Ezzel a címmel Kornis Mihály írt egy nagyszerű esszét a Vigasztálások könyve című művében. Olvasva az ő sorait a csoda megalázásáról, az jutott eszembe, hogyha az álláskeresők elutasítanák a talmi csodákat,  felhagynának a hamis csodák várásával, talán könnyebben vinnék sikerre az álláskeresésüket.

Nagyon sok álláskereső a kezdeti – mondhatni természetes – álláskeresői kudarcok után hajlamos depresszióba süllyedni, elhinni a városi legendákat a kamu álláshirdetésekről, a „nincs munka” c. hangulatkeltő kommentekre hivatkozva feladni, mert megnyugvást ad nekik, hogy lám, másnak is vannak nehézségei, nem bennünk van a hiba. Igen, vannak nehézségei másoknak is, és igen, a hiba nemcsak bennünk van. De ez nem ok az önsorsrontásra. Amikor azt írom itt jobbra a fejlécben, hogy soha ne add fel, ne az elcsépelt közhelyet lásd benne, hanem vedd komolyan. Aki nem keres állást, az nem talál!

Miféle csodákban reménykedünk?

A magam részéről semmilyenben. Azonban időről időre megjelennek mindenféle csodákat kínáló lehetőségek, leginkább álláskeresőket célozva: MLM rendszerek, forex, vásárlói klubok, fogyasztói csoportok, széndioxid-kvótával való kereskedés, sok pénzért megvehető csodaönéletrajzok, komplett, előregyártott sablonok álláspályázatokra kisebb vagyonért, emelt díjas telefonon elérhető álláshirdetések, emelt díjas karriertanácsadás, külföldi munkák nyelvtudás nélkül, busás regisztrációs díj fejében. Persze mindez a csodavárók átverésére épül, még soha senki nem tudott magának állást vásárolni ilyen módon, állás és munka nélkül gazdaggá válni meg végképp nem.

Döbbenetes, hogy azok, akik azon panaszkodnak, hogy „Magyarországon nincs munka”, képesek az utolsó fillérjeiken is egy 90-es körzetszámú tuti állásokat ígérő számot felhívni, ám a legjelentősebb állásportálok hírleveleiben mailben ingyen kapott vagy egyszerű álláshirdetési rovatban megjelent álláslehetőségekre nem jelentkeznek, mert az „kamu”.

Döbbenetes, hogy miközben van, aki gyakorlatilag éhezik, képes személyi kölcsönt felvenni, MLM-rendszerben forgalmazott „befektetési arany” megvásárlására. Persze nem jött be a tuti üzlet, de most van néhány semmire sem jó aranyérméje (igen, el is adhatja, de már csak veszteséggel zárhatja az ügyletet, és állása továbbra sincs). Ja, és persze hatalmas adóssága.

Nyelvtanulásban sincsenek csodák: a gyorsan, egyszerűen tárgyalóképes üzleti kommunikáció tízezerért c. hirdetésre jelentkezve postafordultával egy fénymásolt, néhány oldalas szószedet érkezett, a mondás benne annyi volt: ha ezt megtanulod, tudni fogsz angolul. A megrendelő, egy átvert álláskereső szomorúan konstatálta, hogy a tudás megszerzéséhez bizony tanulnia kell. Vagy talán nem is verték át? Csak a lecke volt túl drága.

Fenti horrortörténeteket nem azért írtam le, hogy bántsam azokat, akik áldozataik lettek.Ezen esetekből mindannyian levonhatjuk a szimpla tanulságot:

Nincsenek csodák. Főleg nem az álláskeresésben.

Állást keresni pedig – mint már említettem régebben – igenis munka, és igenis erőfeszítésekkel jár. Nem lehet megúszni a belefektetendő munkát, nem lehet megvásárolni az álláslehetőséget semekkora összegért sem. Ha állást akarsz, állást kell keresni. Nincs más út.