Kaptam egy ilyen kérdést, és mivel elég sokrétű választ tudtam rá adni, azt gondolom, egy posztot is megér. Kedves Olvasóm, köszönöm a témajavaslatot!

Egy állásváltáson gondolkodó ember dilemmája lehet, hogy állásból keressen-e állást, vagy mondjon fel, hagyja ott a nemszeretem helyet, és 100%-ban az álláskeresésre koncentráljon.

Ha anyagilag megteheti, az utóbbi hatékonyabbnak tűnik, de gyakorlati tapasztalatok alapján nem az! Tehát, ha nem muszáj, bizonytalanságot ne válassz, próbálj meg addig megmaradni a rossz állásban is (írtam róla itt, hogyan), amíg nem találsz jobbat. Mindenképpen állásból érdemes állást keresni, ha van rá lehetőség, mert akkor kisebb a tét: magabiztosabban tárgyalsz, jobb fellépésed van, nem mész bele rossz alkuba szorult helyzeted miatt, nem kell szoronganod, hogy mi lesz, ha nem sikerül.

Azért tűnsz értékesebbnek így, mert a munkanélküliséget valamiért mindig bizonytalansági tényezőként értékelik, ritkábban tartják előnynek (csak azonnali kezdésnél).

1. Kiválasztási szempont-e ez racionálisan?

Elméletileg racionálisan kiválasztási kritérium a jelölt meglévő munkaviszonya csak akkor lehet, ha olyan sürgősen kell az ember, hogy nem tudják megvárni, amíg a másik helyen letölti a felmondási idejét. Emiatt esetleg kiszórhatják, de ez nagyon ritka. Sosem kell annyira sürgősen, hogy ne lehetne rá várni 1-2-3 hetet.

2. ... akkor emocionálsian?

Emocionálisan már sokféleképpen értékelik a jelölt meglévő munkaviszonyát, sajnos amíg emberek a döntéshozók, mindig lesz ilyen. Mindig a könnyebb utat, egyszerűbbnek tűnő megoldást keresik, a döntések szinte kivétel nélkül így születnek. Kb. ilyen gondolataik vannak a kiválasztóknak egy állásban lévő jelölt álláskereséséről:

- Ha épp dolgozik és állást keres, akkor elégedetlen, könnyű motiválni. - Ha egy számukra ismeretlen cégnél dolgozik, akkor ezzel a legkönnyebb érvelni a jelölt mellett. (később kitárgyalom, miért érvelnek mellette)

- Ha egy jónak tűnő cégnél dolgozik, már csak azért is behívják, hogy megtudják tőle állásinterjún: mégis mi baja azzal a tökjónak ismert céggel? Ilyenkor legyen óvatos az álláskereső, nehogy olyan hírt terjesszen, aminek jogi következményei lehetnek.

- Ha egy nagyon rossz, szétesőben lévő cégnél dolgozik, magyarázni sem kell, tudják, miért keres állást. De akkor is behívják, egy kis pletyka, információ hátha jól jön… (Szintén óvatosan az információátadással)

- Aki régóta dolgozik, azt is úgy értékelik, hogy biztos unja már, kiégett, kell neki a változás, esetleg előrelépés.

Hogyan értékelik a munkanélkülit?

Szomorú erről beszélni (szomorú, mert nem szakmai szempont), hogy az állásban lévő jelölt melletti érveléssel azért magyarázza meg magának minden kiválasztó a döntését, mert a munkanélkülitől félnek. A munkanélküli mindig "gyanús". Ha friss munkanélküli, jobbak az esélyei, mintha régóta az. A "régóta" alatt 2-3 hónapot kell érteni, miközben átlagos állástalálási idő 6-9 hónap is lehet. Kedves kiválasztók! Talán tisztában kéne lenni a munkaerőpiaci trendekkel… még akkor is, ha éppen nem HR-es vagy...

Látható, hogy racionális alapja nincs a munkanélküliek iránti ellenérzésnek, ezért a munkanélküliek az állásjelentkezéseiket szakmai érvekkel megtűzdelve írják meg, állásinterjún is ezzel érveljenek. Ez sikerhez szokott vezetni, mert a racionális érveket nem keresik a munkanélküli mellett. Ha készen megkapják, azzal segíted őket a döntésben, és persze magadnak is sokat segítesz.

Van kalap, nincs kalap

Minden attól függ, hogy az adott munkáltató hogyan értékeli az állásváltókat. Ha esetleg őt is hagyták már el alkalmazottak fájdalmas következményekkel, hajlamos lehet jobhoppernek kikiáltani minden állásból állást keresőt. Pont ezért nem szabad a munkanélkülieknek sem reményvesztettnek lenni: mindenki meg fogja találni azt a hozzáállású embert, aki neki kedvező döntést hoz.

Következő cikkemben pedig foglalkozom a jobhopperekkel is...