Előző heti cikkemben azzal foglalkoztam, hogy mit tegyen az, aki úgy gondolja, azért nem kap meg egy állást, mert a döntéshozó a saját pozícióját félti tőle. Ennek folytatásaként a szorongó, székét féltő főnökhöz is lenne pár szavam. Még mindig fenntartom, hogy aki azért nem vesz fel egy bizonyos jelentkezőt, mert az a valaki jobb nála, annak sok mindent kell tisztáznia magával…

A szorongó döntéshozó „vigasztalása”

Lehet, hogy nem vigasztalásra van szükséged, hanem önbizalomra. Tehát, miért is félted a székedet egy jó beosztottól? Gondold végig: miért te ülsz abban a székben? Akik kiválasztottak vezetőnek, miért tették? Megbíznak benned, rádbíztak komoly döntéseket. Nehéz volt ezt elérni és sokáig is tartott? Ha igen, akkor miért hiszed, hogy valaki az „utcáról” ezt azonnal megkapja?

Ha felveszel egy igazán tehetséges embert beosztottnak, és a tehetsége által a te eredményed is jobb lesz, akkor mégis mitől félsz? Ha olyan problémákat fog megoldani, amiket te nem tudsz, akkor azzal a te mutatóid jobbá válnak? Vezetőként tudnod kellene: vezető vagy specialista, nem ugyanaz. Nem jobb vagy rosszabb, hanem másmilyen pozíció. Te, mint vezető, átfogóbban látsz egy-egy problémát, és ez elég is. Majd a specialista beosztottad beleássa magát a részletekbe, megtalálja a részletes megoldást egy-egy ügyre, problémára. Nem dolgod operatív ügyeket kezelni. Igen, a vezető ott kezdődik, hogy megtanulja delegálni a feladatokat, és megbízik abban, akinek kiadta a feladatot. Hogy jó döntéseket hozhass, kérd meg a beosztottad, hogy prezentálja úgy az általa kitalált megoldást, hogy lásd az előnyeit, hátrányait is, majd hozz döntést, jó-e a megoldás, amit kínál, vagy sem. Ez a dolgod, nem kitalálni a megoldást. Te ebben vagy jó, nem abban, amiben a beosztott specialistád. Ezért vagy vezető és nem specialista.

Esetleg azért félsz, mert tisztában vagy a hiányosságaiddal? Akkor lehet, hogy más is. És ha még mindig ott ülsz, akkor ezekkel a hiányosságokkal együtt is jó vagy, és abba a székbe való vagy. Segíthetsz magadon tanulással, tanfolyamokkal, szakkönyvekkel. Az ismeretek bővítésére sosincs késő.

Esetleg megvezetsz mindenkit, és imposztorként, érdemtelenül ülsz a helyeden? Komoly munkát fektetsz abba, hogy a hiányosságaidat, hibáidat vagy stiklijeidet palástold? Emiatt szoronghatsz is, egyszer valaki biztosan rá fog jönni. Elgáncsolhatsz sok-sok tehetséges álláskeresőt addig, de ez rajtad nem segít hosszútávon. Felvehetsz jól irányítható, középszerű, esetleg szervilis embereket helyettük, akik tevékenységét talán még a hiányos képességeiddel is tudod kontrollálni. Nem fognak kiemelkedő, egetrengető megoldásokkal kitűnni, nem fognak veszélyeztetni a pozíciódban. Viszont így a csapatod teljesítménye is olyan lesz: középszerű. Így sosem leszel kiemelkedő, elismert ember. Tehát, egyszerűbb pótolni, ami hiányzik, befejezni a stikliket, és akkor majd nyugodtan alszol, és a karrieredet sem kell féltened.

A cég számára sem lesz pozitív, ha kiderül, rendre melléválasztasz a jelentkezőkből, ráadásul szándékosan, és nem a tehetséges, nagyobb tudású jelölteket veszed fel. A középszerű teljesítmény mellett a cégedet azzal is gyengíted, hogy a legjobb munkatársakat átengeded a versenytársaknak ezzel a gyakorlatoddal. Ez bizony nem fog jót tenni a karrierednek. Mert lehet, hogy egyszer azzal kerülsz versenybe a piacon, akitől rettegsz. Ha a beosztottad lenne, nem kellene rettegned tőle...

Bárhová tartozol is, egyet kell csak megértened: tehetséges, kiemelkedő emberekkel együttműködve te magad is sikeresebb lehetsz. Kezeld tehát a szorongásaid, vágj bele az érdemi munkába, tanulj, békülj meg magaddal és a hibáiddal!