Az állásinterjú mára sok helyen valami félresikerült, előre megírt kérdésekre adott előre megírt válaszokból készült színdarabbá silányult, aminek nincs közönsége, és ha lenne, se tapsolna. De lehet ez másképp is, és mindkét félen, az interjúztatón és az álláskeresőn is múlik ez.

Az interjúztatónak nyilván kell egy olyan kérdéslista és interjúforgatókönyv, ami biztosítja, hogy minden jelölt azonos kérdéseket és azonos bánásmódot kapjon, a korrektség jegyében. Ám ennek tartalma is lehet kreatív, de ha mégsem az, még nincs veszve semmi, álláskeresőként legyünk mi kreatívak.

Ehhez a munkamódszert, tapasztalatot, vagy más, sztorizásnak helyet adó kérdések jó alkalmat kínálnak. Íme pár olyan munkamódszer, amivel az álláskereső sikeresen eladta magát:

Kreatív értékesítő

(A sztori elég régi ahhoz, hogy már ne lehessen lemásolni, így az illető hozzájárult a közléshez.) Faxgépeket forgalmazó cég kereskedőjeként járta kb. 20 évvel ezelőtt az irodákat, meggyőzendő az embereket, vegyenek faxot tőle.

Vitt magával egy gépet, bemutatta, majd felvette a rendelést. Akkoriban mindenki így értékesített, nem volt ebben semmi extra. A legtöbb értékesítő vitt magával egy mintadarabot, megmutatta, hogy milyen szép csillivilli a gép, majd várt a rendelésre. Ami, ha ott azonnal nem történt meg, mehetett vissza, tovább győzködni, vagy esetleg el is úszott az üzlet. Emberünknek módszere az volt, hogy kikérdezte a döntéshozót: mit csinál a házastársa? Irodában dolgozik? Van ott is fax? Akkor küldjünk neki egy képeslapot – ezeket maga gyártotta – rózsát, "szeretlek" vagy egyéb cuki üzenetet…, választhatott egyet az ügyfél. A mintapéldány gép gyors üzembehelyezése után elküldték. Lám, a gép szépen működik, saját szemével látta az ügyfél. Ha nem jött azonnal a megrendelés, nem volt baj. Tapasztalatai szerint másnapra 80%-ban megérkezett. Mert az ügyfél és a kedves férje/felesége otthon is beszélgettek egy kicsit a faxolásról. Sőt, egymásnak ajánlgatták őt. Ez az emberke a CV-n „A Képeslapos” megjegyzést kapta a HR-estől, aki aztán büszkén mesélte a leendő főnöknek, kit talált. Az értékesítési vezető már ennek tudatában hívta emberünket állásinterjúra, ahol további hasonló sztorikat hallhatott. Felvették, hosszú évekig sikeresen dolgoztak együtt.

Valóban ügyfélközpontú pultos a kávézóban

A hölgyet egy irodaház-komplexum reggeliző büfé-kávézójában ismertem meg. Nem tudom, vajon hány száz vevője van, de nála a következőképp megy a kávérendelés: elsőre megkérdezi, mit kérsz, hogyan szereted a kávét. Másodjára megkérdezi, hogy ugye, jól emlékszem … és adja, amit kérnél. Harmadjára, már csak annyit, hogy „a szokásost?” Majd minden reggel, mindenkinek pontosan azt a kávét adja, amit szeret, bögrében, papírpohárban, ki hogyan szereti. Hihetetlenül gyorsan és hatékonyan szolgálja ki a reggelente hosszúra nyúlt sort. Természetesen, ha valaki nem kávézik, hanem más napi rutinja van, azt is tudja (milyen pogácsa, milyen bagett, milyen szendvics). A hosszú sor így nem riaszt el senkit, úgyis tudja mindenki, hogy hamar sorra kerül, így egy vendég sem veszik el. Mikor megkérdeztem tőle, ezt mégis hogy csinálja, azt mondta, olyan ez, mint irodistának a napi munkája. Mi az egérrel kattintgatunk, ő meg ezt tudja. Ha kávézóm lenne, én felvenném pultosnak :)

Rendmániás irodista – aki a mailboxában is rendet tart

A precízségnek olyan szintje volt ez, amit sem előtte, sem azóta nem láttam, és még utánozni is képtelen vagyok, pedig elég mániákusan rendszerezgetek én is.

A módszer egyszerű, de hihetetlen önfegyelmet kíván. A kolléga reggelente megérkezett, mailboxát megnyitotta (eddig mindenkinél stimmel), majd nekiállt a leveleit egyesével „kivégezni”. Kitől jött, mennyire fontos (a fontos vs. sürgős problémát is ismerjük, tudjuk is kezelni), válasz rá, a hozzá kapcsolódó intézkedések megtétele, megfelelő flag rá. Majd ment a megfelelő témára létrehozott folderébe, mint elvégzett. Nap végére az Inboxa üresen állt, és mindent el tudott végezni. Amihez nem kellett jelen lenni az irodában, munkaidőben lenni, és nem volt sürgős, azt esetleg elhalasztotta otthoni, esti, hétvégi munkának. Ahogy most leírom, úgy látszik, munkamániás volt, de nem. Pont azért jutott ideje mindenre, mert semmit sem halogatott, minden mindig frissen volt tartva, így könnyen keresett a szükséges adatokból, és nem felejtett el semmit, hiszen ami az inboxban van, azzal munka van…

----------------------------------

Az ilyen történetek jobban jellemzik az embert, mint az önéletrajza, motivációs levele, referenciája együtt. Ha egy leendő közvetlen főnök ilyet hall egy álláskeresőtől, máris tudja, nem zsákbamacskát vesz, biztosra megy. Alaposabban tájékozódik, mint a sabloninterjú sablonkérdéseire adott sablonválaszokból. Érdemes hát kitörni a sablonokból: interjúztatóként ilyen sztorit kérni (kompetencia-alapú interjúnak hívják, ugye), álláskeresőként felkészülni ilyen sztorikkal.

Fontos, hogy a sztori igaz legyen, mert 1. referencián keresztül ellenőrizhetik, 2. ha felvesznek, ezt fogják keresni, és ha nem találják, könnyen vége lehet a munkaviszonynak próbaidőben.