizálás, a figyelem elterelése

A szőnyeg alá söpört problémák kísértenek.

Ha ellenállunk az utasítást adó főnöknek (pl. mert szakmailag nem állja meg a helyét, amit akar), akkor arra reagálhat ezekkel. “Jól van, csináld, ahogy akarod!”. Visszavonult, de neked mégsem jó így, mert nem hagyta jóvá a te ötletedet, de a sajátját is érvénytelenítette. Rád tolta a teljes felelősséget.

Amikor megoldásokat keresünk egy munkahelyi problémára, akkor egy rossz főnök esetén nagyon komolynak és elszántnak kell lennünk, ha el akarunk érni valamit. Ha a higgadtan elővezetett problémára ugratással, gúnyolódással, tréfálkozva reagál, azzal biztosan megsért, de ő ezt nem tudja. Ő csak nem akar foglalkozni a problémáddal, te pedig elutasítva, megszégyenítve érezheted magad. Majd máskor nem viszel neki problémákat… ez volt a célja. Lehet, hogy továbbmegy, és más feladatot ad neked, hogy neked se legyen időd az adott problémán pörögni.

Leszerelni a problémát hozót és eltéríteni őt a pillanatnyi érzéseitől sikeresnek tűnhet. De a probléma – főleg munkahelyen – mindaddig visszatérhet, amíg nem lesz megoldva. A szőnyeg alá söpört problémák nem megoldott problémák. Az ilyen vezetőt pedig nem fogják kompetens személynek tekinteni.

Ha épp problémavivő vagy, és lerázott a főnök, a döntéshozó, vissza kell menned hozzá és közölni: meg kell hallgatnia, meg kell értenie, mert ez a cégnek is fontos. Varázsszó: veszteséget okozhat! (igen, ez egy fenyegetés, mint kommunikációs gát)

 

 -

Ha végignézted ezt a listát, már látod, miért olyan nehéz kommunikálni, és miért értékes a jó kommunikációs készség – ami csak a tankönyvekben létezik, mert bizony helyzetfüggő, hangulatfüggő, mikor hogyan kommunikálunk.

Amikor először láttam ezt a listát az eredeti, tankönyvi változatában, kétségbeestem: te jó ég, akkor mit lehet egyáltalán mondani bárkinek? Az elfogadás, a partnerként kezelés jó megoldás. A hallgatás, az odafigyelés szintén erősíti a bizalmat. Ha csökkented a félelmet, a szorongást egy megerősítéssel vagy valós támogatással, segítéssel („mire van szükséged?”), akkor jól kommunikálsz. Ha állásinterjún nem mész bele a szándékos vagy véletlen csapdákba, ha higgadt és következetes vagy, és a másik fél is jól érezte magát a beszélgetésben, akkor jól kommunikálsz.

----------------------

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg, hátha ezzel te is segítesz másoknak!

Ha személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem!

----------------------

JobAngel - Álláskeresés a gyakorlatban

Az álláskeresés első szabálya: soha ne add fel!!