2017.06.19. 10:30 jobangel

Építsünk csapatot! - vagy inkább ne?

teambuilding.jpgA nyár a céges csapatépítők szezonja is. Kevesebb a munka a legtöbb üzleti szektorban, „a fű sem nő”. Építsünk hát csapatot! Csak nehogy meglepődjünk, mikor csapat helyett egymást utáló, sértődött kollégák jönnek vissza az elvonulásból. Sajnos, annyi tapasztalat a legtöbb cégben nincs erről, hogy rutinosan szervezzenek egy ilyet, és ne okozzanak vele brutális károkat. Igaz, külön cégek szakosodtak ilyen szolgáltatásokra, de ettől még a cégnek magának is nagy figyelmet kell szentelnie erre. A programlehetőségek száma végtelen, kalandpark, parasztolimpia, sárkányhajózás, extrém sportokkal megtűzdelt játékok stb. És mindezek néha nagyon rosszul sülnek el.

Megelőzni könnyebb a bajt, mint kezelni. Erre figyelnie kell mindenkinek: HR-esnek, munkavállalóknak, vezetőknek különösen. A legvégső kontrollpont mégiscsak a szervező-levezető cég (lenne), legalább nekik kell észnél lenni a témában, ha már másnak nem sikerült a csapatépítő megszervezésekor. Néha viszont pont ők állnak hadilábon azzal, amire vállalkoztak, valójában nem is csapatépítő, tréner cégek ők, csak kirándultató vállalkozások. Rosszabb esetben tényleg van valami netről összetákolt tréning programjuk, még rosszabb esetben valamilyen szcientológiára alapozott izét sikerült megtalálniuk a guglival. Garancia lenne egy pszichológus szakember trénernek, de bizony nem az. (Érdekes cikk a témában: Pszichológusok asszisztálnak a munkahelyi terrorhoz)

Mire figyeljen a HR-es?

Az első hatalmas hiba, ha a csapatépítő és a CSR (Corporate Social Responsibility) tevékenység fogalma keveredik. Ilyenkor megspórolná a cég a trénercég költségeit, és a kollégák szociális érzékenységére próbál hatni, de ez nem mindig sikerülhet – nem azért, mert a kollégák szocio/pszichopaták, hanem mert annyira különböző érzelmi készlettel érkezünk, hogy szinte lehetetlen mindenkinek megfelelő programot találni ebben a témában. Ezért CSR tevékenység ne csapatépítő legyen, hanem választható program. Mert kétségtelen, hogy értékes dolog segíteni pl. rákos gyerekeknek, de egyáltalán nem biztos, hogy minden munkavállaló helyén tudja kezelni a betegek (főleg gyerekek) helyzetét. Tehát: a csapatépítő helyszíne és a programja kellemes, szórakoztató legyen, és ha még hasznos is, akkor teljes az öröm. CSR tevékenységre pedig majd máskor kerítsetek sort.

A program kiválasztásakor figyelembe kell venni rengeteg szempontot. Menő, hogy 4 napos csapatépítőre megyünk, de gondoljuk át (kérdezzük meg az érintetteket), hogy a kisgyerekes kolléga meg tudja-e oldani a többnapos távollétet? Vagy tényleg szükséges-e a kétnapos hétvégéből egyet erre áldozni? A programot úgy kell összeállítani, hogy életkor, egészségi állapot és egyéni sajátosságok mentén kell is jó legyen mindenkinek. Egy ranidafóbiás (fél a békáktól) nem fogja élvezni a nádas mellé szervezett céges horgászversenyt. Az meg akár konfliktust is generálhat, ha sikítógörcsöt kap minden brekusz láttán - és nem tehet róla, nem tudja kontrollálni, attól fóbia – emellett persze továbbra is a cég legjobb logisztikusa lehet, mint eddig is volt. Egy vegetáriánus lehet, hogy egyébként jól érzi magát pörköltfőzéskor, de legyen lehetősége a saját preferenciája szerint étkezni – és ne kelljen beszólásokat hallgatnia emiatt. És akkor még vannak a cukorbetegek, pollenallergiások, napérzékenyek, szívbetegetk stb. Lehet, hogy ezt eddig nem is tudtuk róluk, és nem is szívesen osztotta meg most sem a kollégákkal. De kénytelen volt, mert alá akartak íratni vele egy papírt, hogy nincs semmilyen betegsége, és a teljes felelősség őt terheli, ha történik vele valami...

Ha már a versenyt kihozta a szó, másik hatalmas hibaként említhető, ha a csapatot sok kisebb csapatokra bontva úgy versenyeztetik egymással, hogy annak komoly tétje van. Abból bizony konfliktus és harag lesz, nem csapat. Utálni fogják a kis szerencsétlen kollégát, aki nem tud pingpongozni a cilinderes szemüvegével, nem mászik fára a műtött térdével, ügyetlen a billiárdhoz, csocsóhoz, tériszonya van, és nem mászik sziklára; vagy a túlsúlyost, akit hatan sem tudnak átemelni valami hülye akadályon, pedig ez lenne a feladat, és „az ilyenek miatt”(?) a másik csapat nyerte a versenyt.

Ennél is veszélyesebb kérdés lehet az elszállásolás: van, aki nem szívesen alszik együtt számára idegenekkel, még akkor is, ha azok kollégák. Nem szeretne hálóruhában mászkálni előttük, vagy épp a fürdőszobát nem osztaná meg idegenekkel. Nem adja ki a privát szféráját, és ezzel nincs is semmi baj.

Felmerül még az alkoholfogyasztás is, mint probléma. A céges csapatépítők sokszor az össznépi lerészegedés színterei is, ez pedig nem mindig hoz épületes eredményeket. Kezelni kell ezt is, céges, HR-es, vezetői szinten.

Tudatában kell lennünk, hogy a csapatépítőkön kialakult konfliktusok nem múlnak el nyom nélkül, „hazaviszik” a kollégák, megváltozik a véleményük arról a kollégáról, akivel eddig jól együttműködtek. Indul a mobbing, ki tudja, hol áll meg… (tudjuk: az áldozat felmondásánál. Egy új kolléga megtalálása pedig milliós kiadás a cégnek.)

Hogyan válassz tréner céget?

Sajnos a legfontosabb tényező az ár sok helyen… Ezen lépjünk túl, a másik tényező a program maga. Mennyire kidolgozott, hogyan néz ki a forgatókönyve, mit kezdenek azokkal, akik nem akarnak részt venni egy-egy feladatban? Mi a B terv a szabadtéri programokra, ha esik az eső? Mi csapatépítés elméleti része, hogyan vezeti le, mennyire interaktív a prezentációja? Mik a megoldásaik baleset esetére, mennyire képzettek maguk egy sérülés ellátására? Hogyan kezelik az ébredő konfliktusokat és azt, ha egy feladatot nem sikerül megoldani? Mihez kezd a korosztály szerint heterogén vagy épp homogén csapattal? Mihez kezd az adott korosztállyal? (Az egy vicces pillanat, mikor az Y generációsok kergetik sírógörcsbe a „trénert”)

Mire figyeljen a munkavállaló?

Kérnek tőlem tanácsokat erre vonatkozóan is főleg kétségbeesett munkavállalók: megbillent a karrierjük egy ilyen után, kiélesedett egy személyes ellentét, konfliktusba került egy csoporttal a cégen belül – vagy egy csapat alakult ellene, bullying, mobbing áldozatává vált. Egy ostoba játék, egy ügyetlen szervező miatt. Nem könnyű ezekre reagálni és jó tanácsot adni, mert a munkavállaló felelőssége a legkisebb ebben: nem ő választotta a programot, helyszínt, csapattagokat, mégis ő a helyzet vesztese.

Aki arra kér tanácsot, hogy mit tegyen, mert nem szeretne elmenni a „csapattal” sárban kúszni, fürdőruhára vetkőzni, de ettől ő még szereti a munkahelyét, munkáját, annak azt tanácsolom: ezt így mondja el a főnökének. Hátha lesz foganatja. És tényleg, egy jó könyvelő jobb lesz-e attól, hogy idétlen feladatokat old meg a kollégákkal? Ennél előbbremutat, ha megértik: mindenkinek megvannak a maga korlátai, és ha ez nem a munkájukra van hatással, akkor semmi baj nincs ezzel.

Egyáltalán, minek nekünk csapatépítő?

A csapatépítő valódi célja a kollegiális együttműködés erősítése. Ehhez szolidaritás, tolerancia, empátia és megértés is kell. Olyan kérdésekre érdemes koncentrálni, hogy hogyan bánunk egymással, mi emberek, akik együtt dolgozunk. Hogyan adjuk, hogyan fogadjuk a segítséget? Ez alapvető kérdés a cég versenyképessége szempontjából is – főleg most, mikor az employer branding is egyre fontosabb lett. Ha ezt szem előtt tartva szervezünk programot, sokat tehetünk a kollégák és a cég sikeréért is.

JobAngel - Álláskeresés a gyakorlatban

Az álláskeresés első szabálya: soha ne add fel!!